Apátság a hegyen

Bencések Monte Cassinón

Rómából az autópályán Nápoly felé haladva másfél órai utazás után éri el az ember a Monte Cassinó-i leágazást. Innen már turistákat tájékoztató táblák vezetik tovább a közeli hegyhez, melynek tetején magasodik a bencések egyik leghíresebb apátsága, melyben maga a rendalapító, Szent Benedek is élt és imádkozott. Az apátság közel ezerötszáz éves története rendkívül érdekes, változatos. Kimagasló szellemi teljesítmények tanúja és őrizője, de a kereszténység megpróbáltatásainak, megújulásának, küzdelmeinek is élő bizonyítéka.

A már messziről is hatalmasnak tűnő épületegyüttest az 500-as években egy Apolló-templom romjaira kezdte el építeni a Norciából származó Benedek. Azóta az apátság külseje sokat változott, a barokk korban nyerte el mai formáját. Az épületek azonban csak a XX. század második felében nőttek ki a földből. A fenti sorok ellentmondóak, de csak annak, aki nem ismeri Monte Cassino közelmúltbeli sorsát.

A II. világháborúban a szövetséges csapatok egy titkos német jelentést félreértve porig bombázták a bencés apátságot, mert úgy vélték, az ellenség főhadiszállása található falai közt. A romokból összeszedhető eredeti kövekből, a megmaradt dokumentumok, tervrajzok, fényképek alapján építették újjá az apátságot, melynek templomát 1964-ben VI. Pál pápa szentelte fel. A romok között megtalálták a Benedek és Skolasztika ereklyéit őrző urnákat is. A két sír ma az altemplomban látható, melynek közelében van Pannonhalma címerének mozaikja is. Ami tehát ma látszik a hegy tetején - bár új építésű -, mégis az egykori épületek hangulatát, stílusát, színeit idézi.

Monte Cassino a történelem viharaiban többször veszélybe került, hiszen Benedek az 520-as évek végén - mikor Subiacóból társaival elindult, s ezen a helyen megalapították első monostorukat - nem tudhatta, hogy hamarosan - 580 körül - a longobárdok támadásai elől kell majd menekülniük az itt lakó szerzeteseknek. A VIII. században épült újjá a monostor, de 833-ban a szaracénok ismét elpusztították. A kereszténység még nem volt ezeresztendős, amikor harmadszor is megvetették lábukat a bencések Monte Cassino hegyén. A későbbiek során is állandó harcok színtere lett az apátság, hiszen mind a pápai államnak, mind a Német-római Birodalomnak, illetve az átmenetileg uralkodó királyoknak fontos volt a hely birtoklása, annak stratégiai jelentősége miatt.

De a természet sem kímélte a bencés apátságot. 1349-ben földrengés pusztította el, s volt, hogy tűzvész martaléka lett. Ekkor semmisült meg Benedek regulájának eredeti szövege is.

Az elmúlt századokban is megpróbáltatásoknak voltak kitéve a szerzetesek: 1867-ben az olasz állam megszűntnek nyilvánította az apátságot, így a rendi élet csak a XX. század elején indulhatott újra a hegyen.

Monte Cassino ennek ellenére mindig lelki-szellemi központ volt: falai között a legkorszerűbb tudományt művelték, könyvtára és levéltára is méltán híres világszerte. A szerzetesi élet mellett oktatással, neveléssel és a környék lelkipásztori ellátásával is foglalkoznak Benedek mai követői.

Európa védőszentjének ünnepe táján jártam az apátságban. A hatalmas épületegyüttes látogatók számára is megnyitott szárnyában zarándokok tömege nézelődött. Megcsodálták a hegyről nyíló gyönyörű panorámát, a közelben található hatalmas lengyel katonai temetőt, talán régi, háború előtti fotók emlékképével vetették össze gondolatban a mai látványt, s bementek a templomba imádkozni. Régmúlt idők halvány lenyomatai láthatók csupán, de érezhető a bizonyosság: másfél ezer esztendeje itt vannak a szerzetesek. Pusztíthatott földrengés, támadhattak barbárok, lehettek testvérháborúk, de a bencések imádsága és munkája mindig megadta az újrakezdés bátorságát, hitét, a jövőbe vetett reményt.

Bókay László, Róma

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu