(ezerötszáz gyors)

Szégyen

Van miért, mindig van miért. Az ember mintha ontaná magából a gyarlóságokat. Ha olykor úgy érzi, sikerül valamennyit "javulnia", akkor ezzel együtt élesedik a figyelme, észrevesz magában olyasmiket, amelyeket eddig még nem sikerült.

Van miért szégyenkeznem - mint nyilván másoknak is -, és ez helyénvaló: Isten óvjon minket a szégyentelenektől. Egyebek mellett az áldott szégyenérzet az, ami jó esetben sok mindentől visszatartja az embert. Csak nehogy engedjünk bármiféle zsarolásnak is - legyen az a hatalomé vagy a saját hiúságunké -, hogy nagyobb bűnöket kezdünk elkövetni annak érdekében, hogy a korábbiak ki ne derüljenek...

Áldatlan dolog azonban mások helyett szégyenkezni. Amikor egy kisnyugdíjas, idős hölgyet visszazavarnak a pénztártól a polchoz az önkiszolgáló boltban, "ne vásároljon, akinek nincs elég pénze...", a hölgy zavartan néz körül, vajon ki mindenki hallotta, az ember meg áll a sorban, és szégyenkezik a pénztáros helyett. Mondhatna talán valamit, de annak is az idős hölgy inná meg a levét - holnap és holnapután.

A minap határon túli fiatalok és kevésbé fiatalok körében töltöttem egy napot. Az egyházról és a sajtóról beszélgettünk, meg a katolikus újságírásról. A szünetben aztán csak úgy beszélgettünk. Az egyikükből kiszakadt a keserű mondat: hát ti jól cserbenhagytatok minket. Igen, a módosított kedvezménytörvényre gondolt. Arra, hogy az anyaország magára hagyta a nemzet nyolcvanhárom éve elszakított részét. Hogy a reménykedőknek ismét csalódniuk kellett. És ez a csalódás tovább gyorsítja a felőrlő malomkerekeket.

De hát tudod: egyetlen ország sem azonos egészen a vezető politikai erővel - dadogtam zavartan - és ő tudta. És én mégis szégyenkezem. Mások miatt. Vagy a saját - személyes és közösségi - tehetetlenségem miatt is?

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu