Melléjük kell állni...

Diakónus a drogosokért - Kecskeméten

Úton-útfélen sokat lehet hallani a drogokról - ellenük vagy épp mellettük. Ennél viszont mérhetetlenül lényegesebb azokról szólni, akik szenvednek a pusztító szenvedélytől. S azokról, akik az ő megmentésüket, segítésüket tekintik hivatásuknak. A Katolikus Karitász szakmai munkacsoportjaihoz tartozó Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatból az 1993-as indulás óta immár nyolc működik országszerte. A kecskeméti intézmény öt évvel ezelőtt jött létre. Nagy szerepe volt ebben Molnár Ferenc diakónusnak, aki a kezdetektől vezeti az alföldi város Rév-szolgálatát. Munkájáért nemrégiben az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter írásbeli dicséretében részesült. Ebből az alkalomból kérdeztük őt a Révek működéséről, hivatásáról.

Egyik legfontosabb ismérvük az "alacsonyküszöbűség", ami jogi értelemben azt jelenti, hogy Önökhöz nem kell orvosi beutaló, TAJ-kártya.

- Sőt, ha például egy illegális drogot használó ember nem akarja, akkor nem kell megmondania a nevét. De az alacsonyküszöbűség ennél többet is jelent: azt, hogy nálunk nem az intézmény, hanem a kliens, illetve az ő aktuális állapota határozza meg a terápiás kereteket. Egy kórházban vagy rehabilitációs intézetben csak az orvos által előírt gyógyszereket használhatja a szenvedélybeteg, s ha megszegi a szabályokat, akkor távoznia kell. Mi azt mondjuk: ott kell a segítséget kérő ember mellé állni, ahol ő éppen most van. Ezt tekintjük a ránk érvényes evangéliumi módszernek. Jézus is így tett. Nem kötelezzük a klienst, hanem kísérni próbáljuk - mindig egy lépéssel följebb. Az ő szintjét figyelembe véve állítunk elé könnyen teljesíthető és sikerélményeket nyújtó apró követelményeket. E szemléletünk horizontján persze a keresztény emberkép áll. Nem akarjuk megtartani nyomorúságában a szerhasználót - végső célként a szabad ember képe lebeg előttünk. De tudjuk, hogy ezt csak melléállva lehet elérni, támogatva őt képességei megismerésében, a környezetében lévő segítő erők és kapcsolatok feltérképezésében.

A rendszerszemlélet a segítő hivatásban dolgozók munkájának egyik alapja, hiszen mindenki valamilyen emberi közösség, "hálózat" része, és sorsunk alakulása minden esetben befolyásolja a körülöttünk lévők életét.

- A szenvedélybeteg ember sem kezelhető önmagában. Ezt a szemléletet az élet hozta, hiszen legtöbbször a hozzátartozók kérnek tőlünk segítséget. A szerfüggő ember - akár alkoholról, akár kábítószerről van szó - akár évekig "elvan" szenvedélybetegségével, csak éppen hozzátartozói életét teszi elviselhetetlenné.

Hogyan érik el azokat, akiknek a segítésére vállalkoztak?

- Hosszú időbe telik a bizalom kiépítése, mert a szenvedélybetegség a mai magyar társadalom szemében inkább szégyen és erkölcsi folt, mintsem betegség. Idehaza ezért ma még nem egykönnyen szánja rá magát valaki, hogy segítséget kérjen. Ugyanakkor sok támogatást kapunk a lelkipásztoroktól. Ők a gyónások és a lelki beszélgetések során is találkoznak a szenvedélybetegség okozta gyötrelmekkel, megoldhatatlannak látszó helyzetekkel, síró, panaszkodó emberekkel, akikről tudják, hogy szakmai segítségre is szükségük van. E papok is hozzánk irányítják őket. Háziorvosok is egyre inkább, hiszen látják: az egész embert kell gyógyítanunk. A kórházban fekvő szenvedélybetegeket is felkeressük. A legutóbb kiderült számunkra, hogy Kecskeméten a legszegényebbek között újra reneszánszát éli a szipuzás. Harminc-negyven tíz év körüli gyerek van ott rendszeresen a város egy bizonyos pontján. Ők nem fognak bejönni hozzánk - ki kell menni közéjük. Ezért elindítottunk egy utcai megkereső szolgálatot: a helyszínen a gyerekekkel van egy kollégánk, ismerkedik velük, és próbálja őket bevonni valamiféle klubfoglalkozásba, majd - ha lehet - a konkrét segítésbe.

Milyen eredményt tudnak elérni klienseikkel?

- Vannak olyanok, akiket a köznyelv gyógyultnak nevez, azaz korábban szerhasználók voltak, a kezelés után pedig - hosszú évek óta - absztinensek. De vannak kisebb, másként mérhető segítségek is. Például ha van egy alkoholbeteg családfő, lehet, hogy neki most még nem tudunk segíteni, de a házastársának és a gyerekeinek igen, hogy a család e problémával együtt élve jobban - vagy egyáltalán - működjék.

Kik vesznek részt a Rév rendkívül összetett munkájában?

- A szenvedélybeteg-segítés nem pusztán karitatív szolgálat, hanem szakma. Ezt nem lehet mozgalomszerűen végezni, hanem munkaviszonyban álló, intézményben tevékenykedő munkatársakra van szükség. A RÉV-ben segítő szakemberek dolgoznak: szociális munkás, szociálpedagógus, mentálhigiénikus, addiktológiai konzultáns. Minden munkatársunk legalább kétféle szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Természetesen kapcsolatot tartunk pszichológussal, pszichiáterrel is, hogy amikor segítő kompetenciánkat meghaladja egy-egy eset, akkor átadjuk a kliensünket. A hozzánk fordulók nyolcvan-kilencven százalékával azonban mi magunk is eredményesen tudunk foglalkozni. Hiszen a szenvedélybetegek nagy része alapvetően nem beteg. Olyan - egyébként egészséges - emberekről van szó, akik személyiségének egy része gyöngélkedik. A mi feladatunk az ép személyiségrészeiket olyan helyzetbe hozni, hogy korrigálni tudják életük defektusát vagy hiányosságát.

Milyen eszközeik vannak a szenvedélybetegek megsegítésére?

- Munkánk gerince az egyéni beszélgetés és tanácsadás, de pár- és csoportterápiákat is vezetünk. Végezzük az úgynevezett elterelést: a kábítószerrel lebukott fiatalok egy részét az ügyészség egyéves próbára bocsátja, és nem állítja bíróság elé, ha részt vesznek ebben a megelőző-felvilágosító szolgáltatásban. A szenvedélybetegek közösségi ellátásával is foglalkozunk, azaz kérésre kimegyünk a lakókörnyezetükbe, és ott próbáljuk felmérni, ki mivel tudna hozzájárulni javulásukhoz. A már említett utcai megkereső szolgálathoz tartozik az ártalomcsökkentés. Ez az úgynevezett tűcsere-program - főként az intravénásan beadott heroint használók számára. Steril fecskendővel és eszközökkel látjuk el őket - például az AIDS-fertőzés elkerülése érdekében.

Vannak, akik - persze tévesen - azt gondolják, hogy ez valamiféle cinkosságot jelent a segítők részéről...

- A tűcserével nem a szerhasználatra mondunk igent, hanem az emberre. De őket egyetlen dologban tudjuk megközelíteni, és ez éppen a szerhasználatuk. Ennek az ártalomcsökkentő segítésnek a lényege a kapcsolatfelvétel. Egy heroinhasználó nem tud magától leállni, képtelen egyik napról a másikra abbahagyni a drogozást. Kapcsolatot építünk ki vele, hogy amikor már ő maga segítséget akar kérni, tudjon kihez fordulni. Ott állunk mellé, ahol éppen most tart...

Szigeti László

Révek Magyarországon

Katolikus Karitász Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat

1115 Budapest, Bartók Béla út 96.

Tel.: 361-4252 ; fax: 466-4455

Szent Cirill és Metód Alalpítvány Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat

9025 Győr, Bálint Mihály u. 54.

Tel./fax: 96/529-555, tel.: 96/529-551

Forrás Lelki segítők Egyesülete

Rév szenvedélybetegek nappali ellátása (Nappali Szenvedélybetegellátó Szolgálat)

4031 Debrecen, Angyalföld tér 11.

Caritas Hungarica Eger Alapítvány

Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat

3300 Eger, Kolozsvár u. 49.

Tel./fax: 36/321-577

Főplébániai Karitász Alapítvány

Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat

6000 Kecskemét, Fecske u.20.

Tel./fax: 76/415-466

Szent Erzsébet Karitász Alapítvány

Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat

7100 Szekszárd, Munkácsi u. 7/a.

Tel.: 74/413-037, 511-585; fax: 74/511-586

Alba Caritas Hungarica Alapítvány

Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat

8000 Székesfehérvár, Móri u. 20.

Tel: 22/506-606, 506-607; fax: 22/506-608

Szombathelyi Egyházmegyei Karitász

Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat

9700 Szombathely, Wesselényi u. 24.

Tel.: 94/508-527

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu