 |
 |
 |
 |
2006.06.11
|
Ingyenes
műsormelléklettel! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Elveszett... Trianonra emlékezett az ország június 4-én - már aki emlékezett. Akik nem, azok talán a testi vagy a lelki-szellemi restség miatt nem tették. Vagy azért, mert azt sem tudják már, mire is kellene emlékezniük. Trianon megrendítő sokkja volt a magyarságnak, amikor az első világháborút követő nagyhatalmi diktátum a történelmi Magyarország területének kétharmadát, magyar nemzetiségű lakosságának pedig egyharmadát szakította el a maradék országtól. 1920. június 4-e után sokan azt hitték, ennél nagyon veszteség már nem érheti a magyarságot. Pedig ha igaz a látszat, hogy ma már többen vannak a nem emlékezők, akkor újabb szörnyű veszteségről kellene szólnunk. Hogy az ország jelentős része nemcsak a történelem során, a politika praktikáiban - hanem immár lélekben is elveszett. Most következhet a végső elkeseredés, vagy a nagy józanság órája. Egy magyarul is ismert angol mondóka így szól: a szög miatt a patkó elveszett, a patkó miatt a ló elveszett, a ló miatt a lovas elveszett, a lovas miatt a csata elveszett, a csata miatt az ország elveszett... - Az igazi európaiság szellemében igazán eltanulhatnánk a mondóka tanulságát (is): máskor verd be jobban azt a szöget. Az angol mondóka ihletében a magyar folytatódhatna akár úgy is, hogy keresd a szöget, legyen kéznél a kalapács, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő pontra tudj ütni. Mert lassan tényleg minden odavész... Kipke Tamás
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
