"Számomra a zene küldetés"

Bécsi beszégetés José Cura operaénekes karmesterrel

Korán gyülekező nézők, szokatlanul késői beengedés, késve elkészülő színpad, amire alig van példa a bécsi Staatsoperben. Izgatottság, várakozás a levegőben a függöny mindkét oldalán. A művész is késve és idegesen, de fegyelmezetten érkezett az interjúra. Egy minden szempontból szokatlan est. Nem könnyű feladatra vállalkozott a világ operaházainak ünnepelt tenorja, az 1962-ben Argentínában született karizmatikus José Cura. Puccini Le Villi (A lidércek) című operájában énekesként lép fel, a Pillangókisasszonyban pedig karmesterként debütál Bécsben...

- Puccini azt mondta: "Nem szeretem saját zenémet hallgatni, kivéve a Bohémélet utolsó jelenetét. A Pillangókisasszony (Madama Butterfly) azonban kivételesen érdekel, szórakoztat, izgat, motivál. Minden bizonnyal ez legmodernebb művem!" Én még hozzátenném: és a legkifejezőbb, érzelmileg leggazdagabb is! A Le Villi ezzel szemben Puccini első operája, melódiájában és harmóniájában számomra legalábbis a legnaivabb, ugyanakkor előrevetíti a zeneszerző tehetségét, későbbi nagyságát. Számomra kihívás ívet húzni Puccini kezdeti próbálkozása és a kiforrott műve között. A fejlődés követése olyan, mint egy tanulmány.

Pályáját zongoraművészként, zeneszerzőként kezdte, egyházi műveket is komponált. Karmesternek tanult, mégis elsősorban énekes lett. Miért e döntés?

- Argentínai tanulmányaim valóban karmesteri képesítést adtak. A katonai diktatúrában azonban nem volt számomra maradás. Európában kisebb karmesteri megbízásokat kaptam, de énekesként egyre fontosabb szerepekhez jutottam, és szinte észrevétlenül teljes értékű énekessé váltam. A kettő azonban mindig is erősítette, kiegészítette egymást. Mint karmester, izgatott az énekes dallamformálása, a levegővétel technikája és annak fejlesztése. Azért is lettem énekes, hogy mindezt saját tapasztalatból is tudjam. Amikor vezényelek, szeretnék segíteni az énekesnek, ezért is igyekszem mind sokoldalúbban megismerni az adott műveket. Karmesterként úgy bánok a művészekkel, amilyen figyelmet én is elvárok, amikor énekesként állok a színpadon. De a dirigensi tevékenység talán egyfajta "preventív intézkedés" is. Vannak énekesek, akik hatvanéves koruk körül karmesterek lesznek, azt ugyanis tovább gyakorolhatják, mint az éneklést. Előnyöm, hogy én már énekesi pályámmal párhuzamosan megszerzem a szükséges, a későbbi éveket szolgáló tapasztalatot. A zene számomra örök szerelem, küldetés és kapocs a két tevékenység között!

Ambicionálja Önt a vezető szerep? Végül is nem az énekes, hanem a karmester az est "főnöke", a "hajó kormányosa"! Ez érződik nagy ívű, kerek karmozdulatain, tisztán érthető, minden részletre odafigyelő karmesteri stílusán.

- A Bécsi Filharmonikusokról azt tartják, olyanok mint a bécsi konflis: a ló a kocsis nélkül is tud mindent. A feladatok közötti különbséget a felelősségben látom. Énekesként csak saját magamért felelek. Karmesterként azonban az egész együttesért, a teljes produkcióért. Hosszú tanulási folyamat eredménye a pulpitus elérése. Először megismerkedem a szövegkönyvvel, a történés körülményeivel, a szerepekkel. Maradjunk a Pillangókisasszonynál! Az európaiakat akkoriban hatalmába kerítő japán-láz Puccinit is elérte, ami egy "nemzetközi tematikájú" opera írására, bizonyos nemzeti zenei elemek beépítésére késztette. Egy EleonoraDuse nagyságrendű japán dívát hívott segítségül, hogy anyanyelvén énekelve a női hang melódiájával megismertesse, de könyveket is olvasott még a japán vallásról, építészetről... Mindez persze engem is érdekel Puccini személyén, muzsikáján keresztül. Sokan nem tudják ma már, hogy 1904-ben a Butterfly bemutatója bukás volt: Csocsoszan tizennégy perces virrasztását Pinkertonra várva a rendező szünet kihagyásával, a közjátékkal, majd a reggel beköszöntését madárhangok bejátszásával próbálta "megrövidíteni". A közönség azonban nem hagyta magát becsapni, a korabeli média úgy nyilatkozott, hogy a "Scala inkább hasonlít egy madártani intézethez, mintsem operaházhoz!" No persze, három hónappal később Bresciában Enrico Carusóval kirobbanó siker lett a Butterfly. No és persze az izgalmas karakterek! Számomra Pinkerton kimeríti mai világunk aktuális problémáit: számára minden a pénz, neki semmit nem jelent az erkölcs... Butterfly karakterében pedig az a változás ragad meg, amely a várakozás során személyiségében végbemegy, mígnem kimondja a döntést: "Tiszteletben haljon meg az, aki nem élhet tisztelettől övezve!" - és elköveti a harakirit. Számomra mindez hozzátartozik a muzsika megértéséhez, interpretálásához!

Nincs kedvenc zeneszerzőm, legfeljebb kedvesebb vagy kevésbé kedvelt művek. Fontos, hogy mindig azzal a komponistával azonosuljak, akinek a művét énekesként vagy karmesterként tolmácsolom.

Mindig érdekelt az ember a művész álarca mögött. Határozottsággal beszél a zenéről...

- A mai ember gyakran elfelejti, hogy a zenében a megtisztulást, a minőséget keresse, és ne az üzletet. Van, aki elmegy az operába, hagyja, hogy szórakoztassák, majd a múló élvezet helyét a vacsora jelentősége veszi át. A zene direkt küldetés és örök érték, ennek megfelelően kell értékelni!

José Cura tiszteletet ad - és kap a világ minden táján. És Magyarországon?

- Szeretem a magyar muzsikusokat, és éveken át jó kapcsolatom volt az operával és a különböző fesztiválokkal. Most azonban semmi felkérés. Elrontottam valamit?

Reviczky Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu