Kilenc nap: Varsótól Czestochowáig

Egy gyalogos zarándoklat emlékei

Emlékeink nagy részét a nem hétköznapi dolgok alkotják. Lengyelországban bizony történnek különleges dolgok. Egy ilyen rendkívüli eseményen vett részt kis csapatunk 2005 augusztusában, a 294-ik varsó-czestochowai gyalogos zarándoklaton. 1711 óta minden évben megrendezik ezt a zarándoklatot. 1792-ben a poroszok elfoglalták Lengyelországnak ezt a részét, és lemészárolták az összes varsói zarándokot a Wola Mokrzeska és Krasice közötti szakaszon. 1935-ben ezen a helyen emlékművet emeltek a meggyilkoltak tiszteletére, amely mellett ma is elhalad a menet.

Zarándokcsapatunk tavaly huszonöt főből állt, akik Magyarországról és Erdélyből verbuválódtak. A budapesti Sziklatemplomból indultunk. Szentmise után autóbuszba ültünk Csóka János pálos atya vezetésével, és máris indult az ismerkedés vagy az újratalálkozás örömének ízlelgetése. Egy átutazott éjszaka után meg is érkeztünk első lengyel állomásunkra, Varsóba. Mialatt rátaláltunk szálláshelyünkre, rá is éreztünk a zarándoklat hangulatára. A városban hemzsegtek a zarándokok. Olyan emberek, akik számára már megkezdődött a gyaloglás, és olyanok, akiket még egy nap választott el a "nagy úttól". Az utóbbiak közé tartoztunk mi is. Megismerkedtünk a fővárossal. Varsó óvárosa tele volt teherautókkal és csomagokat cipelő, útra kész keresztényekkel. Az utolsó párnák között töltött éjszaka után reggel 6 órakor a varsói pálos templom előtti téren gyülekeztek a zarándokok. Nagy csomagokkal, hátizsákokkal érkeztek. Némelyeknél gitár vagy más hangszer, másoknál templomi zászlók, körmeneti keresztek. A tér egyik sarkában parkoló teherautókhoz cammogtak, melyek a nagyobb hátizsákjaikat vitték egyik szálláshelyről a másikra. Az emberek szentmisére gyűltek össze, s ezzel kezdetét vette a híres és hagyományos gyalogos zarándoklat, mely Varsóból a 260 kilométerre lévő Czestochowába tartott. Minden évben több ezer fiatal, középkorú s idősebb ember vág neki ennek az útnak.

Szentmise és püspöki áldás után indultunk neki a kilencnapos útnak a Fekete Madonnához. Kis csapatunk nagy népszerűségnek örvendett az utak szélén álló emberek és gyalogos társaink körében. A minket búcsúztató emberek néha kezünkbe nyomtak virágot, gyümölcsöt és nem utolsósorban kis papírokat, amelyek imaszándékokat tartalmaztak. Az ünneplő integető emberek sorfala bátorította a zarándokokat.

Vidáman, az élő Krisztust hirdetve integettünk (még friss erővel, ami később jócskán megcsappant), de a lengyel csapatokon ritkán tudtunk túltenni. Ezek több száz emberből álltak, mindegyiknek külön színe és száma volt. Egy ilyen csapathoz csatlakoztunk mi is: a Bíbor15-höz.

Imádságos lelkülettel gyalogoltunk - naponta átlagosan harminc kilométert -, átelmélkedve többször a zarándoklat mottóját: Maradj velünk, Urunk. Mindennap részt vettünk lengyel szentmisén. A nyelvtudás hiánya nem volt különösebben zavaró, hiszen egy a lényeg, találkozás Jézussal az Oltáriszentségben.

Nem csak hittük, hogy velünk az Úr, hanem lépten- nyomon meg is tapasztaltuk. Szálláshelyeink kedves, vendégszerető lengyel családok csűrjeiben voltak. Ez a hajnali 4 órai ébresztővel együtt fokozta az igazi zarándoklat- hangulatot, és próbára tette mindannyiunk türelmét, alázatosságát, tűrőképességét és szeretetét társaink iránt. Öröm volt látni, hogy ebben senki nem vallott szégyent. A zarándoklat fizikai és lelki nehézségeit társaink segítségével győztük le. Csapatunkat minden pihenőnél kísérőautók várták: szükség esetén orvosi segítséget nyújtottak a rászorulónak, vagy fölvették azokat, akik nagyon kimerültek.

Nagy élmény volt számunkra a lengyelek kedvessége, nyitottsága - és hagyományaik megismerése. Ilyen például az 1954 decemberére, Stefan Wyszynski bíboros fogsága idejére visszanyúló hagyomány, a Jasna Góra-i apel, ami egy tized rózsafüzér elimádkozását, elmélkedést és közös éneklést jelentett minden este kilenc órakor a szálláshelyünkül szolgáló falu központjában. Minden este más csoport tartotta az imát, egyfajta hálaadás volt a nap kegyelmeiért - és nehézségeiért.

Mint minden kegyhelynek, Jasna Górának is megvan a maga története. A 2005-ös évben megemlékeztünk a kegykép csodás oltalmának 350-edik évfordulójáról, amikor a pálos szerzetesek védték meg a kolostort az ellenségtől.

Azt mondják, hogy egy újmisés áldásért megéri eljárni egy pár csizmát. Nekünk újmisében és áldásban is volt részünk. Az ötödik napon a magyar csapat egyik régi barátja, egy frissen pappá szentelt pálos szerzetes eljött azért, hogy misét mondjon nekünk. Akárcsak hazaindulásunk napján Szabolcs atya, aki Budapestről utazott a lengyel kegyhelyre, hogy újmisés áldásban részesítsen bennünket.

Adódtak kellemetlenségek is: egy családnak eltűnt az egyik hátizsákja - útlevelekkel és az összes pénzzel. Lengyelek, magyarok, pálosok és világiak együtt tettek tanúságot segítőkészségükről, és Isten segítségével minden meg is oldódott.

A zarándoklat talán legemlékezetesebb mozzanata volt a bevonulás a kegyhelyre, Nagyboldogasszony ünnepének előnapján. Czestochowa város utcái tele voltak emberekkel, akik ünnepelték, tapssal köszöntötték a fáradt zarándokokat. Ezek voltak azok a percek, amikor senki sem érezte a lábába nyilalló fájdalmat, a fáradtságot, az éhséget, a kimerültséget. Öröm és hála volt szívünkben az elmúlt kilenc napért. Amikor a kolostor falai előtt leborultunk hálát adni, tudtuk, hogy kéréseink meghallgattattak. Ezután már éreztük, hogy valami véget ért. A meghitt vagy nehéz pillanatok átváltoztak kedves emlékekké, de vigasztalt az a tudat, hogy 2006-ban is vár a zarándoklat - remélhetőleg még több magyar résztvevővel.

Kedves Emőke

Az idei zarándoklat augusztus 4-től 16-ig tart. Költség: 19 000 Ft, amely napi egyszeri étkezést is magában foglal.

Jelentkezés a következő címen: Csaba testvér, pálos kolostor, Pécs 7625, Hunyadi út 70. Tel: 72/515-425, e-mail: csabafr@freemail.hu

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu