Uj Ember

2002.06.30
LVIII. évf. 26. (2813.)

Főoldal
Címlap
Magyarországi meghívást kapott a Szentatya
Mádl Ferenc köztársasági elnök vatikáni látogatásáról
Diakónusszentelés Dunaújvárosban
A Szentszék és Ukrajna kapcsolata
A Vatikánba látogat I. Teoktiszt pátriárka
Búza és konkoly
Lelkiség
Ki a hiteles Krisztus-követő?
Évközi 13. vasárnap
Az Emmánuel Közösség
Harmincöt éves a katolikus Karizmatikus Megújulás
Életige - 2002. július
A hét liturgiája
(A év)
Hortobágyi imádság
(részlet)
Katolikus szemmel
Hurrá! Pihenünk...
Köszöntő táblák
Esti futballmérkőzés
Kedves Barátaim, Tisztelt Polgártársak!
Lapszél
Apropó, Biatorbágy!
Élő egyház
Magyarország előtérben
Giuliano Urbani miniszter beszéde az olaszországi Magyar Kulturális Évad megnyitásakor
Drágakő-kereskedelem és afrikai polgárháborúk
A magyar miniszterelnök a pápánál
Élő egyház
Ezer év és tíz év
A szentendrei plébánia ünnepel
Csángó-magyar papot szenteltek Esztergomban
Boldog Apor Vilmos templom Nyársapáton
Túllépni a középszerűségen
Papi találkozó a Regnum Marianum-plébánián
Fórum
Könyvespolc
Erzsébet - régi-új mese egy királylányról
Mit jelent számunkra a gyónás?
Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye
Lélekben, testben - egészséggel
Krisztust "vezetgető" plébános
Fórum
A Magyar Örökség Díj
"A kisebbségi és szórványsors valósághű elbeszéléséért" Beke György vallomása
Krisztusi korban
Két katolikus fiatalember a világról, megváltásról és más ügyekről
Egy keresztény művész emlékezete
Tíz éve halt meg Margittay Sándor karnagy, orgonaművész
Fórum
Mindenkihez szól küldetésünk: ateistához, kommunistához egyaránt
Beszélgetés Tempfli József püspökkel
Ifjúság
Ne kallódjanak el!
Romák és értelmi sérült gyerekek a szanyi katolikus iskolában
Igenmondók
Misegondolatok
A bizalom zarándokútján
Pályázat!
Rejtvény
Kultúra
"Szeretem ezt a földet"
Gyógyszentély
Ifjúság és katolicizmus
55 éve írtuk
Régi aratások
Kalászok dala
Hűtlen dal
Fórum
Az első érettségi a miskolci jezsuita gimnáziumban
Megőrizte szlovákos kiejtését
Csernoch János emlékezete
Bagolyirtás, Stella üdülő
Vakációs ötletek
Diakónus- és papszentelés
Mozaik
Válaszd az életet!
Doktorrá avatás
Madárparadicsom

 

Van, amiben az egyház is liberális

Mindenkihez szól küldetésünk: ateistához, kommunistához egyaránt

Beszélgetés Tempfli József püspökkel

A hagyomány szerint a nagyváradi vártemplom helyén van Szent László nyughelye. A róla szóló legenda azt mondja - a székesegyházban látható freskó ezt a jelenetet örökíti meg --, hogy a királynak vadászás közben megjelent a Szűzanya, s megjelölte azt a helyet, ahová tiszteletére székesegyházat építsenek. S valóban ott emelkedett az első, négytornyú templom. Ma pedig a gyönyörű barokk bazilika. A váradi egyházmegye legnagyobb része Trianon után Romániához került. A főpásztorral, Tempfli József püspökkel közéletről, hűségről, a magyar igazolványról, a vallásos hit és a politikai ész kapcsolatáról beszélgettünk.


"Itt akarok maradni!" (Fotó: Cser István)

A kanonoksorról, ahol ma a püspökség működik, szemközt látszik az elhanyagolt állapotában is gyönyörű püspöki palota, amelyet még nem kapott vissza az egyház. Hol tart ma az egyházi ingatlanok ügye Romániában?

- A négy magyar történelmi egyház püspökei legutóbb megbeszélést kezdeményeztek az RMDSZ vezetőivel az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló korábbi kormányrendelet módosítása kapcsán. A magyar nyelvű tervezet-szöveg igen szépen fogalmaz: tükröződnek benne egyházaink jogos igényei, melyeket három pontba foglal össze. A leglényegesebb: mindenféle megszorítás nélkül, minden létező ingatlan visszaszolgáltatása, amennyiben az egyházak igénylik. Meg kell jegyeznem azonban: az egyházak már régen beadták igénylésüket. Minden létező ingatlan... ehhez pedig tudni kell: a négy történelmi egyháznak - katolikus, református, evangélikus és unitárius - 1499 épülete van. Valamennyit visszaigényelték. Eddig azonban mindössze hármat adtak vissza papíron, telekkönyvileg, de a gyakorlatban még ezeket sem vehettük birtokba.

Tizenkét év alatt - az úgynevezett romániai forradalom óta - az egyházi ingatlanok ügyében tehát semmi nem történt.

- Még annyi sem, hogy legalább az ingóságok visszakerüljenek: kelyheink, vagy más egyházi felszerelési tárgyak, könyveink, irattáraink, anyakönyveink. Ez utóbbiakat arra való hivatkozással vették el, hogy az állam csak 1895-től vezetett anyakönyveket, s ezért szükséges az egyházi dokumentáció. Festményeinkből számos értékeset - például a püspöki palotában volt németalföldi alkotásokat, bibliai tárgyú képeket, amelyeket még Mária Terézia adományozott az egyháznak, több mint száz eredeti rézmetszetet - sem hajlandók visszajuttatni.

A mostani törvénytervezet kimozdítja végre az ingatlanrendezés ügyét a holtpontról?

- Nem sok esélyét látom ennek. A kultusz- és kulturális tárca által megküldött törvénytervezetben ugyanis a következő kitétel szerepel: a visszaadásnál, ha megszavazza is a parlament, öt minisztérium részéről ki kell jelölni egy-egy embert, akik minden ügyet külön megvizsgálnak, és ők határozzák meg végérvényesen, mi adható vissza és mi nem. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azt csinálnak, amit akarnak. Nem beszélve arról, hogy 1500 épületet mikorra tekintenek át? Ez újabb öt-hat év.

A tervezet - ha jól tudom - arról is rendelkezik, hogy a jelenlegi használó legföljebb tíz évig maradhat benn bérleti szerződés alapján.

- Újabb kényszerhelyzet: még tíz év. S addig a használó feladata az épület karbantartása. A bérlő ezzel nyilván nem törődik, s mit tehetünk? Az egyház a tervezet szerint bérleti díjat kap ugyan erre az időre, ami kecsegtetőnek tűnik, de ugyanakkor azt is kimondja a dokumentum, hogy a bérleti díjat az állam határozza meg. Saját terhére nyilván alacsony díjat köt majd ki. Mindezt kifogásoltuk az RMDSZ-vezetőkkel folytatott megbeszélésen, amelyen az érdekvédelmi szervezet részéről jelen volt Markó Béla elnök, Takács Csaba, ügyvezető elnök, Borbély László alelnök, Puskás Bálint és Márton Árpád, parlamenti képviselők, akik a szövegtervezettel szakértőként foglalkoztak. Kifogásoltuk, hogy korábban az RMDSZ nem volt tekintettel az egyházak észrevételeire, hanem elővették a kormánnyal egyetértésben még 1994-ben megalkotott tervezetüket. Most arra kértük őket, vegyék figyelembe a mi szövegünket, s próbáljanak mindent elkövetni, hogy kéréseink kerüljenek bele a törvénytervezetbe.

Melyek ezek?

- Ne állítsanak kész helyzet elé bennünket, hogy tizenkét év után még újabb tíz évig várjunk, amikorra végképp leromlanak az épületek. Nem beszélve arról, hogy addig még többszöri kormányváltásra kerül sor, s ki tudja, a majdani végrehajtó hatalom hogyan gondolkodik. Romániában ugyanis a halogatás az általános politika. Elvük: aki időt nyer, mindent megnyer.

Az RMDSZ hogyan fogadta a történelmi egyházak kéréseit?

- A megbeszélés elején igen feszélyezett volt a hangulat. Kijelentettük: mi, a négy történelmi egyház nyolc püspöke elhatároztuk, akármilyen feszültség lesz, most már nem engedünk az álláspontunkból. A korábbi - úgynevezett sürgősségi - kormányrendelet is a külföldnek szóló kirakat-gesztus volt. Így akarták megnyerni az egyházak támogatását Románia NATO-csatlakozási kérelmének támogatásához és egyéb külpolitikai célokhoz. A nagyváradi püspöki palotát például papíron 1998-ban visszaadták, de mind a mai napig nem léphetünk be.

Reméljük, hogy az elmúlt tizenkét évhez képest előmozdulás következik, de lehet, hogy megint csak szép maszlag az egész, amire külpolitikai szempontból a NATO- és a mostani Európa-csúcs miatt van szükség, illetve éppen itt tartózkodik az Európa Parlament bizottsága. Kissé csalódtam az európai- és világszervezetekben is. Talán sértő is rájuk, de az az érzésem, mintha ezek jobban akarnák Románia bejutását a nemzetközi szervezetekbe, mint amennyire Románia kívánja.

Milyen tapasztalatok vannak a magyar igazolvánnyal kapcsolatban? Hogyan vesz részt az egyház az igazolások kiadásában?

- Mindenkinek adunk igazolást, aki eddig egyháztag volt, vagy ha nem volt, de jelentkezik, akkor azt kérjük, vétesse magát nyilvántartásba. Minden plébániának kiadtam körlevélben, hogy a hozzájuk fordulókat megértéssel fogadják. Igyekszünk felülemelkedni a múlt hibáin. Nem ítélkezni akarunk, hanem segíteni az embereknek. A mai körülmények között is mindenkihez szól a küldetésünk, ateistához és kommunistához egyaránt.

Az itteni magyarság életében, nemzeti öntudatát, identitását tekintve mit jelent a státustörvény?

- Egy példával szeretném megvilágítani. A Berettyócsuhaj nevezetű faluban az ott élő magyarok az idők folyamán elrománosodtak. Pedig ősi magyar nevű emberek élnek még ma is: Juhász Péter, Magyar Simon, Medveczky - jó ideje román hangzásúra változtatott névvel. Amikor megjelent a státustörvény, büszkén mondta egyikük: ő is kéri az igazolványt, mert a magyar hadseregben szolgált - mindezt magyarul, bár az utóbbi időkben már csak románul kívánt beszélni. Érdekből kéri ez az ember, vagy felébredt benne valamilyen érzés? Ki tudja?

Azok az idősebb emberek, akik nemigen váltanak már ki útlevelet, hogy Magyarországra utazzanak, mégis kérik az igazolványt, mondván: igazolva legyen, hogy magyarok. S már ez is nagy dolog. Hamis föltételezés egyesek részéről, hogy romániai munkavállalók árasztják el Magyarországot.

Történelmi összefüggésben, elsősorban Trianonra gondolok, hogyan értékeli a törvényt?

- Óriási jelentőségű. Ott voltam a Magyarok Világszövetségének azon ülésén, amelyen Antall József először jelentette ki, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének tartja magát. Mindenki érezte ennek a kijelentésnek a napi politika fölé emelkedő eszmei-erkölcsi súlyát.

Szóba került, hogy a nyugati magyarok kettős állampolgárságot kapnának, ellenben a közvetlen határon túliak - az elcsatoltak - ezt nem kapnák meg. Azt itteni magyarok hogyan vélekednek erről?

- Egyelőre nincs megegyezés Magyarország és Románia között a kettős állampolgárságról, bár különféle módon viszonylag sokan hozzájutottak az utóbbi évtizedekben. Csak a saját fölfogásomról tudok beszélni. Budapest díszpolgára vagyok, ennek is köszönhető, hogy fölajánlották: ha kérem, megadják nekem a magyar állampolgárságot. Köszönettel visszautasítottam. Ha csak román állampolgár vagyok, bármit cselekszem, nem utasíthatnak ki Romániából. De ha magyar állampolgársággal is rendelkezem, kiutasíthatnak az országból. Én nem akarok innen elmenni! Itt akarok maradni!

Az egységes Európa, amikor a politikai határok megszűnnek, tulajdonképpen Trianon revízióját is jelenti majd?

- Erdélyben a történelem folyamán különböző nemzetiségek éltek és élnek ma is együtt: románok, magyarok, szlovákok, svábok, zsidók, ruszinok. Se vallási, se nemzetiségi téren nem volt köztük feszültség. Nagyváradon két jelentős iskola működött: a premontreieké és az orsolyitáké. Ezekbe román, zsidó, református, unitárius egyaránt járt. Olyan figyelemmel voltak a másikra, hogy a reformáció napján a premontrei szerzetes azt mondta: fiúk, ebbe az osztályba nyolc református jár. Ma nektek nagy ünnepetek van, miért jöttetek iskolába?

A föllehető mai feszültségeket elsősorban a Kárpátokon túlról idetelepültek keltik. Az lenne a legszerencsésebb, ha Erdély nem tartozna se Magyarországhoz, se Romániához, hanem külön történelmi egységet képezne. Ennek a gondolatnak egyre nagyobb tábora van a román értelmiség körében. Mert ők is tudják, Erdélyt csak szipolyozza Románia.

Politika vagy közéleti szerepvállalás? Az ön helynöke tagja a megyei tanácsnak.

- Vallásos hit és politikai ész összetartozik. Akármennyire hangoztatják is egyesek, hogy a kettőt külön kell választani. A rám bízott hívekkel kötelességem törődni - felelek értük, s akár egyéni, akár közösségi jogaikért harcolok, ez nem megy politizálás nélkül. Nem szabad azonban belemerülni a politikába, hogy ezáltal háttérbe szoruljon a vallási lényeg. Annyiban lehet és kell politizálni, amennyiben a keresztény, vallásos emberek érdekét szolgálja.

Azok, akik az egyházat külön szeretnék választani a társadalomtól, az emberektől, a Szentszék megnyilatkozásaira hivatkoznak.

- Ismerem a Szentszék álláspontját, amely nagyon helyes. Valamikor az RMDSZ szenátornak akart jelölni engem. Nem vállaltam, nem vállalhattam szentszéki engedély nélkül, de püspökként hatalmam és megbízatásom van arra, hogy a papságból egyvalakinek engedélyt adjak arra, hogy a megyei tanács tagja legyen, egynek pedig arra, hogy a városi tanács munkájában vegyen részt. Azon céllal, hogy közvetlen megfigyelőm legyen ott, ne harmadik szájból értesüljek mindarról, ami az egész közösség - híveink - életére befolyással van. Ha pedig olyasmi hangzik el, ami egyházunkat sérti, legyen, aki azonnal válaszoljon.

Sokszor hívnak olyan magyarországi rendezvényekre, ahová az anyaországi püspöki karból senki nem jön el. Ők tudják, miért döntenek így, én fontosnak tartom a részvételt. Egyetlen példával szeretném megvilágítani ezt: 1994-ben, a Horn-kormány uralomra jutása előtt, Visegrádon nemzetközi rendezvényt tartottak egy német liberális alapítvány szervezésében. Egyház és állam 2000-ben Magyarországon - ez volt a téma. Az egyik előadást egy zsidó származású pesti egyetemi tanár tartotta. Felszólalásának lényege ez volt: Magyarországon 2000-re teljesen külön kell választani az egyházat és az államot. Előadása után megkérdeztem tőle: professzor úr, a zsidó nép életében ugyanez a törekvés? Kissé zavarba jött, majd így válaszolt: püspök úr nyilván tudja, hogy a zsidó nép életében anynyira összefonódik vallás és nemzetség, hogy sem a múltban nem lehetett, de a jelenben és a jövőben sem lehet különválasztani a kettőt. Ha valaki otthagyja a nemzetségét, kitagadják a vallásából. Erre így válaszoltam: professzor úr helyesen mondta! S ebben példát kell vegyen a magyarság a zsidó néptől. Kisebb létszámú a zsidó anyaország, s méginkább szétszóródottan él a világban, mint a magyarság, mégis nagy politikai befolyása és gazdasági hatalma van a világon, mert a vallás és a nemzetség szorosan összetartozik.

Ha a magyarság is nagyobb nemzetközi tekintélyre és növekvő gazdasági befolyásra törekszik, ezt az irányvonalat kell követnie, nem pedig az ön által említett különválasztást. Megtapsoltak hozzászólásomért.

Párbeszédet kell folytatnunk, hiszen elfogadhatatlan, hogy csak ideológiai ellenfeleink hallassák a hangjukat, a mi véleményünket pedig ne hallja senki.

A párbeszédre való készség megnyilatkozásának tartsuk a magyar egyház vezetője részéről a kormányváltáskor elhangzott kijelentést: kéz a kézben kell haladni az új kormánnyal? Csakhogy miben lehet együttműködni?

- Amiben lehet. Ami egyértelműen sérti az egyház - tehát a hívők - érdekét, abban nem lehet. Semmiképpen nem szabad elzárkózni az új hatalom elől. Ha nincs tárgyalás, esélye sincs a konszenzusnak. Abban ellenben nem szabad engedni, hogy mit tartunk megfelelőnek és mit nem, s miben kéne módosítani.

Amikor korábban Magyar Bálint oktatási miniszter volt, a vallásoktatásról és erkölcstanról folyó vita során kifejtettem neki, hogy hittanoktatás nélkül nincs erkölcsi oktatás, mert az erkölcs a valláson alapszik. Előbb a hittanban tanulja meg a gyermek a Tízparancsolatot, amelyen az egész társadalom, a törvények nyugszanak, s utána lehet csak erkölcsi nevelést folytatni. Hittan nélkül erkölcsi oktatás: fából vaskarika.

A keresztény és liberális-szocialista ideológia ütközése európai, sőt, mondhatjuk talán, világméretű. A kormányváltással a kultúrharc ismételt fölerősödése várható nálunk?

- Sokféle liberalizmus létezik. Van, amiben az egyház is liberális. A baj az, hogy a liberalizmus sok esetben kozmopolitizmusnak nevezhető. Nem jár együtt se nemzetségtudattal, se kereszténységtudattal. A kozmopoliták érdekszövetséget alkotnak, hogy gazdasági hatalmuknál fogva politikai székekhez segítség egymást, majd a politikai hatalommal további gazdasági térnyeréshez jussanak.

Az elkövetkező négy év - ha nem is nyíltan, de leplezetten - a kultúrharc erősödését hozhatja Magyarországon.

Az egyház közéleti szerepvállalásának sürgetése azt is jelenti, hogy erre is válaszolni kell?

- Elzárkózni semmiképpen nem szabad. Ameddig lehet - sértés és elutasítás nélkül - az egyháznak jelen kell lennie a közéletben, hogy hallassa a szavát, ahol és amikor kell, szóljon. Tudatosítsa a közhangulatban, mi fér össze a keresztény elvekkel és mi elfogadhatatlan. S bűnt követ el, ha nem ezt teszi.

Elmer István

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu