Mindnyájunknak missziós küldetése van!

Erdő Péter az idei karizmák ünnepén adta át a megbízóleveleket annak a harmincöt világinak és szerzetesnek, akik az egyházmegye nevében és küldetésében előkészítik, szervezik, összehangolják a jövőre tartandó missziós év programjait. Hármukat kérdeztük e megbízatással kapcso-latban.

Tokodi László (Új aratás közösség)

"Ne féljetek kimenni az utakra, a nyilvánosság elé, ahogy az első apostolok tették, akik hirdették Krisztust és a megváltás Örömhírét a városok és a falvak terein. Nem annak van itt az ideje, hogy szégyelljétek az evangéliumot! Annak van itt az ideje, hogy a háztetőkről hirdessétek! Ne féljetek szakítani a kényelmes és megszokott életmóddal, hogy végül elfogadjátok annak kihívását, hogy megismertessétek Krisztust a modern ťvárosokbanŤ. Tinektek kell elmennetek az ťutak kereszteződéseibeŤ és meghívnotok mindazokat, akikkel találkoztok, Isten lakomájára, amelyet az ő népének készített" - II. János Pálpápa mondta ezt szentbeszédében a fiataloknak Denverben, 1993 augusztusában.

Ma Budapesten az utca embere keveset lát a katolikus egyház életéből, mivel minden csendben, bent a templom mélyén történik. Az igazán nagy dolgok mindig ott történnek az emberrel: a templomban, csendben. De nagyon kevesen vezetik be az embereket oda, ahol szívük mélyén megszólíthatja őket Jézus Krisztus, egészen személyesen. Az emberek nem jönnek hozzánk, pedig a menyegző készen áll, az Atya várja őket!

De itt a lehetőség, a városmisszió, most kimehetünk együtt az utcákra az emberekhez: az Atya küld! Nem térítésről van szó, de meg kell tudnunk szólítani az utca emberét, beszélgetni vele, és nemcsak úgy, általános értékekről, hanem Krisztusról, aki a mi életünket is megváltoztatta. Szent Domonkos egy kocsmában nyert meg egy embert a hitnek, és egész éjszaka beszélgettek. Éjszakákat virrasztott át, így imádkozva: "Uram, könyörülj népeden! Mi lesz a bűnösökből, a bűnözőkkel?"

A Műszaki Egyetemen ismerek fiatalokat, akikben megvan ez az érzés. Szeretnénk megszólítani itt is minél többeket. A városmisszió nyitás lehet azok felé, akik sose mennének be egy templomba. Felelősséget érzek az ifjúságért, ezért is vállaltam el a munkatársi szolgálatot.

Láng Mónika (katekéta)

A budapesti városmissziót ne úgy képzeljük el, mint egy hét napig tartó eseménysorozatot. Sokkal inkább egy folyamatról van szó, amely már akkor elkezdődött, amikor a két város, Buda és Pest létrejött, és mindaddig tartani fog, amíg minden lakos fel nem ismeri, hogy Jézus az Úr! Mi azon az úton járunk, amelyen keresztény elődeink elindultak: a plébániák, a szerzetesrendek és a lelkiségi mozgalmak az evangelizáció útját járják kezdettől fogva. Ebbe a folyamatba épül bele a Budapesti Városmisszió egy hétig tartó rendezvénysorozata, amely elsősorban nekünk, magyaroknak szól, de meghívjuk rá külföldi keresztény testvéreinket is, ahogyan ők is meghívtak bennünket a saját városaikba, hogy egymást erősítsük, és együtt örüljünk Isten szeretetének.

Egy ilyen nagy esemény megrendezése sok erőfeszítést igényel. Ezeknek az erőfeszítéseknek elsősorban arra kell irányulniuk, hogy tisztázódjék a magunk számára: miben is hiszünk? Sokan még nemigen vettünk részt bátor hitvallásban. A misszió arra késztet minket, hogy jobban átgondoljuk és jobban vállaljuk a hitünket. Minden tisztázás, minden próbálkozás megerősít, bátorságot ad, és olyan kapukat nyit ki előttünk, amelyeket addig félve elkerültünk.

Arra vigyáznunk kell, hogy ne látszatmissziót végezzünk. Ezt úgy értem, hogy lehet szép programokat szervezni a templomokban, anélkül, hogy Jézus örömhírét egyáltalán szóba hoznánk, nehogy a jelenlevők véletlenül megszólítva érezzék magukat, és el akarjanak köteleződni Isten és az egyház mellett. Ezt mindenképpen el kell kerülnünk.

Látva a felpezsdülést az egyházban, bennem máris sok az öröm és a bizakodás. Amit hangsúlyoznék: a készülődés bátorsága. Nagyon szép próbálkozásoknak vagyunk részesei: az egyházmegyei ifjúsági tábor Bárány Béla atya vezetésével ezen a nyáron a missziót állította középpontba, akárcsak saját plébániám nagy közösségépítő tábora. Hat budapesti plébánia készül az őszi missziós napra, és a lelkiségi mozgalmak is minden erejüket ebbe a közös munkába állították. Az animátorok pedig azon fognak munkálkodni, hogy minden budapesti plébánia felbátorodjék, és tovább erősödjön az evangélium hirdetésében.

Nagy lehetőséget látok abban, hogy át kell gondolnunk missziós tevékenységünket. Eddig sokan talán azt hittük, hogy ezt ösztönösen is végezhetjük. Ezért aztán abba ütköztünk, hogy nem tudjuk, hogyan szólítsuk meg az embereket, mit mondjunk Jézusról, mit kezdjünk az érdeklődőkkel, és sorolhatnám. Most megtanulhatjuk, és meg is kell tanulnunk, hogy a missziós-evangelizációs munkának szabályai vannak, amelyeket, ha felismerünk és elsajátítunk, akkor sokkal eredményesebb munkásai lehetünk Isten országának. Az elkötelezettség része, hogy ebből a szempontból is fejlődjünk.

Bartha Angéla (szociális testvér)

Az utóbbi pápáink erősen hangsúlyozzák, hogy valamennyiünknek küldetése az evangelizáció. Nemcsak a papjainktól kell várnunk minden szolgálatot, hanem velük együttműködve, az ő irányításukkal fel kell vállalnunk az örömhír terjesztését környezetünkben a Szentlélek által, ahogy II. János Pálírta Redemptoris missio kezdetű enciklikája befejezésében: "Minket is meg kell változtatnia a Léleknek, és vezetnie kell még jobban, mint az apostolokat."(92)

Az egyik első feladatunk tehát az, hogy mi, akik hiszünk Jézusban, imádságos felkészülés után merjünk elindulni a kereső emberek felé. Ehhez szükséges, hogy olyan közösségeket készítsünk elő vagy hozzunk létre, ahova majd befogadhatjuk az újonan érkezőket. "Krisztus szeretete sürget minket!" (2Kor 5,14)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu