Püspökkari felhívás a népszavazásra
2004. december 5-én nemzetünk azon szerencsésebb tagjai, akik az országhatáron belül élnek, súlyos erkölcsi felelősségükről kell, hogy bizonyságot adjanak. Arról kell a népszavazáson dönteniük, hogy vállalják-e a sorsközösséget azokkal, akik nem önszántukból rekedtek az országhatáron kívül, s lettek egy másik ország polgárai, ámbár nemzeti öntudatuk, történelmük és kultúrájuk alapján jogosan érzik úgy, hogy a magyar nemzethez tartoznak.

Szent Mártonra emlékeztek Szombathelyen
November eleje mindig különleges időszaknak számít Szombathelyen, hiszen ekkor emlékeznek meg Szent Mártonról, a város neves szülöttéről, a Szombathelyi Egyházmegye védőszentjéről (emléknapja: november 11.). Idén a korábbi szokástól eltérően nem egy-, hanem kéthetes programsorozattal ünnepelte a város a szent püspököt: első héten főként a világi, a másodikon az egyházi rendezvények zajlottak.

Az egyház és a kormány kapcsolata
"Sem nem kiegyensúlyozott, sem nem jó"
Az egyházi fönntartású közoktatási intézmények kritikus helyzetbe kerülhetnek az idei költségvetési törvénytervezet megszavazása esetén. Erről, illetve a lehetséges lépésekről tárgyaltak az óvodák és iskolák vezetői november 9-én Budapesten. A püspöki konferencia titkársága, illetve az iskolabizottság által szervezett találkozón mintegy kétszázan vettek részt. Veres András püspök ismertette a kialakult helyzetet, amely - szavai szerint - nemcsak meghökkentő, hanem elfogadhatatlan is. A kormány - folytatta - magyarázkodik, miközben az egyházak érdemi egyeztetést szorgalmaznak. A költségvetés tervezetében megfogalmazódó diszkriminatív intézkedések a történelmi egyházakat egyaránt sújtják, ezért közösen tették közzé tiltakozó nyílt levelüket november 2-án. A kormány - folytatta Veres András - nem egyeztetni, hanem folyamatosan csak tájékoztatni kíván saját döntéseiről.

Az ipolytölgyesi gyermekotthon javára
A Szent Erzsébet rózsája-díj átadásáról
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1999. december 16-án alapította a Szent Erzsébet rózsája-díjat. Az Árpád-házi Szent Erzsébet rózsalegendájára utaló kitüntetés az irgalmasság és a szolgáló szeretet erényeinek és a díjazottak személyes példájának elismerésére szolgál, hogy az együttérzés, a felebarátainkért érzett felelősség és az önzetlen, tevékeny szeretet keresztény eszményét az egyénekben és a közösségekben felébressze és ébren tartsa.

Gyógyít és fölemel
Jézus Krisztus, amikor lelki szemei előtt Jeruzsálem pusztulását látta - ami később be is következett -, így szólt: "Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat, és akiket küldenek hozzád, azokat megkövezed. Hányszor akartam egybegyűjteni gyermekeidet, mint ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartad." Jézus gondolata mindig is az volt, hogy egybegyűjtse azt, ami elveszett. Az általa hozott megváltás az egész világnak szól. Úgy gondolom tehát, hogy Jézus ma, a mi helyzetünkben "igen"-nel szavazna a kettős állampolgárságra. Történelmünk legnagyobb alakja, Szent István király az Intelmek hatodik fejezetében - a vendégek befogadásáról és gyámolításáról - ezt a tanácsot adja fiának: "Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák." El tudnánk-e képzelni, hogy Szent István ma ne tenne meg mindent azért, hogy a koronája alá tartozó népek együtt legyenek? Széchenyi István, a Kelet Népe 1841-es számában ezt írta: "Mióta élek, kimondhatatlan vágy létezik lelkemben: Magyarország kifejtése. A magyar nemzet feldicsőítése él minden csepp véremben." Ha ma élne, Széchenyi vajon mit tenne? Elénekelheti-e nyugodt lelkiismerettel a Himnuszt, aki nem akarja, hogy a magyar nemzet az állampolgárság megadásával is összetartozzék? Hiszen itt a nagy lehetőség, hogy Trianon fájó sebeit orvosoljuk.