Bányai Mária halálára

Mély fájdalommal, de a Jóisten akaratában megnyugodva tudatjuk a rokonok és rendtestvérei nevében, hogy szeretett testvérünk, Bányai Mária CJ életének 76. , szerzetesi életének 57. évében 2004. október 22-én Budapesten az Úrhoz költözött.

1929. január 30-án, Ward Mária ünnepén született Budapesten. A dátumegybeesés élete egyetlen büszkesége volt, ahogy mondani szokta. Elemi iskoláját az irgalmas nővérek Próféta utcai iskolájában végezte. Gimnáziumba, saját kérésére, az angolkisasszonyokhoz íratták be. Gyermekkorától bensőségesen tisztelte, szerette a Szűzanyát. A mélyen vallásos családban is az igaz hit és szeretet volt a nevelője. A gimnázium felső tagozatában belépett a Mária Kongregációba, s az utolsó évben prefektává választották. Ezt az évet már mint az angolkisasszonyok jelöltje fejezte be. 1947. február 2-án lépett be az intézetbe. Azon a nyáron öltözött be. 1949-ben tette le az első fogadalmat. 1950-ben a szétszóratás kezdetétől szüleinél lakott, s első munkahelye a Kőbányai Gyógyszerárugyár volt. Itt mint segédmunkás dolgozott a racionalizálásig.

Életét mindenképpen a betegek szolgálatára akarta szentelni. Felvételizett az orvosi egyetemre, de ez természetesen akkor lehetetlen volt. A Budai MÁV Tüdőszanatórium új épülete ebben az időben készült el, és munkaerőt kerestek. Felvették, elvégezte a laborasszisztensi tanfolyamot, és huszonnyolc évig szolgálta teljes önfeláldozással a betegeket, akik hamar észrevették, hogy tőle mindent lehetett kérni, a szentségeket hozó paptól kezdve a legkisebb segítségig.

Szeretetét mindenki megérezte. Önzetlen, magáról teljesen elfeledkező élete a rendtagok között is mindenki Marikájává tette. Ha kellett, injekciózott, vérnyomást mért, öregeknél takarított, s fáradtságot nem ismerve soha kérést vissza nem utasított. Olyan ember volt, aki békességet és a Jóisten közelségét sugározta. Teljes bizalommal fordult feléje mindenki.

1987. június 20-tól ő volt a magyar tartomány főnöknője. Őt választotta ki a Jóisten arra, hogy a rend újraindulásának, eddig elképzelhetetlen, boldogító, de emberi erőt megpróbáló ügyét is vállalja. De a sok munka Mária nővér szívét erősen megviselte. 1993 áprilisában szívműtétet hajtottak végre rajta. Ez sikeres volt, de utána át kellett adnia a tartomány vezetését, hogy a beteg szív tehermentesítve legyen.

A Váci utcai rendház újraindulására 1999. január 15-én került sor. Itt ő lett a ház főnöknője s az egész közösség szíve, lelke. Ajtaja éjjel-nappal nyitva állt mindnyájunk számára. Bölcsességével, jóságával, önzetlen, mindenkit átkaroló, megértő szeretetével vezette övéit.

Erőforrása az oltáriszentség volt. Utolsó betegségében hősies türelemmel viselte szenvedéseit, mindent felajánlva az intézetért, a tartományért és a Váci utcai közösségért. Ezért az életáldozatért jutalmat csak az Úr adhat a mennyei boldogsággal. Hálás szívvel kérjük ezt számára.

Irgalmas Jézus, adj neki örök nyugodalmat!

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu