Uj Ember

2003.08.03
LIX. évf. 31. (2869.)

Urunk színeváltozásának ünnepe:
augusztus 6.

Főoldal
Címlap
A kapcsolatteremtés pápája volt
Huszonöt éve halt meg VI. Pál
Kötő-jelek Pannonhalmán
Kárpát-medencei magyarok - a Hálóban
A félreértett és elfelejtett Evangélium?
Ratzinger bíboros az inkvizícióról
Győzelem és politika
Lelkiség
Jézus kenyér: aki hisz benne, nem éhezik meg
Szentírás-magyarázat
Ne fáradozzatok veszendő eledelért!
Homíliavázlat
Mit ünneplünk augusztus 6-án?
Liturgia
Az augusztusi Életigéből
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
Az őr rendje és a rend őre
- vagyis szolgálunk s védünk -
A varázslatos hang
Internet és...
Vita Teréz anya szobra körül
Szégyen
(ezerötszáz gyors)
Lapszél
Nem mi írtuk
Élő egyház
Pannónia újabb ókeresztény emléke
"Íme eljövök, Uram..."
Ünnep az Isteni Megváltóról Nevezett Nővéreknél
A szexualitás megmentése
A házasság előtti önmegtartóztatás is téma az életvédő konferencián
Hibaigazítás
Élő egyház
Szlovákiába készül a pápa
Max Webernek nem volt igaza
Magyarok pártfogója volt...
Fórum
Reggel
"Köszönjük, Szentatya!"
Az Olvasó írja
Lengyel-ukrán megemlékezés - másképp...
Könyvespolcra
A nemzetféltő Németh László magyarságeszménye
Fórum
Marija Bistrica
Közép-európai zarándoklatok
Fórum
A magyar fiatalok jó hírét vitte a világba...
Kiállítás a jamboree-ról
Rejtett életünk festője
Giorgio de Chirico
Ifjúság
A jelenlét pedagógiája
Főegyházmegyei tábor Tatán
Győri kérdések az ifjúsági pasztorációról
"Ha végre itt a nyár..."
Élmények a Challenge Klub táborában
Rejtvény
Minden idézet valamelyik vízzel kapcsolatos. Melyikkel?
Kultúra
Aida - tevék nélkül
Gondolatok a szegedi szabadtéren
Francia földön: Dieppe-től Párizsig
Rákóczi- és kuruc emlékhelyek Európában (X.)
Sűrű évek - versekben
Nagy Gáspár új könyve
Kilencven éve született Birkás Endre
Fórum
A Rábaköz szívében
A Szent Anna-kápolna jubileumát ünnepli
Mozaik
Apátság a hegyen
Bencések Monte Cassinón
Tyűűű
Kápolna épül a Kőhegyen
Szent virágok és keresztek
Rákóczi-nap Majkon

 

Tyűűű

A füleskuvik mindössze seregély nagyságú kis bagoly, sárga szemekkel és felmereszthető tollfülekkel. Tollazata barnásszürke, márványos rajzolata a fakérget utánozza. Kitűnő rejtőszín, olyannyira, hogy amikor a törzs mellé húzódva pihen az ágon, alig lehet észrevenni. A legtöbb ember el is megy alatta anélkül, hogy megpillantaná. Déli elterjedésű madár, igazi hazája a mediterrán tájakon van. Aki például Görögországban járt és sátrát valamelyik olajligetben ütötte fel, biztosan emlékszik a nyári estéken innen is, onnan is érkező, kicsit bánatos csengésű "tyűűű" kiáltásokra.


A kis bagoly nálunk is több helyen költ, hívóhangját májusi és nyári estéken egyebek mellett Nógrád és Tolna megyékben, a Tihanyi-félszigeten, de Eger belterületén is hallani. Évekkel ezelőtt a Nógrád megyei Nagybárkány határában egy elhagyott gyümölcsösben jártam. Öreg, részint már száradó diófák álltak a domboldalon, és mert tudtam, hogy a vidéken füleskuvikok élnek, harkályodúkat kerestem. Rövidesen találtam is egyet, és amikor finoman megkocogtattam a törzset, a füleskuvik feje nyomban megjelent a nyílásban. Kíváncsian vagy inkább gyanakodva nézett rám, de nem repült el, hanem egy idő után szép csendben visszahúzódott az üreg mélyére.

Százméternyire onnan egy még az előbbinél is öregebb, félig már száraz diófa állt. Törzse a földtől néhány méternyire kettéágazott, és ott felülről nyíló tágas, kikorhadt üreg sötétlett. Felkapaszkodva belepillantottam. Az odú homályos mélyéről három még pelyhes bagolyfióka meredt rám. Mozdulatlanok voltak, de amikor feljebb húztam magam, hogy jobban lássak, egyikük néhányszor figyelmeztetően kattogott a csőrével. Gondolom fenyegetésnek szánta, és én megtettem neki azt a szívességet, hogy szép csendben visszaereszkedtem. Hadd gondolja, hogy harcias csőrkattintásával sikerült elijesztenie.

A Tihanyi-félszigeten van egy öregebb állományú szép tölgyerdő, ahol szintén él egy kis füleskuvik- populáció. A védett területen harkályodúk mellett jó néhány mesterséges fészekodú is várja őket, és ez utóbbiakat a párok örömmel el is foglalják. Többször is jártam ott, néhányszor Bécsy László és Ország Mihály barátommal, utóbbi magnetofon segítségével örökítette meg a kis baglyok esti füttyentgető hangversenyét. Ilyenkor természetesen az egész éjszakát az erdőben töltöttük. Az első füleskuvik már szürkületkor megszólalt, de ahogy sötétedett, egyre több helyről hallottuk a kissé bánatos vagy inkább talán melankolikus "tyűűű" hangokat. Egy alkalommal éppen telihold volt. Amikor a mosolygó égitest lassan a fák fölé emelkedett és ezüstös sugarai végigömlöttek az erdőszélen, egészen jól lehetett látni. Éjféltájban egy füleskuvik nesztelenül repülve egy kinyúló száraz ágra szállt. Üldögélt egy ideig, majd puhán leejtette magát a fű közé, és karmaival egy jókora zöld lombszöcskét emelt fel. Akkor ugyan ezt még csak gyanítottam, hiszen anynyira azért nem volt világos, de hajnalban a száraz ág alatt megtaláltam a bizonyítékot, a zöld rovar letépett szárnyait. A füleskuvik elsősorban rovarokkal, sáskákkal, szöcskékkel, bogarakkal táplálkozik, és ezekkel eteti fiókáit is. Apró rágcsálókat inkább csak alkalmilag fog. Vonuló madár, augusztus végén, szeptemberben dél felé repül. A téli hónapokban Közép-Afrika szavannáin tizedeli az ott élő sáskákat és bogarakat.

Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu