Valódi testvériség

Sokakat magával ragadott már a "szabadság, egyenlőség, testvériség" nagyszerű eszméje, de a szavakon túl tettekre - úgy gondolom - inkább a jelszó első két tagja sarkallta a nemzedékeket. Megvallom, még soha nem hallottam, hogy valaki a testvériség érvényesítése érdekében az utcára vonult volna. Egyenlő jogokért, a szabadságért igen, de a testvériségért... Pedig kétezer évvel ezelőtt Jeruzsálem utcáin ezt tette Jézus, a világ Üdvözítője.

Miközben nap nap után keressük a választ a szívünkből felszakadó tehetetlen kérdésre: honnan a világban az a rengeteg tragédia, bűn, halál? Jézus némán vállára veszi a keresztet, és tántorogva megindul a Golgota felé. Ő sem ad választ a világban jelen lévő gonoszságra, de ártatlanul, velünk együtt végigjárja az emberi szenvedés és nyomor végső útját. Ez az igazi testvériség!

Jézus drámájában mindaz benne van, amit a hétköznapi híradások valamennyiünk számára tartogatnak: Júdás pénzért elárulja a legjobb barátját; Péter háromszor megtagadja őt; a vallási és a közéleti vezetők hatalmukhoz ragaszkodva vak gyűlölettel, igazságtalanul és jogtalanul félreállítják; a nép, az istenadta nép, amely nemrég még rajongott érte, most a halálát akarja; hóhérai kéjes örömmel kínozzák; akadnak, akik még a kereszten is gúnyolják.

Az ártatlanok pokoljárása ma is folytatódik, mérföldkövei sem sokat változtak. Ne gondoljunk feltétlenül a háborúk és a terrorizmus áldozataira. Elegendő szétnézni a közvetlen környezetünkben, vagy önmagunkba tekintenünk, hogy lássuk - Jézus a mi keresztutunkkal azonosult. Felbomlott családok, tönkrement kapcsolatok, ártatlanul szenvedő gyermekek élő tanúi az elárult szeretetnek. Kioltott magzati életek, gyorsan elfekvőbe vitt idős, beteg hozzátartozók tanúskodhatnának arról, hogy a pénz, a karrier milyen gyorsan képes elfeledtetni az élet és az emberi kapcsolatok értékét. Milyen könnyen hivatkozunk a gazdasági kényszerre, hogy megokoljuk a munkanélküliek, a hajléktalanok egyre növekvő számát...

Valljuk meg, az irigység, az önzés, a csalás, a kisebb-nagyobb árulások, hazugságok sötét erőivel sokszor mi magunk is együttműködünk.

Jézus azonban nem azért vállalta magára a szenvedés útját és a halált, hogy bűnös tehetetlenségünkre rádöbbentsen, hanem azért, hogy annak csapdájából kiszabadítson.

A virágvasárnap kezdődő út nem ér véget nagypéntekkel, mint ahogyan személyes életutunk vagy az emberiség történelme sem a bűn és a halál szakadékába torkollik. Ellenkezőleg, a fájó kilátástalanság sötét börtönének falán fény árad mindnyájunk életébe, belép egy valódi Testvér, kézen fog, és az életre vezet.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu