Szentírás-magyarázat

Szaporítani a kenyeret

Évközi 18. vasárnap - Mt 14,13-21

A kenyérszaporítás története kissé távol áll mai életünktől, hiszen mi itt, Európában túltermelésben vagyunk.

Az éhséget és a szomjúságot nem éltük meg, nem kellett menekülnünk lakásunkból, nem ismerjük az élet veszélyeztetettségének legmagasabb fokát. Emiatt nem is érezzük, mit jelent úgy beszélni egy sereg embernek, hogy korgó gyomorral is megfeledkezzék éhségéről. Az eszmékért csak úgy szoktunk lelkesedni, hogy megkérdezzük, ez menynyit hoz a bankszámlánkra. Úgy érezzük, ez a helyes emberi magatartás, értetlenül állunk tehát a Jézust hallgató tömeg magatartása előtt, akik valami olyat fedeztek fel Jézus üzenetében, ami hasznosabb volt a kenyérnél és a víznél, fontosabb a napi biztonságnál.

Jézus megszánta ezt a tömeget, aki találni akart egy vezéreszmét és egy tanítót, egy pásztort, egy vezetőt. Talányos az evangélium mondata: "Sok mindenre tanította őket." Mi lehetett az a sok minden? Persze, ne feledjük el, a tömeg bizalma abból fakadt, hogy Jézus előbb kenyérrel is el tudta látni a tömeget.

Erre mi is válaszolhatjuk azt, el tudjuk látni az éhezőket kenyérrel, élelmiszerrel a koszovói albánokat, tehát jogunk van őket tanítani életmódra, demokráciára. Ilyen társadalmat kell nekik is felépíteni, mint a miénk? Úgy kell gondolkodniuk, ahogyan Európában gondolkodnak, ahol mégiscsak jólétet teremtettek.

Csakhogy a szegény tömegek nem osztatlan lelkesedéssel látogatnak Nyugat-Európába, a gazdagságot azonnal akarják, de semmi mást. Sőt, kritikát is gyakorolnak a látottak kapcsán. A nyugat-európai jellegű kenyérszaporítás, vagyis túltermelés következménye az individualizmus. Az emberek egyedül járnak, egyedül érvényesítik egyedi érdekeiket.

Kempis Tamás, a középkor híres gondolkodója erre figyelmeztet: "Tudd meg, az önszeretet sokkal többet árt neked, mint bármi más ezen a világon." A mi kenyérszaporításunk következménye az önszeretet. Jézus kenyérszaporításának a következménye pedig az, hogy emberek felfedezik a közösségi gondolkodást, sőt ennél még többet: a szeretet és a gondoskodás értékét.

Úgy írják le Istent, mint aki gondoskodó és szerető lény. A tömeg mindig tömeg marad, Jézus tudja: nem spórolható ki az egyéni bátorság, az egyéni felismerés és meggyőződés ereje.

Jézus, úgy vélem, azt akarja, ne csak a tömeg hitéből tanuljunk, hanem az ő tömeget megmozgató beszédéből is. Bátornak kell lennünk, és hinni abban, hogy a meggyőződés hegyeket, tömegeket mozgat. S a mi feladatunk, hogy a kenyérszaporítás után, a jóléti társadalom megteremtése után az embereket élni tanítsuk a világ javaival, úgy, ahogyan Isten parancsolta nekünk.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu