Szennay András főapát gyémántmisés

Szennay András nyugalmazott pannonhalmi főapát urat hatvan évvel ezelőtt szentelte pappá Pannonhalmán 1944. november 19-én Apor Vilmos győri püspök. Több mint húsz évig volt a budapesti Hittudományi Akadémia tanára, két ízben dékánja, a Teológia című folyóirat szerkesztője. 1973-tól 1991-ig állt a magyarországi Szent Benedek-rend élén. Lapunkban 1948 óta több mint százhúsz írása jelent meg. A gyémántmiséjét ünneplő Szennay Andrást az Új Emberben közel tíz évvel ezelőtt - 1995. március 5-én - megjelent írásából vett, ma is időszerű gondolataival köszöntjük.

Keresztényként "jelen lenni"

(Jövőnk felé tekintő gondolatok)

Fel kell tennünk a kérdést: mit jelent keresztényként "jelen lenni" társadalmunkban? Messze vagyunk még attól, hogy valóban a "nyitott kapuk egyháza" lennénk. Még a bennlévőkkel szemben is sokaknak fenntartásaik vannak, hát még a "gyanús megtérőkkel". Ha sikerül végre mind több embert a szeretet gondolataira rávezetni, a szeretet tetteivel meggyőzni - akkor valóban jelen leszünk a társadalomban is.

Évekre szóló tennivalók

Kötelességszerűen és meggyőződésből is kiemelt feladatokként említem a II. János Pál pápa által 1991. augusztus 20-án Budapesten, a püspöki kar tagjai előtt tömören összefoglaltakat:

- a püspökök működjenek együtt egymással, továbbá a világi hívek a papok által az egyházmegye főpásztorával;

- legyünk nagyobb megértéssel és szeretettel egymás iránt, és ebben senkit ne hátráltassanak olyan személyes megfontolások, amelyeket a többi testvér jellemvonásai vagy múltbeli események táplálnak;

- alkossunk átfogó képet az egész magyar egyház problémáiról, így válik lehetővé a közös lelkipásztori terv kidolgozása, amely kijelöli a tervszerű irányelveket és az együttes cselekvést;

- ügyelnünk kell - hangsúlyozta a pápa - a jelenkori társadalom kihívásaira azokon a területeken, amelyek különös szakképzettséget feltételeznek. Ilyenek például a tömegtájékoztatási eszközök használata, az egyházi élet adminisztratív és gazdasági igazgatása, az oktatás, a politika és munka világa stb.

Visszaszorulóban a keresztény értékek?

Sajnálatos módon tapasztalhatjuk, hogy a keresztény értékek köztiszteletben tartása, mi több, magának a kereszténységnek a jelentősége a nyilvános életben fogyatkozóban, csökkenőben van. A visszaszerzett szabadság ismételt hangoztatása ellenére az egyház még mindig nem kapta meg megillető helyét a pluralista társadalomban.

A keresztelést és sok minden mást meg lehet szervezni, és sok mindent lehet intézményesen "kivitelezni". De hívő embereket sem a múltban, sem pedig a jövőben nem lehet másképp Krisztus felé vezetni, mint kisebb szociális egységek, csoportok létrejöttével, mindenekelőtt a keresztény családban, melyekhez a gyermekek és felnövekvő fiatalok tartoznak.

Ha bárki abban a naiv hitben élne, hogy kizárólag a jól szervezett intézmény, annak hivatalos vezetői tartják fenn a kereszténységet; ha a szülők azt gondolnák, hogy elvégezték feladatukat, amikor beíratták gyermeküket a hitoktatásra; ha nem tudatosítanák, hogy saját életpályájuk, gyermekeikkel kialakított kapcsolatuk, azoknak későbbi keresztény életalakítása számára a legfontosabb alap és háttér a család; ha a családi és baráti körben Isten neve már el sem hangzik; ha vallásos kérdésekről, keresztény erkölcsi elvekről már szó sem esik - akkor a hit átadásának, az élő kereszténység fenntartásának kilátásai rendkívül csekélyek lesznek.

Van-e jövőnk?

Van-e jövőnk nekünk, hitünk szerint élni igyekvő keresztényeknek e hazában? Csakis akkor jogos és megalapozott a remény, ha hitünket és meggyőződésünket nem rejtjük véka alá, ha azt nem csupán szertartásokon, netán ünnepi tömegmegmozdulásokon tárjuk környezetünk elé.

De ez még kevés. Krisztusról kell tanúságot tennünk, kifelé is. Oda kell állnunk hinni már nem vagy csak alig tudó, esetleg nem hívő embertestvéreink elé is - és Krisztusról kell szólnunk, felé kell mutatnunk. Ha őreá tekintünk, egykönnyen belátjuk majd, hogy a földi vándorlás során a struktúrák, a különféle szemléletmódok váltogatják egymást, az egyház intézménye alakul és átalakul.

XXIII. János pápa zsinatot összehívó bullájában kreatív visszatérést javasolt "az egyház nagy tradícióihoz". Kreativitásunk a hagyományok gazdagságában és a tervek munkálásában, csoportmunkákban, majd egyházközségi, egyházmegyei és országos tanácskozásokon képes lesz megújítani hazai egyházunkat és - együttműködve a Szentlélek kegyelmével - biztosítja annak jövőjét.

Gondolattöredékeimet Kerényi Grácia soraival zárom:

Kellenek még helyek,

ahol igazat mondanak.

Kellenek emberek,

kik nem motyognak orr alatt.

Kellenek gyerekek,

kik tudást kérnek és hitet.

Kellenek öregek,

kik elfecsérlik szívüket.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu