Surján László

Lényeges szavak híján...

Gondolatok a kormányprogram olvasásakor

Minden induló kormányzati periódusnak kijár a remény, hátha jobbra fordulnak dolgaink. Az ellenzék ilyenkor persze tobzódik a kritikában. Van rá hivatkozási alapja: bármilyen élesen fogalmaz is, csak a választók által kijelölt pályán marad, hiszen ellenőri szerepet kapott.

A mostani kormányprogram sok szempontból kritizálható. Az egyházak mintha csak a civil szervezetek egyikeként szerepelnének benne. A kormány a program szerint ugyan "számít az egyházak erkölcsi, nevelő, kulturális, oktatási és szociális tevékenységére", de hogy mit jelent ez, nem tudni. Kicsit gyanús, hogy azt olvassuk: a kormány az "egyházi finanszírozás korszerűsítésével támogatja az egyházak részvételét az állam kötelező feladatainak ellátásában". A korszerűsítés szó a "reform"-mal együtt igencsak lejáratódott az utóbbi napokban. Semmi megfoghatót nem tudunk meg a programból például arról, hogy a napjainkban ellehetetlenült egyházi közoktatás vagy egészségügy működőképessége visszaáll-e, vagy egy hosszú és fájdalmas, valójában egyik félnek sem hasznos kultúrharc következik.

Terjedelemi okokból nem elemezhetem a nyolcvanhét oldalas kormányprogram egészét, az érdeklődő olvasók maguk is tanulmányozhatják a szöveget, amely többek között a Magyar-Hon-Lap nevű internetes újságról (http://mkdsz.hu) is letölthető.

Az Európa, illetve európai szó gyakorta előkerül a szövegben, ötvenkilencet sikerült megszámolnom. Némi túlzással azt mondhatnám: szinte kötőszóként használták. A nagy "európaizás" megalapozatlan hurráoptimizmust sugall. Azt olvassuk például, hogy: Hazánk az Európai Unió tagjaként történelmi esélyt kapott arra, hogy az elkövetkező években saját erejére és az európai közösség hozzájárulására támaszkodva ne csupán alkalmazkodjon a világhoz, de az egymással versengő országok között a győztesek táborába kerüljön. Szép szavak, biztató mondatok. A miniszterelnök ne tudná, hogy az Európai unió nemcsak megoldás, hanem feladat is? Vajon miért fogalmaz Michel Rocard európai képviselőtársam, volt szocialista francia miniszterelnök rendkívül pesszimistán úgy, hogy Európa a halálán van? Az unió "gyilkosai" szerinte a globalizálódott világkapitalizmus, az Alkotmányt elutasító francia és holland referendum, valamint a rövidlátó és egoista nemzeti kormányok. Lehetne azzal védekezni, hogy a kormányokat ért kritikája aligha vonatkoztatható ránk. De az Európai Parlament szocialista frakciójának vezetője, Martin Schulz még élesebben fogalmaz. Kimondja: Európa válsága jórészt az európai állam- és kormányfők válsága. Szerinte kivétel csak Verhofstadt belga és Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, akiket az integráció, a "több Európa" elkötelezett híveinek tart. A magyar miniszterelnök ezek szerint nem kivétel. Schulz úr még némi kampányfeladatot is vállalt a magyar választások előtt, van tehát személyes kapcsolata Gyurcsánnyal, s bizonyára hitelesen állítja: az európai állam- és kormányfőkből hiányzik a bátorság, hogy saját országukban kiálljanak a közös európai érdekekért. Pedig szükség volna erre. Ha több Verhofstadt lenne Európában, előrébb jutnánk - vélte Schulz. Az európai Alkotmányt elutasító francia népszavazás első évfordulója kapcsán a magyar kormányprogramnak körvonalaznia kellett volna, milyen Európa-politikát akar folytatni a Gyurcsány-kormány. Sodródni fogunk, s örvendünk a hozzánk érkező euróknak, vagy saját súlyunkat nem túlértékelve, de nem is alábecsülve, megpróbálunk hozzájárulni, hogy az unió maga is a globális verseny győztesei közé kerüljön? Ma ugyanis inkább csak a lemaradás növekedése várható. A kormányprogram beterjesztése nagyszerű alkalom lett volna, hogy a magyar kormány letegye a voksát az uniót fejlesztő, minden tagállam közös érdekeit hatékonyan képviselő modellje mellé, s ezen az alapon keressen szövetségeseket a következő időszak európai döntéseihez. Ezt sajnos elmulasztották.

Van egy másik szó, amely gyakori a programban, s ez az együttműködés. Európai képviselőként tőlem is rendszeresen kérdezik a riporterek: ugye, maguk ott kint, Brüsszelben együtt tudnak működni. A válaszom igenlő, a képviselők valóban összefognak mindig, ha szükséges. Azonban a nemzeti ügyekben való pártok feletti összefogás nem korlátozódhat huszonnégy emberre. Ezért örvendetes, hogy olyan mondatok kerültek be a kormányprogramba, mint: Az elmúlt tizenhat évben elsajátítottuk a politikai versengés szabályait, de eközben elhalványult az együttműködés kötelességének fontossága. Ideje felelős egyensúlyt teremteni az egymást tiszteletben tartó demokratikus politikai versengés és a különbségeket, alternatívákat megőrző együttműködés között.

De mi fog ebből megvalósulni? Ha az elvben ötpárti tárgyalásokon az ellenzék azt kérdezi, megismerheti-e a gazdaság valós helyzetét, s erre az a tömör felelet, hogy nem, akkor bizony itt csak kirakat-együttműködés várható. Kár, mert sok olyan terület van, amely túlmutat a négyéves ciklusokon, s ahol valóban kiszámítható, ciklusokon túli biztonságot kellene nyújtani a polgároknak. Sajnos - és ez minősíti leginkább a kormányprogramot - az együttműködést kívánó területek némelyike meg sincs említve benne. Nem tudjuk például, foglalkozik-e a kormány a népességfogyással, a minket és velünk együtt egész Európát fenyegető demográfiai problémával, a nyugdíjrendszer várható összeomlásával. S itt van a kutya elásva: ha a távlatos problémák megoldására nem törekeszünk - s nem az együttműködés szellemében - , akkor a következő négy évet is csak elvesztegeti az ország, bármennyi fejlesztési célú euró fog a közbeszerzések során eltűnni, mint a víz a sivatag homokjában.

(A szerző európai képviselő, a KDNP alelnöke.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu