Krisztus ikonja: a kereszt

Minden szakrális műalkotásra vonatkozik: Krisztus a főszereplő, még ha személyesen nem látható is.

Limoges-i kereszt (XIII. század) Fotó: Mudrák Attila

A világ urának különleges "önazonosító" jelképe a kereszt, amely spirituális értelemben kettős jelkép: a sötétség és a ragyogó fény hordozója. Az egyik a sötét, véres, reménytelen kereszt. "De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé" (Lk 22,53). Valamint: "A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön" (Lk 23, 44). Ekkor a tanítványok átélték a krisztusi mélypontot: "én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mk 15,34). A másik kereszt, az üres, a fénylő: a győzelem jele, az üres sírral együtt. "A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz... amikor ragyogó öltözetben két férfi állt mellettük" (Lk 24, 1-4).

A kereszt mint tárgy és mint kiterjesztett, átvitt értelemben szemlélt fogalom, a legszorosabban Krisztushoz tartozik, az ő legszemélyesebb ügye. Krisztus nélkül a kereszt elveszíti szimbolikus jelentését, és értelmezhetetlen. Az ezzel kapcsolatos tanítás így hangzik: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem" (Mk 8,34). Nem mondja azt, hogy az én keresztemet hordozzátok: mindenki a sajátját élje át és kövesse őt. Szent Pál eszkatologikus látomása pedig így hangzik: "Akkor majd föl tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység..." (Ef 3,18). A következményt Nagy Szent Vazul egyházatya így fogalmazza meg: "A kereszt útján leszállott a poklokra, hogy önmagával töltsön be mindent, s föloldotta a halál fájdalmait" (A Szent Liturgia imádsága).

Az első három évszázad kereszttisztelete nem elégé világos számunkra. Egyesek véleménye szerint alig használták a szent jelet, mert a pogányok gúnyolódásának voltak kitéve. Mások - többek közt Vanyó László is - megállapítják, hogy a kereszt tisztelete más jellegű volt: nem a történelmi keresztet tisztelték, hanem az üldözések közepette a második, és dicsőséges eljövetel jelét várták: "Akkor majd feltűnik az Emberfiának jele az égen, és jajgatásban tör ki a föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel" (Mt 24,30).

A kereszt tárgyias tisztelete Nagy Konstantin uralkodásához köthető, akinek szentéletű anyja, Heléna megtalálta Krisztus eredeti keresztjét, és valahol egy kereszt-emlékművet emelt. Az irodalmi forrásokból ismert, "hurkolt" keresztforma nagy "karriert" futott be a bizánci kereszténységben.

Fontos felfigyelnünk a következő művészettörténeti jelenségre: az első évezred keresztábrázolása olyan misztikus tartalmat őrzött meg, amelynek megértésére talán ma már hiányzik a készség. A kereszten is élő Krisztus-ábrázolásáról van szó, aki ünnepélyes császári öltözetben, királyi koronával a fején, nyitott szemmel tekint az imádkozóra. A kereszten is király és Úr! Az evangéliumok szenvedéstörténete is mentes minden túlzástól, szinte száraz tudósításról beszélhetünk. Talán az első évezred lelki finomságának, a szenvedés brutalitását eltakaró szemérmességének ma már nincs mondanivalója? Később olyan ábrázolás is keletkezett, amelyen a szenvedő Krisztus alakját kiterjesztett karú szeráf takarja el. Sajnálatos módon napjaink egyházművészetében hasonló megoldás lehetősége fel sem vetődik.

A misztikus műalkotások sorába tartozik a "crux gemmata". A festett, vízszintes és függőleges szárán kék ékkövekkel díszített kereszt mondanivalója: a kereszten lecsorgó drága, megváltói vér ékkövekké válik. De misztikus ábrázolás a várakozás keresztje is: a világítéletet, a másodszor eljövendő Krisztust várva az emberiség díszes trónt készít az Úr számára. Amíg eljön, az ékköves keresztet helyezi el rajta (mint például a ravennai keresztelőkápolna kupoláján).

A XI. században az élő Krisztus ábrázolását felváltotta a mai napig is ismert és népszerű, festészetileg gazdagabb kompozíció, amely a mezítelen és halott Krisztust rajzolja meg, félrehajtott fejel, megvonagló testtel, az evangéliumokban szereplő többi alakkal együtt. Humbertus pápai legátus 1054-ben Kéruláriosz Mihály pátriárkánál kifogásolta ezt az ábrázolást, mert nagyon emberinek tartott. Kialakulásának talán az az oka, hogy a bizánci birodalom sorsa egyre bizonytalanabbá vált, és a keresztény birodalom szenvedését Krisztuséhoz hasonlították.

A kereszt tisztelete mélyen beleivódott a vallásos emberek lelkületébe. Talán itt lenne az ideje, hogy a kereszt tiszteletéből fakadó lelkiség útját állja napjaink szomorú tapasztalatának, hogy a kereszt sokak számára divatcikké, ruhakiegészítővé vagy játékszerré vált.

Nagymihályi Géza

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu