Kapocs ég és föld között

Széljegyzet a Mesterdalnokokhoz

Furcsa kettőssége volt A nürnbergi mesterdalnokok bemutatójának: Richard Wagner páratlan humorú s filozofikusan mély vígoperáját feszültségek közepette, sztrájkhangulattal fűszerezve adták elő az Operaházban. Az új produkció, ha néhány órára is, de feledtetni tudta a dalszínházban uralkodó áldatlan állapotok gerjesztette rossz érzéseket, amelyek az utóbbi időben mind a művészek, mind a műfaj elkötelezett híveinek életét megkeserítették. Jóllehet a produkció semmilyen szempontból sem volt hibátlan, s a kritikus hangok azonnal megszólaltak a hosszúra nyúlt bemutató szüneteiben, a közönség nem távozott lelombozva.

Közhely, milyen óriási kihívás a német mester zenedrámáinak színpadra állítása. Magyarországon pedig ma nincs olyan - e stílusban jártas, egységes - énekes gárda, amely e roppant feladattal megbirkózhatna, különösen nem fölényes eleganciával. A Hans Sachsot alakító - megbízható, de feledhető - német vendégművész, Friedemann Kunder szerepeltetésével sem sikerült nemzetközi szintre emelni a darab zenei megvalósítását. (Kunder nem ismeretlen Budapesten, a Parsifal Gurnemanzaként már fellépett az Operaházban.) A főbb szereplők közül a Pognert éneklő Berczelly István nyújtott kifogástalan teljesítményt, továbbá Kiss B. Atilla, Gál Erika és González Mónika szerzett emlékezetes pillanatokat. Sárkány Kázmér féktelen - cseppet sem árnyalt és intellektuális, ugyanakkor kétségtelenül szórakoztató - komédiázását (egyesek szerint bohóckodását) Beckmesserként többen a rendezés hibájaként emlegették. Jurij Szimonov irányításával összefogottan szólt a zenekar, de a magát önjelölten Wagner-interpretátorként számon tartó orosz dirigens ismét csak megelégedett a hatáskeltés legegyszerűbb módjával: az árnyalatokat, finomságokat nélkülöző harsánysággal.

Vidnyánszky Attila hideget-meleget egyaránt kapott legújabb rendezéséért. Nem aratott olyan osztatlan sikert, mint korábbi munkáival (Jenufa, A kisvárosi Lady Macbeth), amelyekkel beírta magát a hazai operajátszás aranykönyvébe. Alekszandr Belozub egyszerű, funkcionális díszleteiben "zavaró tényezőként" jelennek meg a jelmezek. Ezeket úgy tervezte, hogy a múltat idézzék, de ne utaljanak meghatározható korra vagy stílusra. Az ukrán művész tudatos "ködösítése" azonban felemásra sikerült, mert Pogner ruhája így most leginkább Borisz Godunovéra, Stolzingi Walteré az Ál-Dimitrijre enged asszociálni...

A rendező szép és átgondolt koncepcióját szolgálva az előadás leghangsúlyosabb díszleteleme - "ég és föld között" - egy színes ólomüveg ablak, amely a művészet szimbólumaként, az esztétikát, a szépséget, az alkotó emberről feltételezett erkölcsi érzéket sugározva foglalja el helyét a wagneri "világdráma" vidnyánszkys értelmezésében. A hatalmas ablaktábla előbb eredeti funkcióját betöltve az első felvonás reális helyszínére, a templomra utal, később - mint fundamentum - Sachs bölcsességének "hordozójává" válik, végül a záróképnél az isteni és emberi örök értékek diadalának megrendíthetetlen alapjává lesz.

Vidnyánszky értékközpontú olvasata maximálisan tiszteletben tartja Wagner szellemiségét. Erről tanúskodnak a művet elemző gondolatai a műsorfüzetben: "...az alkotás és a szerelem elválaszthatatlan dolgok, mivel mindkettő az isteni gondviselés nagy adománya, melyek egymást erősítve kapcsolják össze az emberi lét égi és földi dimenzióját. A művészi alkotás és a szerelem a teremtés szent állapotát idézi, amely az ihletettség legszentebb pillanataiban az embert közvetítő kapoccsá teheti ég és föld között..."

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu