Múltidéző

Ami változatlan...

Talán nem meglepő, ha megvallom, a zeneirodalom remekei közül hozzám J. S. Bach Máté-passiója áll a legközelebb. Még csak azt sem állíthatom, hogy valamelyik élő előadása keltette föl csodálatomat, hiszen ilyen ritkán hallható. Ami foszladozó emlékeimben megmaradt: Réti József mélyen átélt, bámulatos evangélistája. Időnként előveszem apám verseskötetét, hogy újra elolvassam Réti halálára írt Gyászénekét:

Mi még, akik hallottuk, feleim, mi még,

akiket, míg hallottuk őt, többé teremtett

az énekévé szellemült derűs komolyság:

mi még tudjuk, ki volt, mi még a pódiumról

ismertük az Evangelistát, s éppúgy soha mással

nem pótolható ismeret, mint amit tőle kaptunk,

hogy sajnos, velünk múljon el. S ez megmásíthatatlan.

De bármily szomorú, talán mégsem reménytelen.

Valami, talán, mégis megmarad: a Teljesítmény

névtelen érdeme. A kútfejéből itatót

fedi a téli föld már, de él s nem tűr jeget

a Tiszta Forrás.

Non omnes moriemur

A legnagyobbak élnek. Művük dacol a feledéssel, évtizedek, évszázadok múltával is üzennek arról, aki örök és változatlan. Így a Máté-passió is.

Erre gondoltam néhány hónapja, amikor a műnek egy igazán régi felvételével gazdagodtam. A nagy holland karmester, Willem Mengelberg vezényli. A felvétel 1939 virágvasárnapján készült el - s a passió amúgy is időszerű lehetett a második világháború kitörésének évében.

Mondanom sem kell, mekkora izgalommal kezdtem hallgatni, hiszen amikor a lemezfelvételt megkezdték, még nem éltem, s amikor befejezték, kétéves voltam. Hallottam, miként tolmácsolta Günter Ramin, a Tamás-templom karnagya, Hermann Scherchen, kinek előadását sokan utolérhetetlennek mondják. Karl Richter, kinek lemeze szerintem maga a csoda - mint ahogy minden Bach-felvétele az - és még jó néhányan. De ez a régi, mára kicsit fényét veszített előadás egyszerűen lenyűgöző. Az ember hallani véli a lánctalpak csikorgását, a felvonuló katonák menetelésének dobogását, a vezényszavakat, s tudja, Krisztust újra és sokadszor feszítették keresztre.

Látta, hallani vélte ezt a lobogó hajú Mengelberg is. Ezért olyan végletesen drámai az általa megjelenített szenvedéstörténet. S ezért halljuk a mindenkori szenvedés kivételes vallomásának, ami - sajnos - változatlan.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu