Uj Ember

2003.08.03
LIX. évf. 31. (2869.)

Urunk színeváltozásának ünnepe:
augusztus 6.

Főoldal
Címlap
A kapcsolatteremtés pápája volt
Huszonöt éve halt meg VI. Pál
Kötő-jelek Pannonhalmán
Kárpát-medencei magyarok - a Hálóban
A félreértett és elfelejtett Evangélium?
Ratzinger bíboros az inkvizícióról
Győzelem és politika
Lelkiség
Jézus kenyér: aki hisz benne, nem éhezik meg
Szentírás-magyarázat
Ne fáradozzatok veszendő eledelért!
Homíliavázlat
Mit ünneplünk augusztus 6-án?
Liturgia
Az augusztusi Életigéből
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
Az őr rendje és a rend őre
- vagyis szolgálunk s védünk -
A varázslatos hang
Internet és...
Vita Teréz anya szobra körül
Szégyen
(ezerötszáz gyors)
Lapszél
Nem mi írtuk
Élő egyház
Pannónia újabb ókeresztény emléke
"Íme eljövök, Uram..."
Ünnep az Isteni Megváltóról Nevezett Nővéreknél
A szexualitás megmentése
A házasság előtti önmegtartóztatás is téma az életvédő konferencián
Hibaigazítás
Élő egyház
Szlovákiába készül a pápa
Max Webernek nem volt igaza
Magyarok pártfogója volt...
Fórum
Reggel
"Köszönjük, Szentatya!"
Az Olvasó írja
Lengyel-ukrán megemlékezés - másképp...
Könyvespolcra
A nemzetféltő Németh László magyarságeszménye
Fórum
Marija Bistrica
Közép-európai zarándoklatok
Fórum
A magyar fiatalok jó hírét vitte a világba...
Kiállítás a jamboree-ról
Rejtett életünk festője
Giorgio de Chirico
Ifjúság
A jelenlét pedagógiája
Főegyházmegyei tábor Tatán
Győri kérdések az ifjúsági pasztorációról
"Ha végre itt a nyár..."
Élmények a Challenge Klub táborában
Rejtvény
Minden idézet valamelyik vízzel kapcsolatos. Melyikkel?
Kultúra
Aida - tevék nélkül
Gondolatok a szegedi szabadtéren
Francia földön: Dieppe-től Párizsig
Rákóczi- és kuruc emlékhelyek Európában (X.)
Sűrű évek - versekben
Nagy Gáspár új könyve
Kilencven éve született Birkás Endre
Fórum
A Rábaköz szívében
A Szent Anna-kápolna jubileumát ünnepli
Mozaik
Apátság a hegyen
Bencések Monte Cassinón
Tyűűű
Kápolna épül a Kőhegyen
Szent virágok és keresztek
Rákóczi-nap Majkon

 

Aida - tevék nélkül

Gondolatok a szegedi szabadtéren

Zuhog az eső. A reménykedő publikum egy része ott szorong a szegedi Dóm tér árkádjai alatt. Egy "régi szabadtéris" hölgy panaszolja, azelőtt szervezettebben intézték az ügyeket. Negyedóránként jelezték a rendezők, hogy milyen információkat kaptak a meteorológiai intézettől. Egy család tanakodik, mit tegyenek, fél tíz felé jár az idő, ha tizenegyig el is kezdik, éjjel két óra előtt nem lesz vége az előadásnak. Amikor a beszélgetés az aktuális darabra, az Aidára terelődik, a két tinédzser gyerek közül a fiú álmélkodással teli borzalommal kérdezi az apjától: "Ez opera?" (Vajon mire számított? Nem is tudták, mire jönnek?) A papa ügyesen kitér a válasz elől, nem akarja még jobban elvenni fia kedvét az egésztől. "Szerintem jobb lenne, ha indulnánk" - dönt gyorsan az édesanyjára tehénkedő nagykamasz. Egy népviseletbe öltözött, sokszoknyás idős asszony szőtteseket, terítőket, kézimunkákat árul a játékok idején. A környezetében állók összemosolygását kiváltva ruhája redőiből mobiltelefont húz elő, hívja a fiát, jöjjön érte az autóval. Ő addig gyorsan öszszepakol. "Siess - mondja -, de azért vigyázz magadra!" Egy közeli településről jött gazda szólít meg: "Lesz itt még ma valami?" Reménykedem és kételkedem egyszerre. Röviden elbeszélgetünk. Kérdezni sem kell, elmondja, hogy a feleségével operabérletük van az "Erkelbe", nem sok pénzből élnek, de a kultúrára mindig áldoznak, és minden nyáron eljönnek Szegedre is. Rátér az aktuális politikai helyzetre, megdöbbent tájékozottsága és tisztánlátása. Negyed tizenegykor végre bejelentik, a meteorológiai intézet szerint az eső nem áll el, így az előadást vasárnap fogják megtartani.

A szombati Aidát már nem zavarja az időjárás. A jegyárusító kordénál tumultuózus jelenetek, némi civakodással: "Én már itt állok egy félórája", "Csak kérdezni szeretnék valamit" - "Én is", "Félretett jegyem van" - "Nekem is", és így tovább. Némi fejtörést okoz - nyilván nemcsak nekem -, hogy hívják a lengyel vagy tán orosz vendégtenort, a programfüzetben és az előzetesben ugyanis különbözőképpen szerepel. Az utolsó (végleges?) változatot a nézőtér melletti nagy táblára írták. Az előadás végére azonban tudom, édes mindegy, hogy hívják, sajnos nem érdemes hosszabb távon megjegyezni.

Ebben a rendezésben harmadszorra mutatják be az Aidát a Dóm téren. Tíz éve volt az első előadás (tevékkel). Úgy emlékszem, 1997-ben teveközvetítésre már nem jutott pénz, ahogy idén sem, így be kellett érni a lovakkal. Azért így sem rossz. Grandiózus díszletek, szemet gyönyörködtető tablók. Értetlenkedve nézem az etióp kisgyerekek táncát, akiket most néhány feltűnően nagydarab táncosnő imitál. A bevonulási jelenetnél "egyiptomi rabszolgalányok" álldogálnak a színpad szélén, "bevetésre" készen. Rontja az illúziót, hogy egyikük unottan lóbálja maga mellett az etiópoktól zsákmányolt, mű-kincsekkel megrakott edényt, melyben úgy áll mereven tartalma, mint a beszáradt spagetti. A szünetben a mögöttem ülők tanakodnak: a szereplőket próbálják beazonosítani, és lázasan kutatják a cselekmény konfliktusának lényegét. Magamban elcsodálkozom: van értelme ilyen felkészületlenül eljönni egy opera-előadásra? A továbbiakban is akad ügyetlenség. A harmadik felvonásban előbb küldik be az Aidát és apját üldöző katonákat. Láthatóan nem jönnek zavarba: az egyik oldalon be-, a másikon meg kirohannak. Kíváncsi lettem volna, mit gondolt az elöl futó, amikor a színpad közepére érve konstatálta, hogy van még néhány sor énekelnivalója azoknak, akiket pedig üldözniük kellene. A főpap ezután hiába is intene a katonáknak, újabb különítmény természetesen nem érkezik.

Anatolij Fokanov Amonasróként hozza a tőle megszokott színvonalat, Wiedemann Bernadett remek Amnerisével úgy tűnik, eljutott énekesi pályájának csúcsára. Az Aidát megszemélyesítő Temesi Mária nagy erejű szopránja bizonyos magasság felett "esetlegessé" vált, ami a hallgató számára olykor izgatott feszengésre adott okot. (A vasárnapi esőnapon a jelenlegi legjobb budapesti Aida, Sümegi Eszter váltotta. Ő idén szerepel először a szegedi játékokon.) A tenor Edward Kulczyk nem rúg labdába váltótársa, Kiss B. Atilla mellett, akit Pesten többször halhatott már a közönség ebben a szerepben. A szabadtérin most debütáló Fürst János gyors tempókat vett, de a drámai hangsúlyok így sem szenvedtek csorbát.

Az előadás végén joggal távozott a közönség valamiféle hiányérzettel, amit egészen biztosan nem a tevék távolmaradása okozott. A nagyszabású formákban, látványban nem volt hiány, de igazi fesztiválhangulat nem uralkodott el a közönségen. Azt hiszem, erre augusztus 9-éig, Montserrat Caballé koncertjéig még várni kell. Hiába, a Szegedi Szabadtéri Játékokkal kapcsolatban nagyok az elvárások.

Pallós Tamás

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu