|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Múltidéző "Kedves Sándor" Ötven éve, 1955-ben hunyt el a múlt század egyik viharos sorsú, egy időben óriási hatást tett teológus-filozófus-antropológusa, Teilhard de Chardin. Ez alkalommal a Szent István Társulat Benne élünk címmel újra kiadta az Isteni miliő és a Világmindenségem című műveit Szabó Ferenc előszavával, Rezek Román tolmácsolásában. Teilhard de Chardin életútja valamiképp az egyház korabeli történetének tükörképe, gondolkodása pedig az emberi életet új dimenzióba állította. Könyvek, tanulmányok sora foglalkozott vele, többek között Szabó Ferenc kismonográfiája. Külön fejezetet érdemel magyarországi fogadtatásának története, melynek kétségtelenül Rezek Román a főszereplője. A pannonhalmi bencés szerzetes már fiatalon izgalmas tanulmányokkal és recenziókkal jelentkezett a Pannonhalmi Szemlében. Szinte magában állt kortársai között az egzisztencializmus iránt tanúsított érdeklődésével. Kalandos pályájának fontos állomását élte Párizs külvárosában, ahol a kőnyomatos Ahogy lehet című folyóiratot szerkesztette, fórumot teremtve fiatal magyar íróknak. Utóbb rendje Brazíliába vezényelte, Sao-Paulóba, s itt kezdett Teilhard de Chardinnel foglalkozni, s egyre mélyebb, alaposabb ismereteket szerezve a teológus életművének világszerte ismert és megbecsült kutatója, fordítója és kommentátora lett. Meg nem mondanám, mikor érkezett hozzánk első küldeménye. A hatalmas, színes borítékot teleragasztotta brazil bélyegekkel, mindig ugyanolyanokkal. Mert válaszlevelet írtunk, s attól kezdve egyre-másra jöttek a művekkel és kommentárokkal bélelt küldemények, s ezeknek köszönhetően a könyvespolcok egyre szűkebbek lettek, Teilhard de Chardin folyvást terjeszkedett, még Dosztojevszkij is kezdte összehúzni magát. Rezek atya, akit "kedves Sándornak" szólítottunk leveleinkben, hihetetlen munkabírással, elképesztő szenvedéllyel tevékenykedett. Fordításai és kommentárjai folyóméterben is tekintélyes számot adnak. Amikor döbbenetes halálhíre érkezett, különböző intézményeket próbáltunk rábírni arra, hozassák haza hagyatékát, de akkor egyikük sem vállalkozott erre. Hogy mi lett a "kedves Sándor" életművének sorsa, nem tudom. A nálunk lévő műveket és magyarázataikat a zseniális Bonyhai Gábor kérte el, ő értette és méltányolta Rezek Román legapróbb megjegyzéseit is. Autóval jött, a csomagtartót telepakolta a sokszorosítványokkal. Szegény Gábor hamarosan elhunyt, s a nála lévő művek sorsáról sem tudok semmit. Teilhard de Chardin az isteni miliő növekedéséről, Krisztus második eljöveteléről írja: "Hogy szellemibb módon segítsük elő ennek kibontakozását, figyeljük meg előbb magunkban, aztán pedig magunkból kiindulva a világban az isteni miliő születését és növekedését." Ezt tette Rezek Román, a kedves Sándor, aki most már megismerte az isteni miliő teljességét. Ha behunyom a szemem, fel tudom idézni utolsó címét: "Instituto Murumbi, Sao-Paulo, Brasil". A mostani: "Mennyország". Rónay László
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|