|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Igent kell mondani... Szentföldi útiképek Galilea központja, Názáret szinte teljesen arab város - mintegy százezer lakosa van. Az angol mandátum (1917-1948 között) idején az itteni arabok fele keresztény, fele muzulmán volt, ekkor született egy olyan egyezség, hogy ha a város polgármestere keresztény, akkor a városi tanács muzulmán, illetve fordítva. A lakosság aránya azóta alapvetően megváltozott, a muzulmánok alkotják a túlnyomó többséget, de a régi egyezmény még életben van, ami önmagában mégsem garantálja a békés, kiegyensúlyozott együttélést.
Jól - pontosabban ijesztően - példázta ezt a mecsetépítés körüli küzdelem néhány évvel ezelőtt. II. János Pál pápa 2000. évi látogatását megelőzően a bazilika körül a muzulmánok házastul-mindenestül fölvásárolták az összes telket, hogy egy hatalmas mecsetet építsenek - a bazilika közvetlen közelében. A keresztények tüntetni kezdtek, kisebb-nagyobb összecsapásokra, gyilkosságra is sor került, végül a belügyminiszter vetett véget a viszálynak. A mecsetépítést megtiltani nem volt joga, az építési engedélyt azonban csak a pápalátogatás utáni időre adta ki. A pápa eljött, elment - most már építhetnék a mecsetet, de nem építik. Akkor sürgős volt, most már miért nem az? - Egy kérdés a sok közül, amellyel az utas a mai Izraelben találkozik.
A Jézus korabeli Názáretben körülbelül kétszáz család lakhatott. Ez onnan tudható, hogy közel s távol egyetlen édesvizű forrás van, amely nagyjából ennyi embernek elegendő vizet ad. (A mai várost nem ez táplálja, hanem a Genezáreti-tóból hozott víz.)
Csontváry Kosztka Tivadar híres képével (Mária kútja Názáretben) az emlékezetünkben keressük azt az egyetlen forrást. Ráismerünk a jellegzetes építményre, ahová korábban kivezették a forrás vizét, de ma csontszárazak itt a kövek: az éltető vizet mélyebben találjuk. Alig száz méterrel odébb görög ortodox templom áll, melyet déli záróra idején is kinyitnak a kedvünkért - és a templom javára szánt szerény pénzadományunkért, amellyel nem kell keresnünk a perselyt, készséggel átveszi tőlünk a templom gondnoka.
Gábriel arkangyal a templom patrónusa: az apokrif Jakab-evangélium szerint az Úr hírnöke először a kútnál szólította meg Máriát, majd ezután került sor az Üdvözítő születésének hírüladására a názáreti házban. Ez a mai templom mintegy ötszáz éve épült. A szép ikonosztáz elől hosszú lépcsősoron indulunk lefelé, ahonnan csobogás hangzik. A kút! Az V. században a bizánci keresztények kis kápolnát alakítottak ki körülötte. Az oltár alatt megcsillan a mélyben a víz. A templomból levezető lépcsősorra merőlegesen egy másik is vezet ide az utca felől. A régészek állítják: több mint kétezer éves. Akkoriban - ahogy manapság is az itteni falvakban, ahol nincs vízvezeték - az asszonyok dolga volt a vízhordás. Ma is látni olykor, amint ballagnak a forráshoz, az apróságok meg a szoknyájukba kapaszkodva jönnek velük, aztán ott játszanak a kút körül, amíg telnek a korsók. Nincs más kút, ide járt tehát Mária is a gyermek Jézussal, máshová nem mehettek vízért. A zarándok nézi a csorba lépcsőfokokat, és ha elég erősen nézi, ott látja rajtuk a lábnyomaikat. Egyszerűen azért, mert ott kell lenniük. A híres, modern bazilika az ötödik templom József és Mária házának maradványai, az angyali üdvözlet helyszíne fölött. Az első kettő bizánci volt, a harmadikat a keresztesek építették, a negyedik egy egyszerű kis épület volt. VI. Pál pápa 1964-ben tett egyháztörténelmi jelentőségű szentföldi zarándoklata után, az ő támogatásával épült a mai bazilika. A tervek a Vatikánban készültek. A hatalmas homlokzaton Mária és Gábor angyal, alattuk a négy evangélista. Sok nemzet adományozott egy-egy mozaikképet vagy valamilyen más díszítést: ezek többsége a kerengőben kapott helyet, ám a magyaroké odabent, a fölső templomban: két angyal, egy piros és egy zöld ruhás - fehér háttér előtt - tartja a Szent Koronát Mária feje fölé. A külföldön élő magyarok ajándéka ez a templom számára, Magyarország nevében - akkor ugyanis még nem volt diplomáciai kapcsolat a két ország között. A felső templomban még egy "magyar vonatkozás" látható: az oltárképen az anyaszentegyházat szimbolizáló erőteljes asszony mellett, az apostolok, a pápák és a nagy szentek társaságában Skóciai Szent Margit látható. A bazilika alsó szintjén, a centrálisan elhelyezett oltár mellől nyíló kápolna a názáreti ház alapjait és falait foglalja magában, azt a helyet, ahol az ég összeért a földdel, ahol Mária személyében az ember igent mondott Isten üdvözítő akaratára. A többségében ugyancsak muzulmán arabok lakta Kánához közeledve egy új, hipermodern mecset fogadja az érkezőket, a minaretből hangszóró géphangján hív imára a müezzin, de mi inkább az első csoda helyszínét keressük. A Menyegző temploma alatt egy kétezer éves ház romjait tárták fel, amely egy jómódú családé lehetett: emeletes volt, és erre vallanak a berendezési tárgyak is. A munkaeszközök - a szőlő sajtolására szolgáló kőprés és a jókora amfórák - arra vallanak, hogy bortermeléssel foglalkozhattak: ez erősítheti a feltevést, hogy itt történhetett a menyegző, hiszen az evangélium arról is szól, hogy sok volt a vendég, ami tehetős családra utal. Mondhatjuk, hogy Kána borászai még ma is Jézus csodájából élnek: az üzletek reklámfeliratai és a borospalackok címkéi hirdetik, hogy itt kapható, ez a kánai menyegző bora - ami megmaradt. Ennek a "kínálásnak" nehezebb ellenállni. Én sem küzdök sokat, igent mondok a kínálgatásra, és elhozom az utolsó két palackot - az alsó polcról. Abban a megnyugtató tudatban, hogy ha néhány év múlva még egyszer eljöhetek ide, biztosan akkor is jut még belőle. Kipke Tamás
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|