Szólj hozzá!

Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is.

A hónap témája: Mit jelent a részvét?

Igen, csak ezt az egyet tudhatnánk, hogy végül is megtörhetjük-e, nem a magunkét, a másik magányát. (Pilinszky János)

Hiszem és vallom, hogy ha már "meg kell törni" valaki magányát , akkor az eleve rossz hozzáállás a másik emberhez. A magányt mindig tiszteletben kell tartani. Az önként vállalt magányban mindig több van, mint azt bárki gondolná. Olyankor lemerülünk önmagunk mélységeibe. Vannak, akik képtelenek erre, ők a felszínes emberek, a látszatemberek. Ügyesen úsznak az árral, és az életben jól eligazodnak. Ebben a helyzetben soha nem fognak találkozni sem önmaguk, sem mások mélységével. És nem is érthetik meg ezt! És nem is szabad ezt tőlük elvárni.

Aki képes önmaga lelki tengerének mélységéig eljutni, az egy kicsit mindig magányos. És ez így van rendjén! Hiszen nincs annál nagyobb kaland, mint amikor önmagunkat fedezzük fel. Mert kaland ez a javából! Persze kell ehhez egyfajta játékosság és rugalmasság. Ha nincs meg ez a képességünk, könnyen belegubancolódunk saját gondolatainkba, élményeinkbe és emlékeinkbe.

Soha ne próbáljuk a másik magányát megtörni. Várjuk ki türelmesen, amíg képes lesz valaki az elmozdulásra. Az önként vállalt elmozdulás az igazi fejlődés. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem érzek együtt vele. Ellenkezőleg! Az igazi együttérzés éppen azt jelenti, hogy türelmesen, de nem passzívan kivárom az önként vállalt, bizalommal telített elmozdulást, kilépést egy korábbi állapotból. Ezzel újabb lehetőséget adok magamnak és másoknak, mely egy újabb kihívás, ha tetszik, kaland önmagunk és mások felé.

Lovas Valéria

* * *

Részvétet többnyire nagy tragédiák, betegségek, testi-lelki bajok idején tanúsítunk mások iránt, pedig az együttérzés nem csak a gondok-nehézségek idején aktuális. A részvét azt jelenti: kiveszem a részem abból, ami a másik emberrel történik, legyen az jó vagy rossz. Az együttérzés pedig nemcsak együtt sírás, hanem együtt nevetés is lehet! Nehéz dolog egyedül cipelni a terheket, csüggesztő, ha magányosan, segítség nélkül kell leküzdenünk az akadályokat. Ám éppen ilyen nehéz lehet, ha az örömben magunkra maradunk; ha a boldogság idején közömbös vagy éppen irigykedő arcokat látunk magunk körül. Tudjunk együtt örülni másokkal!

(Soki)

* * *

A szenvedés, a magány emberi létünk elkerülhetetlen velejárója. A testi és lelki szenvedés egyaránt. Úgy gondolom, főleg az utóbbi enyhítése nehéz, mert a testi szenvedést az orvostudomány igyekszik mérsékelni. A mások szenvedése iránti részvét csak úgy alakul ki bennünk, ha magunk is átmentünk már szenvedéseken. Kitűnően fogalmazza ezt meg Henri Boulad A szív okossága című könyvének "A szenvedés teremtő energiája" című fejezetében: "Semmit sem értünk, ha még nem szenvedtünk. Ha magunkon nem tapasztaltuk a szenvedést, nem bírunk megérteni másokat." A részvét lényeges eleme, hogy leküzdjük a magunkban folytonosan feltörő, elhatalmasodó önsajnálatot. Nyitott szívvel nézzünk, lássunk a világban, és ismerjük fel, hogy mások problémája sokszor mennyivel súlyosabb a sajátunkénál. A kicsi, de embertársunk baját hitelesen átérző, odafigyelő részvét sikeres lehet, ha nem is tudjuk megszüntetni a szenvedést. Gondoljunk a keresztútra: Cirenei Simon és Veronika nem tudta Jézus szenvedését semmissé tenni, mégis milyen mélységesen emberi módon cselekedtek! Valamiképpen nekünk is így kell "más embereivé válnunk" (vö. Jn 5, 7).

dr. Hegyessy Géza

vegyészmérnök

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu