Szerzetesek és koronás fők hazája

A bajor főváros: München

Mielőtt útra keltünk, többen is megkérdezték: mit fogtok csinálni egy hétig Münchenben? Javasolták, járjunk utána, mit lehet megnézni, merre lehet kirándulni a város környékén, különben unatkozni fogunk. Mikor hajnali hat órakor megérkeztünk a buszpályaudvarra és meg kellett birkóznunk a metró bejáratánál a harmincféle jegyet kínáló automata "feladványaival", már sejtettem, München érdekesebb város, mint sokan gondolják.

A neogótikus Új Városháza faragásainak minden apró részlete figyelemre méltó

Ezt az Isar-parti várost hasonlították már Rómához, nevezték "kis Párizsnak" is, és valóban, rengeteg templomával, lenyűgöző képtáraival, a Wittelsbachok palotáival, pezsgő kulturális életével méltó e megnevezésekre. A minden turista által ismert látnivalókkal valóban végezni lehet két-három nap alatt. De ha bejártuk a Marienplatzot, a dómot, lefényképeztük az Új Városháza tornyaiban a mechanikusan mozgatott bábukat, megcsodáltuk a Pinakothekokban, vagyis a képtárakban a festészettörténet egyik legjelentősebb európai gyűjteményét, érdemes kicsit elidőzni a város utcáin.

Ma hat sörgyártó vállalat működik a bajor fővárosban

Mert ezek a minden útikönyvben szereplő helyek is tartogatnak meglepetéseket. A képtárakban például lehet fényképezni, így az odalátogató megörökítheti a találkozást Botticelli vagy Van Gogh műveivel. Ottjártunkkor a Neue Pinakothekban éppen egy időszaki kiállítás szorította ki néhány teremből a XVIII-XIX. századi német, francia és angol művészek képeit. Itália képei Goethe korából - hirdette a tárlat címe. Az átlagos magyar ember számára néhány kivétellel ismeretlen festők képei nem csupán kuriózumként voltak érdekesek. Ismered a vidéket? - szegezte nekünk a kérdést a kiállítás plakátja. És bizony nem ismerjük, nem látjuk már úgy a római dombokat, a vízesések köveit, a citromfák között hazafelé tartó parasztokat, a ruhák redőit, mint ezek a festők. Belepillanthattunk a német szentimentalizmus és klasszicizmus emberének lelkébe, a nagy géniuszok - Goethe, Schiller, Hölderlin - világába, kicsit másként, mint olvasmányainkon át.

A város jelképe, a hagymakupolás Frauenkirche

A Marienplatz is többet őriz, mint amit elsőre meglátunk: egyik sarkában, ha átverekedtük magunkat az ott üldögélő fiatalok gyűrűjén, egy középkori, hallal díszített kutat találunk, amelyben a régi idők árusai tartották az élő halakat, s amelybe a hagyomány szerint, ha hamvazószerdán bedobjuk a pénztárcánkat, az mindig tele lesz. A városközpont templomainak külső falán, így a dóm oldalán is, évszázados sírköveket helyeztek el, amelyeknek gót vagy latin betűs emlékező sorai néha egész életutakat tárnak fel; nemes aszszonyokét, kereskedőkét, tartományi elöljárókét, hajdan volt családtagokét.

Májusfa: München polgárainak, München sörfőzdéitől

A II. világháborúban elszenvedett rombolás után újjáépült Münchenben szerencsére sok régi épület megmaradt. Nem csupán azért, mert rekonstruálták azokat az újjáépítéskor, hanem mert csodálatos módon megmenekült egy-egy épület a bombáktól. Mivel született müncheninek kell lenni, hogy az ember kiigazodjék a tömegközlekedés rendszerében, ahová csak lehetett, gyalog mentünk. Betértünk a barokk és rokokó templomokba, amelyek tornyai a központ szinte minden utcájában vezetik az idegent, s az új, mégis a város hangulatához illő lakóházak között sétálva ráleltünk néhány reneszánsz freskókkal és középkori kő ablakkeretekkel díszített épületekre is. A régiség ugyanakkor néha teher: a XXI. századi München előkelő negyedében is van olyan ház, amelynek lakásaiban nincsen fürdőszoba, csak közös használatú a pincében. Mindezt nem kompenzálja, hogy a bajor főváros dicsekedhet Európa legtisztább vezetékes vizével.

I. Lajos női portrégyűjteménye, a "Szépségek csarnoka" Nymphenburgban

A város egyébként sok másban is első: 1740-ben Bécset megelőzve itt táncolták a világon először a keringőt, 1882-ben itt feszítették ki a világ első villanyvezetékét. És talán nem véletlen, hogy 1874-ben Münchenben találták fel a hűtőgépet, hiszen nem csupán a sörről, hanem ételeiről is híres Bajorország. A regionális konyhában túlsúlyban vannak a húsok, és bizony nem diétás ételeket kínálnak a hagyományos sörkertek és vendéglők: Weisswurst (fehér kolbász) savanyú káposztával, kenyértésztában sült sonka, szalonnával tűzdelt tejfölös szarvas. Ezek a tradicionális ételek egyébként nem véletlenül állnak közel a magyarok ízléséhez, hiszen hazánk gasztronómiájára Szent István bajor felesége, Gizella óta van hatással a dél-német konyha.

A Wittelsbachok nyári rezidenciájának hatalmas parkjában eltörpül az ember

A város megismeréséhez tartozik a bajor sörfőzők különlegességeinek megkóstolása. Az itteni sörfőzés gyökere a középkori kolostorok homályába vész, és bár ezt az italt már az ókori egyiptomiak is készítették, a búzasör "feltalálása" a bajor szerzeteseket dicséri. Nem tudni, pontosan mikor és miért kezdtek az árpán kívül más gabonát is felhasználni a sörfőzéshez. Valószínűleg, amikor a búza hozzáférhetőbb, olcsóbb volt, egyszerűen gazdaságosabb volt azzal próbálkozni. A közhiedelemmel ellentétben a nevezetes 1516-os bajor tisztasági törvény nem az árpamalátát, hanem a malátát írja elő egyedüli lehetséges keményítőtartalmú anyagként, ezért tehát a búzamaláta felhasználása sohasem ütközött a tisztasági törvénybe.

A szerzetesek mellett, akik az írásos emlékek szerint a VIII. századtól kezdve élnek ezen a területen, és akikről München, a "szerzetesek hazája" a nevét is kapta, a város történelmének jelentős meghatározója a Wittelsbach-dinasztia, a bajor királyi család. Az 1200-as évektől az első világháború végéig volt a város a dinasztia székhelye, uralkodásuk századai alatt alakult ki München hangulatos történelmi központja, és ők alapozták meg a világhírű múzeumok és galériák gyűjteményeit.

A város szívében lévő palotaépület-együttest, a Rezidenzet egykor a világ nyolcadik csodájának tartották. Goethe és Mozart mellett sok uralkodó csodálta termeit, kincseit. De ha ez lehetséges, a Wittelsbachok nyári rezidenciája, a város nyugati részében épült Nymphenburg-palota még lenyűgözőbb. A terület, ahol a kastély épült, eredetileg egy Münchentől különálló, porcelángyártásáról elhíresült falu volt. A palota legrégibb szárnya 1662-ben készült el, s több mint egy évszázadig változott, bővült, gyarapodott a kastély és parkja. I. Lajos és fia, II. Miksa emelte Münchent kulturális és művészeti központtá, s a Nymphenburg-palota is legfőképpen az ő uralkodásuk időszakáról mesél. Az ötemeletes versailles-i mintára készített főépületen túl, a melléképületeken, istállókon és az elmaradhatatlan pálmaházon kívül négy különálló palota található a hatalmas kert egy-egy vadregényes vagy éppen klasszicista pontossággal gondozott sarkában, mindezeknek szintén a Napkirály rezidenciája volt az ihletője. Ám Nymphenburg nem egyszerűen Versailles mása: a palotákat és a parkot az egyedi, kifinomult díszítés, a német ízlést tükröző építészeti finomságok teszik különlegessé, a perspektívák, a festett díszítések, szobrok és tükrök pontosan megkomponált összjátéka.

Mondják: a német ember hűvös és tartózkodó. Ám egy idő után rájövünk, ez a tartózkodás inkább udvarias megfigyelése a világnak és az embereknek. Távol áll tőlük a harsány hivalkodás, de büszkék arra, amit a nemzetük tett hozzá a világhoz. Az óriási kastélyokon, múzeumokon és a vidám sörkerteken túl az apró részletekben látszik ez Münchenben is, a városban tanult tudósokra emlékező kis táblák, az eldugott utcákban gondosan restaurált évszázados házak, a templomok rejtett sarkában kitett pápaképek szerény büszkeségén. S ez többet mond a bajor fővárosról minden palotánál.

Szöveg és kép: Kácser Anikó

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu