LITURGIA

Az eucharisztikus kongresszusra készülünk (1.)

Számos hírt hallunk az egyes országok és népek nemzeti szintű ünnepségeiről az Eucharisztia Évében. Még május végén lehettünk annak tanúi, hogy XVI. Benedek pápa is részt vett az olaszországi Bariban a nemzeti kongresszus befejező ünnepségén. Egy héten keresztül hallottunk előadásokról, összejövetelekről, amelyeknek legfőbb célja az volt, hogy minél inkább kialakítsák azt a lelkületet, amely a Krisztushoz kötődő életünket formálja.

Úgy gondoltuk, hogy a szeptember 17-én tartandó nemzeti kongresszusra e lelkiségi sorozatban is előkészülünk.

Amikor az írások alapanyagát kerestük, nem volt nehéz a feladatunk. Ugyanis maga az egyház gondoskodott olyan elmélkedési és megfontolási anyagról, amely hozzásegít az eucharisztikus lelkiség jobb kialakításához. Az Eucharisztia Éve címmel az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció kiadványa pontokba foglalja ennek egyes állomásait. A 3. fejezet azokat a gondolatokat tartalmazza, amelyek megfontolásra alkalmasak.

Nem az a célja a fejezetnek, hogy az ünneplés módjáról szóljon - hiszen ezt a liturgikus előírások szolgálják -, inkább arra irányul, hogy megteremtse az eucharisztikus lelkiség alapjait. Mindannyiunk tapasztalata, hogy ha ünnepelni akarunk, az eucharisztia ünneplése nem zárható ki. Ha ez valamely oknál fogva elmarad - sokan így fogalmaznak - üres volt az egész.

Az eucharisztikus lelkiség nem zárható a templom falai közé. Igényli, hogy átjárja a hívek egyéni életét is, hatással legyen mindennapi tetteikre, felfogásukra. A keresztény ember nagyon jól megérzi, hogy Jézus Krisztus nemcsak hosszabb-rövidebb ideig van jelen életében, hanem egész "vándorlásunk társa" - ahogy eucharisztikus himnuszunkban énekeljük. Vagyis elválaszthatatlan életünk eseményeitől, egyszerűen társunk.

Tapasztalatból tudjuk, hogy mindenki a saját életállapotának legmegfelelőbb módon érezheti életében Krisztus jelenlétét. A gyermek sugárzó szemmel beszalad a templomba, odatérdel az oltárhoz, a maga gyermeki szavaival beszélget Jézussal. Amikor már távol van a templomtól, viszszaemlékezik, hogy Jézusnál járt. Milyen jó volt - csak ennyi jut örömének kifejezésére. Vagy a ministráns tudatos vállalása, hogy elkötelezetten Jézushoz tartozik, vagy a beteg megnyugvása, hogy Jézus ott van vele a szenvedések és megpróbáltatások útján. Nem is szólva a családok közös esti vagy időszaki összejöveteleiről, amelyek során különösképpen megvalósul a Krisztussal való találkozás gyümölcse a bensőséges közös imádságban.

Az elkövetkező hónapokban egyénileg és közösségben készüljünk a nagy nemzeti találkozóra és közös tanúságtételre, ahol egyetlen szempont lesz a legfontosabb: Maradj velünk, Urunk!

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu