Győri kérdések az ifjúsági pasztorációról

A júliusban megrendezett győri ifjúságpasztorációs konferencia, a Tájoló országos szinten az idei egyik legfontosabb ifjúságot érintő esemény volt. Ez a rendezvény elsősorban azért volt fontos, mert benne sok keresztény tapasztalata összegződött. Érdemesnek tartom a számtalan felmerült gondolat némelyikére reflektálni.

A társadalom nap mint nap különböző javaslatokkal áll elő: mit tegyünk, mit vegyünk, kivel legyünk szolidárisak? Ezek a keresztény ifjúsági megmozdulások, közösségek számára ugyanolyan fontos kérdések. A tapasztalat azt mutatja, hogy a "húzóemberek" az ezekre való reagálás tekintetében mintha fáradni kezdenének. Látható, hogy azok a papok is, akik tíz-egynéhány évvel ezelőtt még fenntartották az ifjúsági pasztorációt, lassan kidőlnek a sorból, aki pedig húzza az "igát", annak ez gyakran sokadik feladatköre az egyebek mellett. Sajnos nem indult meg hazánkban átfogó diákmozgalom, az ifjúság közelében jóformán mindenütt ugyanazok vállalják a cselekvés oroszlánrészét. Megjelent egy új fiatal réteg, a jól tájékozott, utazgató "fogyasztói keresztényeké", akik vallásos szervezésben járnak-kelnek a világban, "mozgalmárkodnak", vagy idehaza lelkesítő élmények sokaságán vesznek részt. Ebből azonban nem következik az, hogy ezek a fiatalok fel is tennék maguknak a személyes kérdést: mi a dolguk, és hol van a szolgáló helyük? Nagy számban vannak olyanok, akik környezetében nem születik élet, nincsenek komolyabb, felmutatható eredmények, szabadságukat nem az élet Krisztusra figyelő továbbértelmezésére használják.

Az elmúlt tíz évben elég sok időt és energiát ölt bele az egyház a vezetőképzésbe. Számítások szerint tízezerre rúg azoknak a (részben fiatal) civileknek a száma, akik az ország tizenhét helyének valamelyikén folyó teológiai képzésben vettek részt. Ez igen nagy szám, de nem igazán tudjuk, akarnak-e, tudnak-e ők egyházban gondolkodni, vagy a képzéseket csupán egyfajta pótkatekézisnek tekintették és nem a szolgálatra való meghívásnak?

Nem véletlen, hogy a keresztény ifjúsági élet tekintetében a legdinamikusabb megnyilvánulások a lelkiségi mozgalmakhoz köthetők, ahol a döntésben, imában, szolgálatban, misszióban komoly vállalások vannak, ahol hivatások születnek, és ahol az életforma lényege, hogy együtt kutatják Isten szándékát, és ennek rendelik alá az életet. A lelkiségi mozgalmak kis szigeteiben nemcsak spiritualitás van, hanem egyre tudatosabban kezdik megfogalmazni, hogy mit jelent vállalni az életet a maga valóságában.

Valójában miről szól az életünk: hogy mi tisztábbak vagyunk, ügyesebbek, szebbek? Ez nem más, mint morális fölény. Az egyházat az összeomlás veszélye fenyegeti. Ma már nem lehet pusztán morális fölénnyel meghódítani az embereket és erkölcsi "body builder"-ként lenézni a világot. Azt érdemes tudatosítanunk, hogy van társadalmi alternatívánk. Az ország nagy részét nem tudjuk megtéríteni, de saját életünkkel tudatosíthatjuk embertársainkban, hogy amit mi élünk, az nem egyszerűen a szabadidő okos eltöltése egy ifjúsági mozgalom keretei közt, hanem egyfajta alternatív társadalom. Egy új, krisztusi közeget akarunk megvalósítani, miközben benne élünk a világban. Európában ma két ellentétes kultúra van jelen: az egyik az olyan emberé, aki birtokol, a másik pedig azé, aki szeret, és aki valakihez tartozik. Az ifjúsági pasztorációnak akkor van értelme, ha ez utóbbira hív meg.

Késmárki Zsolt

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu