Rákóczi- és kuruc emlékhelyek Európában (X.)

Francia földön: Dieppe-től Párizsig

A régi roueni városháza Rákóczi korából

Az Északi-tenger viharai és a hulli vesztegzár után a fejedelem kíséretével nem kevésbé kalandos körülmények között tette lábát az áhított francia földre. A part felé tekintő, máig álló városkapu tornyai, a várkastély évszázados falai és a kikötő akkori népe hajszál híján a neves magyar utas hajótörésének lett tanúja 1713. január 13-án. A matrózok kezdtek csónakjukba ugrálni, és a veszély láttán a város népe rőzsekötegekkel sietett a hánykolódók támogatására. "Te azonban, ó, lelkem üdvössége, kinevetted aggodalmukat, mert elhatároztad, hogy segítségeddel mellettünk állsz..." - írja Rákóczi a Vallomások második könyvében. A partra lépő fejedelem a következő napon hálaadó istentisztelettel köszönte meg a Mindenhatónak szerencsés érkezését, majd fogadta a vár parancsnokának s a városka magisztrátusának tiszteletadó üdvözlését.

A városkapu a kikötő felől

A kikötőben a mólónál, a városban a Saint Remy-templom falainál, a part fölé emelkedő hegyen pedig a tengerre néző bástyák megkopott öreg köveinél idézhetjük gondolatban vezérlő fejedelmünk viszontagságait és rövid itt-tartózkodását. (Ma Dieppe Párizstól az egyik legkönnyebben megközelíthető hangulatos tengerparti kikötő, kiépített fürdőváros és egyben átkelőhely Angliába.) Rákóczi kíséretével Dieppe-ből Normandia fővárosába, Rouen-ba, a királyi kormányzó székhelyére igyekezett, ahol egy Párizs nevű vendégfogadóban kívánt megpihenni viszontagságai után. A fogadót ma már nem láthatjuk, a gótika egyik csodájának tartott dómot és a régi városházát azonban igen. Ezeket Rákóczi is megtekinthette.

A Saint Remy-templom, a hálaadás feltételezett színhelye

Szálláshelyén Luxemburg hercege kereste fel, "nagyobb tiszteletadással, mint azt kívántam" - írja. Akaratlanul is résztvevőjévé, fogadójává vált az ünnepléseknek. Mégis a pompázatos fogadások, vacsorák, színjátékok, szép - és tetszeni akaró - asszonyok, földi örömöket kergető arisztokrata társaságok ünneplő koszorúja íratja vele a következő sorokat: "Így fecsérlődik el az a drága idő, amelyet azért adtál az embernek, hogy neked szolgáljon..." (Tudjuk, ilyen gondolatok késztették később a királyi udvar elhagyására is.) Az ilyen társalgások azonban (nyilván a megszokott főúri életvitelen túl) számára - ügye érdekében - a kapcsolatteremtés, a támogatás lehetőségét is jelentették.

A nyolcnapos rouen-i pihenést követően - amelyben kínzó lábfájása is szerepet játszott - megerősödve indult Párizs felé. A Szajna-parti városba január végén érkezett. Luxemburg hercegének palotájában szállásolták el, a király gondoskodó utasításaival...

Messik Miklós

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu