Liturgia

Mit ünneplünk
augusztus 6-án?

A kérdésre a járatosabbak azonnal rávághatják: Urunk színeváltozását. A válasz helyes, de még mindig nyitott marad a kérdés, valójában mit is ünnepelünk ezen a napon. A Szentírásból ismert üdvösségtörténeti eseményt Jézus életéből, amikor maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, fölment velük egy hegyre, színében elváltozott, ragyogott, Mózessel és Illéssel társalgott; az Atya szózatában fiának vallotta, a megszeppent tanítványoknak pedig a Fiú hallgatást parancsolt (vö. Mt 17,1-9; Mk 9,2-9; Lk 9,28-36). Keleten egészen ősi ünnep a Színeváltozás, nyugaton is régóta ünneplik, de csak III. Kallixtusz pápa tette a világegyház részére egységesen kötelezővé megtartását 1457-ben, a törökök fölött aratott nándorfehérvári diadal emlékére.

Az ünnep teológiai jelentésének keresésében maguk a liturgikus szövegek igazítanak el bennünket a legszakavatottabb módon. Az Evangélium történetét foglalja össze mozaikidézet formájában a kezdőének, az introitus. A kollekta (kezdő- vagy gyűjtőimádság) első felében ugyancsak utal az evangéliumban leírtakra. Itt azonban már a színeváltozás értelmét, célját is megfogalmazza az imádság. Első helyen a hit megerősítése áll. Megerősíti vele Isten hitünk titkait (szakramentumait), vagyis hitünket. Növekszik ugyanakkor reményünk is abban, hogy Isten fogadott fiakká és társörökösökké tesz bennünket a Fiú kedvéért, akinek szavára mi engedelmesen hallgatunk, ahogyan ezt az Atya kérte tőlünk.

A prefáció még konkrétabb magyarázatot ad az ünnep jelentőségéről: szintén megemlékezik a feltáruló dicsőségről, a fénybe öltöztetett testről, de a kereszt botrányáról is beszél. Az elővételezett bepillantás Isten örök dicsőségébe azt szolgálta, hogy a tanítványokat a kereszt botrányától, vagyis a látszólagos kudarc miatti kétségbeeséstől megóvja. Az ünnep teológiai mondanivalóját újabb szálon fűzi tovább a prefáció, amikor a végidőről beszél már: ahogyan most az egyház Feje isteni dicsőségben ragyogott, úgy fog majd egyszer az egész Test, vagyis az egyház minden tagja ragyogni. Ez pedig csak a beteljesedés idején (az eszkatonban) történik majd meg.

Az ünnep tartalma a liturgikus szövegek segítségével itt áll hát előttünk. Megemlékezik az üdvösségtörténet eseményéről, annak az apostolok életében betöltött szerepét magyarázza a prefációban (óvás a kereszt botrányától), valamint a mi életünkkel való kapcsolatát is megvilágítja. A mi hitünk is erősödik, a Fiú hallgatása által pedig mi magunk is előrehaladunk a fogadott fiúvá válás útján mindaddig, amíg majd a rajtunk is feltündöklik az egész egyházat betöltő Színeváltozás-hegyi fényesség.

Füzes Ádám

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu