LITURGIA

Az Úr édes igája - a stóla használatáról

(Liturgikus eszközök - 19.)

A liturgia jelenlegi gyakorlatias felfogása korában vannak, aki nem értik, hogy miért kell stólát venni a miseruha alá, ha az úgysem látszik, vagy miért kell miseruhát venni, ha annak kicsinyített mását már ott hordja a pap a nyaka körül és vállain.

A stóla kialakulását illetően több elmélet is létezik. Valószínűnek az látszik, hogy a stóla eredetileg egy olyan vászon volt, amely az izzadság letörlésére, a nyak melegtől vagy hidegtől való megvédésére szolgált. Mindenesetre a művészettörténeti emlékekből az is világos, hogy a liturgikus ruhák legősibb darabja ez, amelyet már akkor is hordtak a nagyobb rendeken lévő klerikusok (diakónus, pap, püspök), amikor még a világi ruha egyébként nem vált el a liturgiában használttól.

Kezdetben orarium volt a neve, ami a száj vagy arc megtörlésére utal, nem pedig az imádságra és a prédikációra. A stóla névvel csak a IX. századtól találkozunk. A stóla hajdan nemcsak a liturgiában különböztette meg a klerikusokat, hanem az első évezred végén több helyi zsinat is előírta, hogy a papok stólát hordjanak a hétköznapi életben is, miként napjainkban a papi galléros inget. Manapság a stólát liturgikus alkalmon kívül csak a római pápa szokta hordani.

A stólához a külső jelzésen kívül szimbolika is kapcsolódik. Eszerint jelzi a halhatatlanságot, amelyet az ősszülők elvesztettek, de amelyet Jézus újra megad, miként erről tanúskodik a stóla felvételénél egykor elmondott imádság. A régi papszentelési szertartásban a stóla átadásakor az Úr igájának szimbóluma került említésre. Durandus Vilmos is ebben az értelemben magyarázza szimbolikáját. A magyarázat szerint a diakónus csak a bal vállán hordja, mert még csak az Úr "könnyű terhét" viszi a vállán, a pap azonban az Úr "édes igáját" veszi a nyakába. Amíg a cingulus a tisztaság és készenlét (a felövezettség) jelképe volt, a stóla a lelki készség, az igaviselés, vagyis a lelkipásztori szolgálatra való készség jele lett. A stóla a vágyat éleszti a papban, hogy alávesse magát az Úr igájának, amelyet jelképesen megcsókol, hiszen örömmel vállalja és köszönti e terhet. A stóla a pap két oldalán fut le, mint az igazság jobb és bal oldalon függő fegyvere (2Kor 6,7).

A jelenlegi liturgikus szabályozás nem írja elő az öltözködési imádságokat, de jó rágondolni, hogy amikor a pap a stólát veszi a nyakába, nem csak egy nem látszó díszt, de az új halhatatlanságot és a szolgálat önként vállalt édes igáját is magára ölti.

Füzes Ádám

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu