Valódi párbeszédre van szükség

Kránitz Mihály: A zsidók és a keresztények kapcsolatának története fájdalmakkal teli

Keresztények és zsidók ma Magyarországon és a világban - ez volt a témája annak a konferenciának, amelyet a Keresztény Közéleti Akadémia és a Keresztény-Zsidó Társaság rendezett március 10-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Jog- és Államtudományi Karán. Kránitz Mihály, a PPKE rektorhelyettese Bensőséges kapcsolat a zsidósággal - Negyven éve jelent meg a Nostra aetate zsinati nyilatkozat című előadásában többek közt elmondta:

- 1965. október 28-án látott napvilágot a II. vatikáni zsinat nagy jelentőségű dokumentuma, a Nostra aetate kezdetű nyilatkozat, mely a nem keresztény vallások mellett a zsidósággal is foglalkozik. A negyedik cikkely a zsidók és a katolikusok történetében fordulópontot jelent. A zsinatok történetében még nem volt példa arra, hogy egyházi dokumentum ilyen részletesen foglalkozzon az izraelita vallással és azzal a kapcsolattal (vinculum), amely összeköti a keresztényeket a zsidókkal.

A világviszonylatban is döntő jelentőségű irat vonatkozó cikkelye rendkívül tömör és tartalmilag súlyos kijelentésekre bontható. A kiindulópont az a kötelék, mely lelkileg összekapcsolja (spiritualiter coniunctus) a keresztényeket Ábrahám leszármazottaival.

Jóllehet a kereszténység a zsidóság köréből nőtt ki, és hitének, kultuszának számos elemét átvette, mégis oly nagy távolság keletkezett köztük, mely mindkét oldalról félreértéseket eredményezett. Két évezred gyakori és kölcsönös szembeállását követően a negyven évvel ezelőtt megírt dokumentum szövege alkalmat adott és ad ma is arra, hogy egy jobb és kölcsönös megismerés jegyében tekintsék át a múltat.

Az Ószövetség mint a keresztény Biblia része mindig mély, belső rokonságot jelentett a kereszténység és a zsidóság között. A zsidó hagyományok különösen segítik a Septuaginta - a görög nyelvű zsidó Biblia - jobb megértését, amely a keresztény Szentírás első részét képezte.

A zsinat előtti időkben, ha volt is kapcsolat zsidók és keresztények között, az nem lépett túl a monológ határain, ezért a cél az egyház részéről mindenképpen az volt, hogy egy valódi párbeszéd alapjait fektesse le.

Az egyháznak Jézus Krisztust kell hirdetnie a világban. Ám azért, hogy a Jézus Krisztusról adott tanúságtétel ne tűnjék sértésnek a zsidók szemében, a katolikusoknak úgy kell élni és hirdetni hitüket, hogy a vallásszabadságot a legkörültekintőbben vegyék figyelembe. A zsinat jelen dokumentuma ezért azt tanítja, hogy különösen számolni kell a zsidók az isteni transzcendencia iránt megnyilvánuló rendkívül tiszta és mély érzelmeivel, amit a megtestesült Ige misztériuma iránt éreznek.

Kránitz Mihály előadásában hangsúlyozta, hogy a testvéri beszélgetéseken túlmenően, a zsinat bátorítja a szakértői köröket, hogy az alapvető zsidó és keresztény meggyőződésből fakadó öszszetett kérdéseket együttesen tanulmányozzák. Nagy szellemi nyitottság, előítéletektől mentes közeledés szükséges ahhoz, hogy még önkéntelenül se sértsük meg egymás felfogását.

A II. vatikáni zsinat kezdeményezése abban a tekintetben is egyedülálló volt, hogy a II. világháború óriási megrázkódtatást jelentő zsidó véráldozatát követően ez az első olyan dokumentum, mely kifejezi mély sajnálatát az antiszemitizmusért, a zsidók üldözéséért és legyilkolásáért.

A történelmi fordulat után a korábbi, gyakran elítélő nyilatkozatokkal ellentétben az egyház többször is testvéri gesztussal fordult a zsidóság felé. A zsidók és a keresztények kapcsolatának története fájdalmakkal teli. II. János Pálpápa ezt ismételten kifejezésre juttatta, felszólítva a katolikusokat, hogy vizsgálják felül kapcsolatukat a zsidó néppel. Tény, hogy e kétezer éves kapcsolat mérlege meglehetősen negatív. Ezért a bűnre való emlékezésnek minden lehetséges és elkövetett mulasztásra is ki kell terjednie még akkor is, ha közülük csak néhányat szokás ma emlegetni.

2005. január 18-án a Vatikánban II. János Pál pápa százhatvan rabbit fogadott az Apostoli Palota Szent Kelemen-termében a "Pave the Way" alapítvány és a Vallásközi Megértés Központ szervezésében. A történelem eddigi legnagyobb találkozója ment végbe a pápa és zsidó vallási vezetők között. A találkozót követően döntés született arról, hogy a Vatikán kölcsönadja az 1204-ben elhunyt nagy zsidó filozófus és rabbi, Maimonidész kéziratát, amit tavasszal állítanak ki Izraelben. Külön érdekesség, hogy a római Pápai Gergely Egyetemen a 2004-2005-ös tanévben előadás-sorozat zajlik A Soá mint árnyék és mint buzdítás a zsidó-keresztény párbeszédben címmel.

A kölcsönös kiengesztelődés megnyithatja számunkra a tudatos és folyamatos kapcsolattartás jövőjét, mely biztosítéka lehet annak, hogy ezután testvérként éljünk egymás mellett. II. János Pál pápa ezt így összegezte 2000-ben Jeruzsálemben a Jad Vasem emlékhelyen: "Azért imádkozom, hogy a zsidó nép által a XX. században elszenvedett tragédia fölötti fájdalmunk vezessen el új kapcsolatra zsidók és keresztények között. Építsünk új jövőt, melyben ne legyenek zsidóellenes érzelmek a keresztényekben és keresztényellenes érzelmek a zsidókban, hanem inkább kölcsönös tisztelet éljen azok iránt, akik az egyetlen Urat és Teremtőt imádják és a hitben atyjuknak tekintik Ábrahámot."

(K.A.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu