Győzelem és politika

Végül győztünk. Tudom, amikor olvasóink elé kerülnek e sorok, bizony már múlt, több mint egyhetes - de remélhetőleg sem nem eltörlendő, sem nem lezárandó - múlt az a pillanat, amikor férfi vízilabdázóink kemény és csodálatos küzdelem után a világ legjobbjaiként állhattak a dobogóra. Sokan sokféleképpen elemezték már, s bizonyára elemzik még ezután is az odavezető utat, a korábbi sikereket és kudarcokat, a kihasznált és elpuskázott helyzeteket, a magunk és ellenfeleink stílusát, "harci" eszköztárát. Miért olyan nagy a kapu előtt csatázó center szerepe, miért növekszik az emberelőnyös helyzetek jelentősége, miért provokálta ki a döntő mérkőzésen az olasz edző azt a bizonyos négyméterest... Amit egyébként mi bedobtunk, keresztülhúzva a spekuláció számítását.

Az azonban kevésbé lesz vizsgálódások tárgya, amit egy miniszteri rangú sportvezetőnk mondott a hazai szurkolóknak üzenve, még Barcelonából, hogy mindannyian örülünk, hiszen "ez egy politikamentes dolog". Mintha a politika valami gyanús, valami rossz ügy volna, aminek nem örülhetnénk mindannyian egyformán. Mintha a politika nem az volna, ami valójában: eredetileg a polisz ügyeiért való aggódás, mai értelemben a szűkebb és tágabb közösség szolgálata. Vajon miért beszél egy főpolitikus politikamentességről, kiváltképp egy valóban fontos, közös ügy kapcsán? Miért mondja egy másik, ugyancsak fő, politikus asszonyunk, a Balaton-felvidék falvainak immár hagyományos nyári kulturális rendezvénysorozatáról, hogy azért jó, mert nincsen benne politika? Akinek van fogalma a politikáról tudja, hogy az valóban nem jelenthet negyven éven át tartó elnyomást, nem jelentheti idegen érdekek kiszolgálását, sem az elszakított honfitársainkról való lemondást, nem merülhet ki a közös vagyon sajáttá történő privatizálásában. A polisz ügyeiért való aggódás nem azonos a köz pénzének vip-listák és vad brókerek segítségével történő magánzsebbe dugásával és az ezzel kapcsolatban hivatalból vizsgálódó állami tisztségviselő megveretésével. Akinek van fogalma politikáról, az előbbieket bizonyára valami más névvel illetné, ugyanakkor cáfolhatatlanul tudja, hogy a nemzeti színekben vívott küzdelem, hát még a haza nevében aratott diadal, a zene, a költészet, a színpad múzsáinak megjelenítése egy falu deszkákból rótt alkalmi színpadán, és persze még sok-sok más hasonló, igenis köz-ügy, azaz politika a javából!

Ez az életünk, nem tehettünk mást, győznünk kellett - mondta egyik játékosunk, a hazatérő csapat repülőtéri fogadásakor. Tudjuk, a győzelem pálmáját nem mindig a világbajnoki dobogón adják, különösen nem annak, akinek keresztény az élete, magyar a "válogatottsága". Mégis tennünk és küzdenünk kell a jóért, a köz javáért. Politizálnunk kell: magasan kiemelkednünk, ha nekünk passzolták a labdát, halálos biztonsággal dobnunk, hogy el ne vétsük a célt, megvédenünk kapunkat minden támadástól. Hogy végül győzzünk. Kevésbé a dobogóért, mint magáért az életért.

Szikora József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu