"Helyem a világban - helyem az egyházban"

Gondolatok a serdülők nagyböjti lelki napjairól - Péliföldszentkeresztről

- Isten hol jelölte ki az én helyemet? Ha majd nagy leszek, akkor hogyan is döntsek? - ezek azok a kérdések, melyek a hivatásra való felkészülés kezdetét jelzik. A szaléziak nagyböjti lelkigyakorlatán a vezetők - P. Hartai Gábor, P. Márkus Zoltán, valamint Beatrice Romani nővér - a családban betöltött hivatás mellett a papi, szerzetesi, szerzetesnővéri hivatás lehetőségét is bátran felkínálták a serdülőknek, természetes és hiteles fényben mutatva meg egyházunkat.

"Barátnak" tekintik a szerzeteseket

- Elgondolkodtál-e már azon, hogy pap, szerzetes vagy szerzetesnő legyél? - hangzott el az egyenes kérdés, és a fiatalok - egy-két kivétellel - általában nemet mondtak. Fakadhatott ez a jelenlévők életkori (12-16 év) sajátosságaiból is: ők még nem tervezik a jövőt, vagy nem merik kimondani, nem ismerik, erre nem kérdezett rá senki. Itt viszont elhangzott ez a kérdés, és a serdülők válaszoltak rá. A lelkigyakorlat vezetői szerint minél korábban ismeri fel valaki, hogy mi a feladata, annál előbb tudja végigjárni az útját, megtenni azt, amire hivatott, és arra az egyre figyelni.

A szaléziak arra próbálják rávezetni a környezetükben növekedő gyerekeket, hogy a keresztény életvitel ne szokássá, hanem életformává, életstílussá váljon számukra. Az egyházban az állandó megújulás az élet, amelynek forrása a megtérés, mellyel megújítjuk az egyház arcát, hagyományait friss, a Szentlélektől átitatott tartalommal.

A család összetartó ereje nagyon fontos. Ha a gyerek olyan közegből jön, ahol megértés és szeretet uralkodik, akkor könnyebben fogadja el saját magát, rátalál egyéni hivatására. Mindenki családot szeretne alapítani, de minél közelebbről ismerik meg a papok, szerzetesek életformáját, annál könnyebben elfogadják azt, és annál kevésbé tartják őket furcsa csodabogárnak.

A szaléziaknak jutott az a fontos szerep, hogy rávezessék a gyerekeket arra, hogy az egyház és Isten szemével tudjanak látni. Ezek a gyerekek már benne élnek az egyházban, de a világi gondolkodást hozzák magukkal. Megerősítés szükséges számukra - prédikáció, hittan vagy akár egy lelkigyakorlat formájában -, hogy megtanulják, hogyan kell az egyház szemével látni.

A serdülő fiatalok atyának és barátnak tekintik a szerzeteseket. Felnéznek rájuk, ha nem is példaképnek, de szavahihetőnek tartják őket, és "veszik az adást". Nem kell nagy teológiai beszédeket tartaniuk, csupán a megélt tapasztalatokból kell meríteniük, és biztos, hogy a gyerekek megértik azt, amit át akarnak adni nekik: hogyan kell a mai világban, a mai egyházban keresztény módon élni.

Lengyel Erzsébet

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu