Bábel Balázs érsek

Gyógyít és fölemel

Jézus Krisztus, amikor lelki szemei előtt Jeruzsálem pusztulását látta - ami később be is következett -, így szólt: "Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat, és akiket küldenek hozzád, azokat megkövezed. Hányszor akartam egybegyűjteni gyermekeidet, mint ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartad." Jézus gondolata mindig is az volt, hogy egybegyűjtse azt, ami elveszett. Az általa hozott megváltás az egész világnak szól. Úgy gondolom tehát, hogy Jézus ma, a mi helyzetünkben "igen"-nel szavazna a kettős állampolgárságra. Történelmünk legnagyobb alakja, Szent István király az Intelmek hatodik fejezetében - a vendégek befogadásáról és gyámolításáról - ezt a tanácsot adja fiának: "Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák." El tudnánk-e képzelni, hogy Szent István ma ne tenne meg mindent azért, hogy a koronája alá tartozó népek együtt legyenek? Széchenyi István, a Kelet Népe 1841-es számában ezt írta: "Mióta élek, kimondhatatlan vágy létezik lelkemben: Magyarország kifejtése. A magyar nemzet feldicsőítése él minden csepp véremben." Ha ma élne, Széchenyi vajon mit tenne? Elénekelheti-e nyugodt lelkiismerettel a Himnuszt, aki nem akarja, hogy a magyar nemzet az állampolgárság megadásával is összetartozzék? Hiszen itt a nagy lehetőség, hogy Trianon fájó sebeit orvosoljuk.

Néhány éve - még a Ceausescu-időkben - Erdélyben járva sírni láttam egy meglett korú férfit, aki azt mondta: "Magyar vagyok, és még nem voltam Magyarországon." Nem akart ő áttelepülni, hanem tudatosítani szerette volna azt, hogy hozzánk tartozik. Közös a történelmünk, a kultúránk, a hitünk, a nyelvünk. Közös a gondolkodásunk. Ők is ennek a történelemnek az építői voltak, őseik Magyarországhoz tartoztak.

Sajnos, mára közülünk sokan materialistává váltak. És mindig könnyebb érveket találni az önzés, mint a nemes ügyek számára. "Többet kell fizetned, ha ők is magyar állampolgárok lesznek" - halljuk szüntelen. De még ha így lenne is - nem vállalhatnánk-e ezt az áldozatot? Mint tudjuk azonban, a határon túli magyarok anyaországi állampolgársága önmagában nem jelent több kiadást.

Én egy olyan egyházmegyének vagyok a főpásztora, amely kétharmadát elveszítette Trianonban, az érseki tartomány két további egyházmegyéje pedig a jelenlegi határokon túlra került. Gyakran találkozom az ottani magyarokkal. Hallom fájdalmukat, és érzem, hogy mennyire szeretnének hozzánk tartozni. Úgy gondolom, a kettős állampolgárság megadása orvosolja a sebeket, és valamiképpen fölemel bennünket, magyarokat. Most, az Eucharisztia Évében érdemes fölidéznünk Babits Mihály gyönyörű versét, melynek utolsó sorai így szólnak:

Áradj belénk hát ó Örök Igazság, és Szent Szeretet!

Oldozd meg a bilincseket, amikkel törzs és vér leköt,

Hogy szellem, és ne hús tegyen magyarrá.

S nőjünk ég felé testvérnépek közt, mint a fák,

Kiket mennyből táplál a nap.

Merjük leoldani az anyagiasság bilincseit, hogy a szellem tegyen bennünket magyarrá, és így növekedjünk. A magam részéről ezért fogok mindenképpen "igen"-nel szavazni, és úgy gondolom, ez az egyetlen helyes magatartás a mostani időkben. Minden más megoldás elterelése csupán az igazi terápiának és gyógyításnak. Történelmi nagy lehetőség ez. Éljünk vele!

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu