A végsőkig tartotta a lelket bajtársaiban

Boldog Marcel Callo vértanú

Későn érkeztek az amerikai csapatok 1945. március 5-én Mauthausenbe. Marcel Callo 24 éves francia munkás, a koncentrációs láger 108548. számú rabja már csont és bőr volt, kóros puffadásokkal, végelgyengülésben. Két hét múlva, március 19-én elhunyt.

Mauthausenben a haláltábort a német nemzetiszocialisták 1939-ben állították fel. III. fokozatú táborrá minősítették "súlyosan terhelt, javíthatatlan és ugyanakkor már büntetett előéletű, társadalomellenes, tehát aligha nevelhető foglyok számára". Ilyennek minősítették hát az 1987-ben boldoggá avatott fiatalembert, akit 1944. október 25-én lajstromoztak odaszállításakor a láger pedáns pribékjei.

Marcel Callo 1921. december 6-án született a franciaországi Rennes-ben, sokgyermekes, hívő katolikus munkáscsaládban. Bekapcsolódott a cserkészmozgalomba, és tagja lett a JOC-nak, (Jeunesse Ouvriére Chrétienne = keresztény munkásfiatalok). A betűszedőként dolgozó fiatalember sokat tett a hátrányos helyzetű munkásfiatalok, asszonyok jogainak érvényesítéséért. Vőlegény volt már, amikor a német megszállók az 1920-1922-ben született francia fiatalokat Németországba szállították kényszermunkára. Voltak persze, akik illegalitásba mentek, hogy elkerüljék ezt az elhurcolást, de Marcel és megannyi barátja bízott abban, hogy "misszionárius" lehet Németországban. Marcel pontosan két évvel halála előtt, huszonkét évesen szállt fel a vonatra. A Rajnán túlra, egy fegyvergyárba került. Elhatározta, hogy mindent elkövet társaiért, legyen erejük kitartani, túlélni.

Valóban, Németországban is folytatta "missziós" munkáját a már otthon tanult illegális módszerekkel, végül már csupán az imádság erejével. A végsőkig tartotta a lelket bajtársaiban. "Bízzatok! Krisztus velünk van. Nem adhatjuk fel!" - biztatta őket. Azt sem tűrte, ha a németek elleni gyűlölet nyilatkozott meg társainál. Ezt sok túlélő megerősítette. Ezért is lett 1945 után a német-francia megbékélés egyik "védnöke".

A szigorú megfigyelés alatt tartott, veszélyesnek minősített kényszermunkást elég hamar vád alá helyezték. A Gestapo 1944. április 19-én tartóztatta le a thüringiai Walther és fia fegyvergyárban. "Túlságosan katolikus!" - volt róla a náci vélemény. "Nem tudta, hogy a Katolikus Akció Németországban be van tiltva?" - kérdezte kihallgatója. "De tudtam. De hát én katolikus vagyok." Öt hónapi koncentrációs tábori fogságra ítélték azzal a váddal, hogy "francia bajtársai körében végzett katolikus tevékenységével kárt okozott a nemzetiszocialista rendszernek és a német nép javának". Sok társa is ilyen sorsra jutott. Marcel előbb a flossenbürgi koncentrációs táborba került, majd a sokkal súlyosabb Mauthausenbe. Itt föld alatti fegyvergyárban dolgoztatták őket, kifejezetten úgy és azért, hogy ott halálukat leljék.

Boldog Marcel Callo nem volt egyedül. Az idei kölni ifjúsági világtalálkozón vele együtt a nácizmus ötven fiatal francia vértanújáról fognak megemlékezni. Március 19-e azonban Marcel menynyei születésnapja. A horogkereszt árnyékában Krisztus keresztjét hordozta a feltámadás hitével.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu