Kilencven éve született
Birkás Endre

Csöndes, visszavonuló, a sikereket és népszerűséget egyáltalában nem kereső író volt a kilencven éve, 1913. augusztus 5-én született Birkás Endre. Kortársai és barátai közül Rónay György és Jékely Zoltán külön is kiemelték töretlen jellemét, elveihez és esztétikai felfogásához való ragaszkodását s elmélyült szépprózai tehetségét.

Fiatalon már a saját útját járta, semmiféle írói-szellemi csoporthoz nem kapcsolódott, igyekezett megőrizni emberi és művészi függetlenségét. Jogász végzettsége ellenére kezdettől az irodalom és a könyvtár körül forgott élete: a Központi Antikvárium vezetője lett, majd a Széchényi Könyvtárba hívták meg tudományos munkatársnak.

Első jelentős szépirodalmi alkotása, a Kelepce című kisregénye 1942-ben jelent meg, de legjelentősebb műve a számára minden tekintetben kedvezőtlen korszakban, 1959-ben látott napvilágot az Elfelejtett emberek című háborús regénye.

Ez a könyv - Nemeskürty Istvánnak a doni katasztrófát megörökítő dokumentációs kötete, a Rekviem egy hadseregért mellett - az egyik leghitelesebb megörökítése a második világháborúnak - magyar szemszögből. A kisember áll a regény középpontjában, s amint Rónay György elemzése is vallja - aki Birkás írásait gyakran közölte a Vigilia hasábjain - az írónak ezt a művét is a fölös ékítmények nélküli, tárgyszerű, ám az emberi részvétet is jelentősen felcsillantó attitűd jellemzi. Megrázó képsorok, hiteles emberi arcélek s a szenvedés részvétet keltő momentumai rajzolódnak ki a nagy világégés számunkra tragikusan végződő kataklizmájában.

E művén kívül Birkásnak még két regénye jelent meg a hatvanas évek elején. Korai halála meggátolta további alkotások létrehozását, de az életmű így is teljessé vált, hiszen háborús regényében sikerült közel hoznia az olvasóhoz a nehéz sorsot és különleges helyzeteket megélő embert.

Szeghalmi Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu