Uj Ember

2004.11.21
LX. évf. 47. (2936.)

November 19.,
Szent Erzsébet
ünnepe

Főoldal
Címlap
Püspökkari felhívás a népszavazásra
Szent Mártonra emlékeztek Szombathelyen
Az egyház és a kormány kapcsolata
"Sem nem kiegyensúlyozott, sem nem jó"
Az ipolytölgyesi gyermekotthon javára
A Szent Erzsébet rózsája-díj átadásáról
Gyógyít és fölemel
Lelkiség
Krisztus király ünnepén
Nem e világból való...
Az egyház az eucharisztiából él
(5.)
A hét szentjei
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
A "kétigenes", december 5-i népszavazás háttere
Az egészségügy: közszolgálat
Vallásilag elkötelezett orvosok a kórházprivatizációról
A vér szava
Lapszél
Csúsztatások
Élő egyház
Felszólító módban...
Nemzeti Kateketikai Kongresszus Budapesten
A tours-i püspök nyomában
Átadták a Szent Márton-díjat
Jubileumi napok az egri papnevelőben
Jezsuiták önmagukról
Katolikus jogászegyesület alakult
Pálos konferencia Miskolcon
Élő egyház
Felnőtt az apa fia
Európa és Afrika püspökei az együttműködésért
Falak nélkül
Vitatott francia laicizmus
Fórum
Szennay András főapát gyémántmisés
Keresztényként "jelen lenni"
Bányai Mária halálára
Egy tudós újságíró
Harminc éve hunyt el Radó Polikárp
Fórum
Árpád-házi Szent Erzsébet emlékezete Angliában
Fórum
Negyven év a keresztény egység útján
Az ökumenikus zsinati határozatról
"Úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál"
Országos diakónustalálkozó Leányfalun
Könyvajánló
Szemtől szemben
Az Olvasó írja
Párbeszéd
Vallásosság a médiában
Benyomások és gondolatok egy találkozóról
Médiakonferencia Castel Gandolfóban
Fénnyé váló szavak
Párbeszéd a vallások között
Helyesbítés
Ifjúság
Hétköznap és misztika
A hónap témája: Mit jelent a részvét?
Szólj hozzá!
Programajánló
Serdülők lelki napjai a szaléziaknál
Rejtvény
Kultúra
Bárány Tamás halálára
Rögtön klasszikus
Beethoven két zongoraversenyének felvételéről
Az Egész vonzásában
In memoriam Gergely Ferenc
***
Paletta
Mozaik
Az Új Ember pályázata az Eucharisztia Évére
Pályázati feltételek
"Gyémántnál értékesebb"
Boldog Károly hazaérkezett
Határon átívelő zarándoklat
Üzeneteket hoznak Nagyváradról Budapestre
Molyűző hárfacserje

 

Bárány Tamás halálára

Barátról, közös eszmetársról, volt bencés iskolatársról és az Új Ember kiváló tárcaírójáról külön-külön is méltó megemlékezést érdemelne a napokban elhunyt rangos prózaíró, Bárány Tamás. Mintegy hatvan prózai kötet jelenti dús életművét, és a ma élő írók közül a legrégibb korszakban ered pályakezdése. A prózaírói műfaj legváltozatosabb régióit járta meg: invenciója, páratlan műveltsége és kifinomult, árnyalt stílusa révén már első köteteivel fölhívta magára a figyelmet.


Megfigyelőképessége, lényegre utaló karikírozó készsége nemcsak a regény, az esszé és a novella, hanem a paródia műfajában is kiemelkedővé avatta.

Emberi mértéktartása, magától értetődő s nem hivalkodó humanizmusa egész életét beragyogta. Kifinomult stílusérzékével egyetlen nehéz korszakban - amelyből bőven részesült a XX. századi ember - sem lépte át a jó ízlést és az emberbaráti tónust. Finom elmeéllel, klasszikus műveltsége birtokában utolsó lélegzetéig védte a magyar és az európai kultúra ügyét, jövőbeli életben maradását.

Harmonikus alkotói modelljét nem hagyta besározni a kor lehúzó áramlataival, szennyeivel, mindig az emberi élet szebbé és nemesebbé tétele lebegett szeme előtt.

Nem alkudott meg senkivel és semmivel, és nem vált árulóvá egyetlen emberellenes korszakban sem a keresztény-magyar szellemiség iránt. Az ókori keresztény katakombák lakóinak bátorsága, nyílt őszintesége és emberszeretete kísérte végig egész életét.

Így emlékezünk rá; életművét és kivételes emberségét is így őrizzük meg magunkban sokan, akik szerettük és becsültük őt.

Szeghalmi Elemér

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu