Internet és...

Azoknak érthető fogalom, akik manapság már nem nélkülözhetik a számítógépet. És kik nélkülözik? Legfeljebb arról az esélyegyenlőség-hiányról beszélhetünk, amely az oktatásban képtelen betölteni "a minden diáknak internetkapcsolatot" jelszavát. Ebből kiindulva próbál tárgyilagosan tájékoztatni az Educatio (Nevelés) című szaklap tavalyi negyedik (téli) számában Czeizer Zoltán digitális forradalom és a magyar oktatás kapcsolatáról írt tanulmánya. Pontos megállapításait az újabb szakirodalomra alapozza, elmondja: tíz év alatt mi minden történt a tájékoztatásban.

S amikor megemlíti, hogy jelenleg "a számítógép azt az eszközt jelöli, amelynek révén minden hivatalos intézményt kikerülve, közvetlenül fel tudok jutni a tudás globális könyvtárára, annak kommunikációs fórumaira, azaz az internetre", vallástörténeti példát idéz, a reformáció korát, Ropolyi László szakíró megállapítását ismétli: "Valami hasonló dolog történik napjainkban, mint a reformáció idején. Az individuum kifejlődésének ideológiai háttere, támasza kezdetben vallási formában jött létre. Mindenekelőtt arra törekedtek, hogy az ember Istenhez fűződő viszonyának alakítását az egyes ember saját kezébe adják, személyes viszonnyá tegyék... Istenhez személyesen óhajtottak viszonyulni, lehetőleg a hit szakértőinek, a papoknak az értelmező, közvetítő tevékenysége nélkül. Nyilvánvaló, hogy e döntő változás technológiai hátterét a könyvnyomtatás, a nagy számban kinyomtatott Biblia biztosította..."

Bár nem egészen helytálló vélekedés a hívő magára hagyásának megállapítására - még a reformáció idején sem, hiszen lehet elegendő ellenpéldát felsorolni a XVI. századtól, amely nemegyszer a katolikus egyházból a megreformált egyházba való papi áttérésről ad számot (és viszont), tény azonban, hogy "a modern tudásra alapozott történeti fejlődés hitelét vesztette... A tudás reformációja szükségessé és lehetővé vált. Szerencsére a megfelelő időben rendelkezésünkre áll a szükséges eszköz: a számítógép-hálózatok kialakulása..." Ugyancsak neves szerző, Uzi Melamed szavait is idézi, aki szerint "ma sokkal erősebben tudatosul bennünk, mint korábban bármikor, hogy a kommunikációs és információs technika nem hagyható ki az oktatásból..." A szerző ugyanekkor tárgyilagos a veszélyek kimondásában is: "...ugyancsak nehéz helyzetbe kerültek a tanárok, akiktől eddig azt várták, hogy őrizzék és továbbadják a tudást, lehetőleg a lokális, nemzeti hagyományokra helyezve a hangsúlyt." Most pedig azt várjuk tőlük, hogy "önként mondjanak le a tudás birtoklásának presztízséről".

Ami azt jelenti: olyan útra lép az oktatás, "ahol a tanárok zöme legjobb esetben... idegenvezető", passzív útbaigazító... Czeizer ez utóbbiból vonja le az át nem gondolt tanulságot: "A globalizáció előrehaladásával egyre inkább hitelüket vesztik a metanarratívák" - olyan kulturális ideológiák, minő például a vallás, nacionalizmusok, melyekről bebizonyosodott, "hogy mindig valamilyen hatalmi törekvés áll mögöttük, valamint kirekesztő és pusztító jellegűek". Ezért az interneten a szabad választás "az anonimitással kezdődik" - jegyzi meg -, és kiemeli: "Ha az iskola feladata eredetileg az volt, hogy egy statikus ideológiai rendszer szemszögéből megkülönböztesse a jót és a rosszat, most minden értékítélet mellé indexelnie kellene, hogy az egyenrangú ideológiai rendszerek közül melyiknek a szemszögéből készült az értékítélet. A diák viszont miért fogadná el a hitelüket vesztett ideológiák értékítéleteit..." Vagyis válasszon magának - kedve szerint.

A szerző bizonyára valamiről megfeledkezett: a kereszténység nem "rangsorolható" egy sorba a tanaival, műveltségteremtő erejével, a nacionalizmusokkal (s nyilván itt nem patriotizmusra gondol), a nevelés kétezer esztendős múltjával - Európát fölnevelő "képességével" nem illeszthető az anonim - ismeretlen, itt semleges világfelfogás közé, mert ezzel értelmét vesztené a vallásos nevelés sok százados értékrendje. Mi nem osztjuk a semleges iskolák minősítését, de valljuk az örök (és nem statikus!) eszmék jövőt alakító "ideológiáját", amely sohasem az "érzékelés kultúráját", hanem a "vallásos-racionális kultúrát" képviseli. A számítástechnika ebben nagyon jó szolgálatot tehet, de az ember nem léphet ki önmaga történelméből, amely "az élet tanítómestere"...

(tóth)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu