A Krisztus-legendák írója

A mai fiatalság jobbára rajzfilmesített történeteit ismeri a hatvanöt éve elhunyt Nobel-díjas svéd írónőnek, a Nils Horgerssoncsodálatos utazásait, amely az északi ország különös geográfiája, népi-szellemi arca, a hazaszeretet "tankönyve". (Valóban annak készült.)

E sorok írója "személyes" kapcsolatban volt (van) Selma Lagerlöffel: a személyességet művei magyar tolmácsolójaként sikerült kialakítania, amikor fölkérték a Krisztus-legendák és az Antikrisztus csodái új fordítására.

Őszi éjszakák hegyi csendjében siklott a golyóstollam, s ha kinéztem a hűlő csillagokra, a legendák paplanát terítettem magamra: Selma Lagerlöf ugyanis olyan közvetlenséggel adta elő a mi Urunk gyermekkoráról szóló fejezeteket, hogy lélekmély-vizekre is evezett közben: hidd el lányom, unokám, fiam, hogy amit most elmesélek a Gyermek születéséről, olyan igaz, mint ahogyan itt ülsz mellettem. Valóban, mintha a mesélő mellett ültem volna, mint ő akkor, amikor a nagyanyjától hallotta ama titokzatos Születést - messzi északon. S nem úgy volt-e? Ő az az író, akinek sohasem kételkedtem a realizmusában, hiszen kerimbózsált Palesztinában, Itáliában, és összeszedte a történeteket az emberektől, akik az ősöktől örökölték azt, ami hiányzik a Bibliából - Jézusról.

Hogyne vetettem volna rá magam a Jeruzsálem című regényre is, meg a Gösta Berlingre, kerestem Arne úr kincsét, borzongva néztem A halál kocsisából készült mélylélektani indítású filmet, s néhány éve Bill August dán rendező alkotását, a Jeruzsálemfilmkockáit. Gondolkodtam: Selma asszony a hitelesebb a vidéki sors (bűn és bűnhődés) átérzésében vagy a norvég Hamsun?

Mégis az itáliai történet, ez a romantikával (?) átszőtt regény, az Antikrisztus ragadott magával: a Rerum novarum szociális kérdéseket tárgyaló kora, amely előremutat az írónő fantáziájában a jó ötven esztendővel később bekövetkezett diktatúrára, amely Jézust igyekezett kiűzni az emberek szívéből...

Nagyböjti napokon ha valaki kézbe veszi a Krisztus-legendákat (a Könyvklub kiadásában!), s a természet egységében keresi a folklór-üzenetet a Teremtőről, bizonyára gyönyörűséggel olvassa a sorokat a vörösbegyről, akinek Krisztus golgotai vércseppje adott nevet, mivel ez a csepp áttüzesítette színével a szürke madarat, a fiókák örökölték a tüzes színt: "Keblük tollán a vérfolt azóta változatlanul világít..."

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu