Az Egész vonzásában

A Keresztény Múzeum október óta ad helyet Somogyi Győző, a kortárs keresztény művészet kiemelkedő képviselője kiállításának. A művész életművéből - festményei közül - feszületeket, a Magyar szentek jáki sorozatát, Madonnákat, csataképeket, a Káli-medence tájait, valamint grafikákat láthat a nagyközönség.

A művészet és a liturgia közös vonása, hogy mindkettő a szimbólumok nyelvét beszéli. A szimbólumban két valóság: egy érzékelhető és egy érzékfeletti egyesül. Nem véletlen, hogy a liturgiában a szavak és gesztusok szimbólumai mellett kiváltságos helye van a képnek is.

A kép és a liturgikus ünneplés akkor jelent többet formák, színek, szavak és gesztusok halmazánál, akkor mondhatjuk rá, hogy minden tekintetben, igazán él, ha transzparenciája révén felsejleni engedi a mögöttest, az átfogót, a végső horizontot. Ellenkező esetben nem pusztán feleslegessé, de kártékonnyá válik, hiszen nemcsak hogy nem tárja föl, de eltakarja, sőt el is torlaszolja a Transzcendens felé vezető utat. A piszkos ablaküveg erősen megszűri, lefojtja a fényt. Az elfajzott szimbólum pedig diabólummá válik. "Jaj, alig vártam, hogy vége legyen a misének!" "Ez a festő milyen unalmas!" - hallanánk ilyenkor kifelé jövet a templomból, a kiállításról.

Az Esztergomban kiállított alkotásokat szemlélvén úgy tűnik, Somogyi Győző kibírja annak a megmagyarázhatatlan erőnek az izzó feszültségét, amelynek híján az alkotói munka olcsó művészkedés lenne. Az erős hatásokkal dolgozó művész festményein azonban rendszerint van valami furcsa, valami elidegenítő, ami nem engedi, hogy a részleteken megtelepedjen a tekintetünk, hanem arra késztet, hogy az Egész-et tekintsük. Valószínűtlen erejű sárgákkal és rózsaszínekkel, ikonszerű mozdulatlansággal, kifürkészhetetlen tekintetekkel, szürreális belső képek megfogalmazásaival találkozunk minduntalan.

Az Árpád-ház szentjei sorozatának képein a megszokott ikonográfiai elemeken túl ősi magyar írásjelekkel és szimbólumokkal is találkozunk. Egy méltóságteljes ősiséggel rendelkező, gazdag kultúrájú, büszke nép krisztusformájú hőseinek képcsarnoka ez. Somogyi Győző úgy emeli be a hagyományos ábrázolás világába a kereszténység előtti korok szellemi gazdagságát, hogy elkerüli az ősmagyar vallás múltba révedő ideológiájának csapdáját.

A grafikák többnyire egy embertelen ideológia által létrehozott nyomasztó világba visznek bennünket, lakó- és gyártelepek romjain létező emberromok világába. Közelebbről szemlélvén azonban egy-egy lírai részlet titokzatos módon reményt lop az embertelenség és kiüresedés e helyszíneire.

Somogyi Győző képei január 2-ig láthatók az Esztergomi Keresztény Múzeumban.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu