A jelenlét pedagógiája

Főegyházmegyei tábor Tatán

Új tábori "műfaj" van születőben Tatán: az egyházmegyei ifjúsági tábor. Az elsőt a Millennium évében rendezték meg ugyanitt, s olyan sikeresnek bizonyult, hogy idén július 22. és 26. között az Esztergom-budapesti Főegyházmegye Hitoktatási Felügyelősége ismét megszervezte a főegyházmegye plébániáiról érkezett több mint négyszáz, középiskolás korú fiatal számára.

"A három évvel ezelőtti tábor olyan maradandó élmény volt az akkoriaknak, hogy folyamatosan kérdezték: mikor lesz a következő..." - mondja Udvardy György atya, a tábor vezetője. "Munkám során tapasztalom, hogy építjük ugyan a közösségeket, de azok közben gyakran izolálódnak, nincsenek kapcsolatban a nagyobb egésszel." A főegyházmegye új missziós programjának fontos motívuma az egyházmegyei identitás erősítése, ami sokszor még a vezetők számára is új, mert ők szintén sokszor csak plébániai méretekben gondolkodnak.

"Első gondolatunk egy kifejezetten ťbibliásŤ tábor volt - folytatja Udvardy György -, de az öt napra kitűnő mottót találunk a rózsafüzér új, biblikus titkaiban, amelyek köré az események és gondolatok épülnek. Ezzel is utalni szeretnénk katolikus identitásunk alapvető elemeire. Van egy egészen egyszerű tábori mottónk is: ťTegyétek, amit Jézus mondŤ (vö. Ján 2,4)." Egy ilyen rendezvény nem jöhet létre rátermett csoportvezetők nélkül, akik mintegy százan önként jelentkeztek a kisebbek szolgálatára.

Fogassy Judit nővér és Keszthelyi Csilla, a Hitoktatási Felügyelőség munkatársai szerint megkapó volt látni, hogy a meghirdetést követően hét pap, több nővér és mintegy százhúsz vezető szinte azonnal jelentkezett. Külön felkészítettük őket - mesélik -, sőt, a tábor előtt két napig együtt voltunk velük Tatán. Jószerével csak a szervezési teendőket kellett külön elmagyarázni nekik, mert a motivációt, a tenni akarást hozták magukkal. Egyik legnagyobb élményünk - mondják - a leendő vezetőkkel való előzetes együttlét volt. A három altábort vezető "kulcsemberekről", Láng Mónikáról, Laczkó Borbáláról és a Kató házaspárról elmondják, hogy őket nem csupán kiváló módszertani ismereteik, hanem szemléleti azonosságuk, pedagógiai kultúrájuk is összeköti - ők a tábor "lelkei".

Laczkó Bori egy kedves epizódot említ: "Bár ezek a kamaszok nagyon felnőttesen néznek ki, belül roppant sebezhetők, és igénylik a szeretetet. Belépéskor egy kis csigával fogadtam őket: a kezemen zokni, két kis csáppal. Mondtam: ha úgy jöttél is, mint ez a csiga, bezárkózva, merd egy kicsit kinyitni a szívedet, gyere ki a csigaházból!" Judit nővér élményei is hasonlók: "Nagyon sok fiatal tudja, hogy a szívében ilyenkor valami nagyon jó történhet, de általános élményem, hogy rendkívül óvatosak. Előbb mindig körülnéznek, és látni akarják, hogy hányan kötelezik el magukat. A csoportvezetőiket is ezzel az érzékeny ťradarralŤ mérik, mert másutt a világban nem tapasztalják, hogy valaki teljes figyelemmel csak őérte, önként áldozna az életéből." A jelenlét és a mintaadás pedagógiájának fontosságát hangsúlyozza minden vezető. Ezt segíti az is, hogy öt napig nincs mobiltelefon, vagy hogy a vezetők kis csoportjukkal egy szobában alszanak.

"Az idei tábor célja: a plébániák közötti zárt világot oldani, a széttöredezett szigetvilágot összekötni, egymásnak mintákat adni szeretetből, jóságból, és szellemi kohéziót teremteni. Tudatosítani szeretnénk, hogy mit jelent egy szívvel, egy lélekkel gondolkodni egy egyházmegye részeként, amely az ott élő valamennyi hívő mindenféle gondját hordozza - foglalja össze Udvardyatya a tábor alapgondolatait, és bizakodva teszi hozzá: Ezt a második tatai tábort közkívánatra rendeztük, de úgy látom, ezzel már egy következő alapjait is letettük."

Késmárki Zsolt

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu