A magyar fiatalok jó hírét vitte a világba...

Hetven éve volt a gödöllői cserkészjamboree

A magyar cserkészek által szívesen használt nemzeti szimbólum, a Csodaszarvas az egyik altábor kapuján

"Azért akarunk Magyarországon vízitúrázni, mert annyi szépet-jót hallottunk a gödöllői cserkészjamboree-ról." A nevezetes világtalálkozó épp hetven esztendeje volt, az idézett mondat azonban - amely egy brémai cserkészlánycsapat vezetőjétől származik - alig néhány hónapos. Erről s a hajdani gödöllői nagy napokról Bokody József, a Magyar Cserkészszövetség történeti gyűjteményének vezetője mesélt nekünk, aki "civilben" a víziturizmus szakembere, így került kapcsolatba a hazánk iránt érdeklődő német fiatalokkal. A százezer kilométernyi evezésen túl lévő örökifjú Jóska bá´ tapasztalata szerint ez az eset nem az egyetlen, amely azt igazolja: a világ cserkészeinek szívében még ma, hosszú idő távlatából is vannak nyomai az 1933-as világtalálkozónak, amelyről nemrégiben nyílt kiállítás a budai Cserkészházban.

A cserkészet alapítója, Sir Robert Baden-Powell és Horthy Miklós kormányzó a gödöllői jamboree megnyitóján

Nagyon nehéz időszakban: bő évtizeddel Trianon után, a nagy gazdasági világválság terheitől sújtva merült fel első ízben, hogy a cserkészek negyedik világtalálkozóját Magyarországon rendezzék meg. Ez az ötlet először meghiúsult, az 1931-es badeni cserkész világkonferencián azonban a küldöttek egyhangúlag hazánkat választották az esemény házigazdájának - jóllehet e posztra nemcsak a magyarok pályáztak, hanem Amerika, Ausztrália, Csehszlovákia és Hollandia is. A sikerben minden bizonnyal nagy szerepe lehetett annak, hogy a korábbi jamboree-kon és nemzetközi cserkészversenyeken - melyeket az olimpiák mintájára rendeztek - a hazai cserkészfiúk kiemelkedő eredményeikkel és megnyerő viselkedésükkel öregbítették hazánk jó hírnevét.

Gróf Teleki Pál, a gödöllői jamboree táborparancsnoka

Amíg a megrendezés jogának kérdése el nem dőlt, nem mindenki tartotta elérkezettnek az időt a magyar cserkészet ilyen nagy megmérettetésére. Köztük volt gróf Teleki Pál főcserkész is, aki viszont - miután 1931 augusztusában felkérték a gödöllői jamboree táborparancsnokának - vérbeli cserkészként rögvest munkához látott. Ettől fogva közvetlen kapcsolatot tartott az egyes cserkészkerületekkel, majd mikor a jamboree kormánybiztosává is őt nevezték ki, a miniszterelnökség, a minisztériumok, a közigazgatási hatóságok és a rendészeti szervek felé is ő közvetített a világtalálkozó ügyében. Érdemes megemlíteni, hogy Teleki első rendelkezései között felhívta a liliomos mozgalom tagjainak figyelmét, hogy a két évvel későbbi rendezvényre való felkészülést világnyelvek tanulásával máris kezdjék meg (országszerte 109 angol, 36 francia, 2 lengyel és 9 olasz nyelvtanfolyamot szerveztek, zömében a csapatok keretei között.)

Ötvennégy nemzet fiai találkoztak Gödöllőn... - a képen dél-afrikai és magyar cserkészek láthatók

A gödöllői királyi park, az Erzsébet-liget, valamint a koronauradalmi erdők és szántók területén megrendezett nagy világtábor 1933. augusztus 2-án alakult meg. A parancsnokság már július 22-én táborba szállt, őket követték folyamatosan a résztvevők, a tíz altábor, valamint a speciális (többek között segéd-, repülő- és kisfiú-) táborok lakói. A jamboree területét - a műszaki alakulatok kivételével - a résztvevők az ünnepélyes 15-i zárást követően hagyták el. Néhány puszta adat is érzékelteti talán, hogy milyen nagyszabású volt a gödöllői jamboree. Ötvennégy nemzet fiai szálltak táborba a világtalálkozón, összesen 26 231 résztvevővel (ebből 7 617-en jöttek külföldről). A legmagasabb napi létszám 22 066 fő volt a táborban, amelynek 365 000 látogatója volt. A szoros értelemben vett táborterület 1,6 négyzetkilométer volt, ezen a terepen a résztvevők 5 363 sátrat vertek fel. A táborhoz kapcsolódó, úgynevezett üzletváros területe 19 250, a sporttelep 37 000, a színház területe 10 000 négyzetmétert foglalt el.

A fenti számok is jelzik, hogy egy ilyen nagyszabású rendezvény előkészítése nem csekély munkát igényelt. A szervezők kezdettől fogva minden lehetséges területen bevonták a munkálatokba a felnőtt, úgynevezett öregcserkészeket, akik a maguk szakterületén segédkeztek. Többek közt orvosok, rendőrök, hídépítők, utászok, postások bocsátották rendelkezésre munkaerejüket, szaktudásukat, hogy a cserkészek megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek a nagy napok során. Ez a tábor infrastruktúrájának (például a villany- és telefonvezetékek, csatornák, kutak, hidak) kiépítésére és a cserkész mentő-, tűzoltó- vagy rendőri alakulatok kiképzésére egyaránt vonatkozott.

A jamboree célja a cserkésztestvériség - a különböző nemzetiségű, kultúrájú, vallású fiatalok barátságának - előmozdítása, a tábori készségek fejlesztése, valamint nemzeti mintatáborok felépítése volt. E célt szolgálták a világtalálkozó sokszínű eseményei: a mindennapi élet találkozásain túl a sport- és tömegrendezvények, a színházi és mozielőadások, a tábortűzi programok, a vízi és légi bemutatók, az akadályversenyek és túrák egyaránt jó lehetőséget nyújtottak arra, hogy a különböző kultúrájú fiatalok megismerhessék egymást. A külföldi gyerekek számára kirándulásokat szerveztek többek között Debrecenbe, Szegedre, Balatonfüredre, Győrbe, Kecskemétre, Pécsre, Egerbe, Sopronba, Esztergomba.

A cserkészet - a gödöllői jamboree első felén részt vevő alapítója, Sir Robert Baden-Powell tábornok szerint - mindig is magában foglalta az istenhitet, a vallás megjelenése ennek szellemében természetes jelenség volt a gödöllői jamboree-n is. Minden felekezet megépíthette saját "szent helyét" a tábor területén. A különböző vallású fiatalok részvétele a jamboree-n jól mutatja, hogy a cserkésztestvériség nem puszta jelszó, hiszen évtizedekkel a vallásközi párbeszéd vagy az ökumenizmus ügyének indulása előtt például az 1933-as jamboree-n is mindennapos élmény lehetett a más kultúrájú népek tisztelete, elfogadása és a velük való ismerkedés. Gödöllőn katolikusok, evangélikusok, anglikánok, reformátusok, presbiteriánusok, metodisták, kvékerek, husziták, görög keletiek, bolgár ortodoxok, izraeliták, muzulmánok, hinduk és buddhisták voltak együtt a világtalálkozón (igaz, utóbbiak összesen öten).

A gödöllői jamboree valóban megmozgatta az akkori Magyarországot - 188 hazai településről érkeztek a részt vevő fiatalok, s az ország megannyi részéből a látogatók. A környék és a főváros látogatottsága, a turizmus és az ehhez kapcsolódó gazdasági mutatók akkoriban igencsak meglendültek. A külföldi sajtóban és közvéleményben szintén szép visszhangot keltett a magyarok szervezőkészsége és vendégszeretete. Az a hatás, amely a részt vevő cserkészekben és leszármazottaikban Gödöllő nyomán barátságok, levélváltások és személyes találkozások, örök emlékű utazások és táborozások formájában - nemegyszer a mai napig - tovább él, ugyan nehezen kimutatható, de sokan érezhetik azok közül, akik köszönésül bal kezüket nyújtva halálukig "Jó munkát" kívánnak egymásnak.

Szigeti László

(A fényképek a Magyar Cserkészszövetség gyűjteményéből valók.)

Kiállítás a jamboree-ról

Az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozóról számos becses tárgyi emlék és dokumentum idézi elénk a mozgalom XX. századi történetének legnagyobb magyarországi eseményét. A kiállítás megtekinthető a Cserkészházban - Budapest, II. Tömörkény u. 3/a - szeptember 17-éig hétfői és csütörtöki munkanapokon 14-től 18 óráig. (Október 4-étől a Gödöllői Városi Múzeumban nyílik kiállítás az 1933-as jamboree-ról.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu