"Íme eljövök, Uram..."

Ünnep az Isteni Megváltóról Nevezett Nővéreknél

"A szerzetesség ünneplésére gyűltünk most össze" - mondta bevezetőjében Fekete András ferences, a szentendrei gimnázium igazgatója július 26-án, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek szentmiséjén, aminek keretében letette első fogadalmát egy fiatal nővér, öt rendtársa pedig megújította fogadalmát. Ezen túl hatvan-, illetve hetvenéves jubileumát ünnepelte néhány idős nővér. Különleges alkalom volt ez az egyház életében, mikor egyre kevesebben vállalkoznak a szerzetesi életre.

A budapesti Jézus Szíve-templomban családtagjaik, barátaik, régi és jelenlegi tanítványaik körében vettek részt a kedvesnővérek az ünnepi szentmisén, amit Fekete András mellett Brückner Ákos ciszterci és Futó Béla piarista szerzetes celebrált. A szentbeszédben a ferences atya azt hangsúlyozta, hogy az embernek át kell lépnie egy határt, hogy élete többé ne az önszeretetben, hanem Isten szeretetében teljék. Csak így leszünk képesek önmagunkról elfeledkezve, életre szóló odaadásra. És erre az odaadásra nemcsak a szerzetesi életben van szükség, hanem minden hivatásban és a családban is.

Kiss M. Viktória kétéves noviciátus után tette le most első, egy évre szóló fogadalmát, hogy szegénységben, tisztaságban és engedelmességben fog élni. Ennek jeleként megkapta a fekete fátyolt és a keresztet. A fiatal nővér Kárpátaljáról érkezett a rendbe, nem is ismerkedett meg közelebbről más közösségekkel, az alapítónak, Alfonza anyának szellemisége - akinek egyébként megindult a boldoggá avatása - ebbe a közösségbe vonzotta. A nővérek abban a tudatban végzik tanítói és betegápolói munkájukat, hogy a megváltó Jézust szolgálják minden emberben.

Öt fiatal további egy évre megújította fogadalmát. A "Megváltós nővérek" különleges ajándékként élik meg, hogy tizenegy fiatal tagja van a rendnek - újságolta örömmel Balogh Mária Rita tartományfőnöknő - sőt, van egy fölvételét kérő jelöltjük, illetve több lány érdeklődik, most ismerkedik a nővérek életével. Ma a szerzetesrendek utánpótlása olyan, mint a világ, mondta András atya. Nehezebb a rendbe lépés, mert már sebekkel érkeznek a fiatalok a közösségekbe, nincsenek készen arra, hogy adjanak, inkább kapni szeretnének valamit a rendekben. Persze ők is alkalmassá válnak a szerzetesi életre, csak lassabban, mint az idősek, akik annak idején ép, nagy családokból érkeztek, és tudtak csak adni. Pedig szüksége van az egyháznak a fiatalokra, akik a kétezer éves evangéliumi lelkületbe új szelet hoznak, segítik az eredeti szándék érvényesülését.

A jubileumukat ünneplő idős kedvesnővérek örömmel adtak hálát a hivatásban telt hatvan, illetve hetven évért, hogy az elmúlt évtizedek bizonytalanságában is volt erejük a szerzetesi életet választani. Ötnapos lelkigyakorlattal készültek erre az ünnepre, amelynek témája a következő volt: "A föltámadás örömében élni az életet". András atya, aki a lelkigyakorlatot vezette, abban látja ennek lényegét, hogy az időseknek vissza kell térniük ahhoz az örömhöz, vidámsághoz, amelyben elkezdték szerzetesi életüket. Akkor úgy tudják majd képviselni a rendi szellemet a fiatalok felé, ahogy azt kell.

Különleges nap volt ez az egyház életében, amikor a szerzetességet ünnepelve együtt énekelték nővérek és világiak a zsoltárt: "Íme eljövök, Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz!"

Kácser Anikó

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu