Krisztus király ünnepén

Az egyházi év utolsó vasárnapja Krisztus király ünnepe. Az idei évben az ünnepi evangéliumot szent Lukács könyvéből olvassuk. Az ő beszámolója szerint már a Keresztelőt arról faggatta a hozzá tóduló tömeg, "nem ő-e a Krisztus" (3,15). Ezt a szót talán nem is kell nagybetűvel írni, hiszen még nem tulajdonnév, hanem közszó. A régiek nem koronázással avattak királyt, hanem olajjal kenték meg a méltóságába lépő trónörökös homlokát, s aztán messiásnak mondták. Ez görögül krisztosz, magyarul szó szerint felkent.

A Keresztelő nemmel felelt a tömeg kérdésére. Lukács arról tájékoztat, hogy nem sokkal később Jézus Názáretben Izajás mondatával lépett a meglepett érdeklődők elé: "Az úr Lelke van rajtam. Azért kent fel, hogy Örömhírt vigyek..., szabadulást hirdessek..." (4,18-19). Ez messiási hivatástudatra mutat. Idő múltán Péter hitvallását olvashatjuk: "az Isten Krisztusának" nevezi Jézust (9,20). Ezzel arra is utal, hogy maga Isten "kente fel" királlyá, nem emberek.

Közvetlenül jeruzsálemi bevonulása előtt a jerikói vak szólítja Dávid fiának (18,38). Jeruzsálemben királyként köszönti a sokaság: "Áldott a király, aki az Úr nevében jön" (19,38 vö. Zsolt 118, 26). A szent városban maga mondja, hogy a Messiást maga Dávid Urának nevezte. Idézi a 110. zsoltárt: "Monda az Úr (Jahve) az én Uramnak (a Messiásnak)..." (20,42 vö. Zsolt 110, l).

Elfogatása után egyetlen kérdést szögeznek neki: "Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!" (22,66). Pilátus elé azzal vezetik: "Azt mondja magáról, hogy ő a Messiás-király." A helytartó kérdésében a király szó ismétlődik: "Te vagy a zsidók királya?" (23, 2-3). Megfeszítésekor - az ünnepi mise evangéliumában - a főpapok, a katonák s végül a bal lator szájából gúnyként hangzik el többször egymás után: "Ha te vagy a Messiás..., ha király vagy..." Feje fölött ugyancsak gúnyból hirdeti Pilátus felirata: "Ez a zsidók királya."

Annál szebb a jobb lator magatartása. Először társát figyelmezteti, aztán Jézust szólítja meg: "Emlékezz meg rólam, amikor országodba érkezel." Jézus válasza váratlan biztonságot sugároz: "Még ma velem leszel a Paradicsomban." Márk és Máté a Megfeszített utolsó szavát szinte kétségbeesett kiáltásként értelmezi: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?!" Lukácsnál a szenvedő Jézus magatartásában nyoma sincs ilyen megrendülésnek. Később a Feltámadott kétszer is mondja majd: "Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" (24,26; 24,46). Király volt, szabadító Messiás. Nem annak ellenére, hanem éppen azért, mert szenvedett. Ártatlanul. Értünk és velünk.

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu