|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Az egyház az eucharisztiából él (5.) Az eucharisztia és az egyházi közösség Az enciklika negyedik fejezete keresztény életünk egyik alapjára mutat: az egységre. Ez a Szentháromság és a hívek között áll fenn. Az egyház birtokolja a szentségeket, elsősorban az eucharisztiát, amelytől állandóan növekszik és erősödik. Mivel az eucharisztia a csúcsa és a forrása a szentségeknek, éppen ezért megvalósítja a legtökéletesebb egységet. A következő részekben ennek az egységnek a megnyilvánulásával foglalkozik a Szentatya. Természetes, hogy a hívő emberben él a vágy az egység után. Amikor nem lehetséges az Úrral való találkozás, akkor nagy lehetőség - Kis Szent Teréz szerint - a lelki áldozás, amely által erősödik az Úr iránti szeretet. Az eucharisztia ünneplése már eleve feltételezi az egység láthatatlan és látható kötelékét. A látható kötelék biztosítja az egyház szándéka szerinti ünneplést, amelynek következménye a láthatatlan, mind tökéletesebb kegyelmi kibontakozás. A láthatatlan köteléknek komoly kívánalmai vannak. Nem véletlen, hogy Szent Páltól kezdve az egyházatyákon, lelki írókon, a pápák megnyilatkozásain folytatva elengedhetetlen feltétel a tiszta szív, a bűn nélküli állapot. Az ellenkezője megtöri azt a szereteten alapuló közösséget, amelyet Urunk rendelt és alapított. Ezért van szükség állandó megtérésre, mert sohasem mondhatjuk magunkat tökéletesnek. A látható kötődés az egyházi közösséghez a liturgikus ünneplésekben nyilvánul meg. Azt jelenti, hogy az egyház valamilyen látható formában jelenik meg a világ számára. Sokféle módon lehetséges Krisztus egyházának jelenléte a világban, de jelen esetben az eucharisztia ünneplését, a vasárnap megszentelését kell említeni. "Az eucharisztikus áldozatot mindig egy részközösség ünnepli, de soha nem kizárólag annak a közösségnek az ünnepe. A közösség ugyanis, amikor megkapja az Úr eucharisztikus jelenlétét, az üdvösség egész ajándékát kapja, és - a maga láthatóan részleges volta ellenére is - úgy mutatkozik meg, mint az egy, szent, katolikus és apostoli egyház képe és valóságos jelenléte" - olvassuk az egyik egyházi dokumentumban. Ezért nagy jelentőségű a vasárnap megünneplése az eucharisztia ünneplése által, mert ezáltal eucharisztikus közösséggé válik. Ez a közösség minden ünnepléssel erősödik, és hozzásegíti tagjait is a minél tökéletesebb részesedéshez. Ezt erősíti a papok együtt misézése, sőt - bizonyos esetekben - az elszakadt keletiekkel való közösség is. A szabályok hűséges megtartására biztat a Szentatya, mert ez a láthatóság mutat rá a kegyelem láthatatlan világára. Verbényi István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|