Gyógyszentély

Akár szent hely is lehet a győri jezsuita patika a bencés rendház falai közt. Mennyezetén a freskó Mária mennybevételét "mondja el" színekkel, jelképekkel. A belépő - napjainkban -, ha hívő, egyetlen imádságot mondhat: "Előtted sír Magyarország könyörögve, / Hiszen tied századoktól minden rögje, / István király szent örökje / Isten után benned bízik mindörökre. / Szent Fiadat (...) kérd e népért, / Győzelemmel verje vissza ellenségét..."

Milyen harc, milyen ellenség? Az "örökös dúlás égen, földön", Ádám óta az elveszett szép Kert iránti nosztalgiából, a bűn miatt, amely az ember gőgje a Kígyótól biztatva; csupán kis időre hátrál meg, s akkor is ébren tartja követeit-képviselőit. A "nagyúr, a gonoszság", hogy ne nyugodjék a föld.

Most újra előbújt kőpalotájából, ahogyan fantasztikus filmeken látni, és a szellemet támadja skorpió géppisztollyal vagy a szó zsáknyi tömegével - parlamentben, a kultúrában, ahová politikai fondorlatok füzérét fonja-küldi, eldöntve, kigúnyolva még az esélyeket is. A nemzetre gúnyparázst futtat, hadd füstöljön el, ami eddig megmaradt. Ígéretekkel, pénzzel megveszi a tollat, gondolatot, s a naiv alkotó csak később veszi észre: becsapták, ki jóhiszemű volt, s ha akar még valamit, álljon be a "másság" csoportjába anélkül, hogy tudná, ők mit gondolnak erről. Mindenesetre nem istenképiséget, mert akkor nem lenne szükség ilyen-olyan distinkciókra...

A nemzet Asszonyához a történelmi fohászkodás időszerűsége abban a föltétlen bizalomban rejlik, amely az Ómagyar Mária-siralom fájdalmas ritmusától egyszerű népi imádságokig, s a hazai költészet nagyszámú remekéig terjed nem csupán a vallásos gyakorlatban, hanem családok napi életében. És nemzetünk történelmi hitében viszályok, megpróbáltatások között, amikor különösen szükség van pártfogásra.

A győri patika Mária-alakjának környezetében a festői fantázia biblikus, liturgikus szimbólumokat idéz: virágokat, növényeket, ahogyan Jézus Anyját a misztikus költészet megszólítja: Titkos értelmű Rózsa; Ékes olajfa; Liliom a tövisek között.

Prohászka püspök megcsodálta a Máriához zarándoklókat: "A modern élet a munkafelosztás révén mindent szétszed és elkülönöz (...) Ha valaki botránkozni akar zarándok-lelkek énekén, kérdem, miért nem botránkozik a pintyen, amely csak fütyül, s az éji bogáron, amely csak zümmög?"

Megtép ez a kor, a legújabb idő, amelynek tán tartalma sincs már, csak érdeke. A költő mégis arra biztat, hogy hinni kell a "nehézkedésben és a szélben." A nehézkedést megtapasztaljuk, a szél szétszór és összegyűjt; a feltámadás tüze: az emberi arc, amelynek talán még megmaradtak a körvonalai.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu