|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Lapszél Apropó, Biatorbágy! Jó lenne végre tisztázni, hogy Matuska Szilveszter a vasúti közlekedés biztonsága érdekében robbantotta föl Biatorbágynál a viaduktot. Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba! Mert ha Matuska nem követi el cselekményét, akkor vajon kinek jutott volna eszébe, hogy a vasutat előremutatóan is föl lehet robbantani? Nemcsak úgy, gondolkodás nélkül, minden robbantónak kénye-kedve szerint. Itt viszont egy okosan kitalált, építő jellegű, már-már konstruktív tettre került sor. Matuska Szilveszter a vasutat védte holmi idegen, a vasút életét megnehezíteni akaró elemektől. Matuska Szilveszter a vasút áldozata, már-már hőse... és egyébként is az ország érdekeit védte, mert különben nem léphettünk volna be a Nemzetközi Vasútrobbantó Alapba... és így tovább és így tovább! Ugye, tetszenek érteni? Többet pedig nem mondhatunk el, mert az már államtitkot sértene. Elmer A nyugtalanság nyara Forr, izzik, tombol a nyár heve, s az időjárás felfokozott hőfokán túl az emberi gyűlölködés zsarátnoka is ott ég a szebbre, jobbra vágyó magyar lakosság körében. Jól emlékszem korai gyermekkorom nyaraira, amikor még a második világháború pusztító orkánja nem söpört végig Európán; mennyire más volt a társadalom belső rendje, morálja, tisztességre való törekvése és az emberi kapcsolatok bizonyos harmóniája. Hiányzott a világnézeti különbségeknek - holott akkor is voltak - az a gyűlölet foganta tobzódása, mely jelenkorunkban befelhősíti mindennapjainkat. A pénz mindenható uralma sem hálózta be az emberi világot; a kisember - főképp a keresztény eszmeiség és hit birtokában - nem az anyagi javak, a hatalmi pozíciók dominanciája irányában mozdult. Szeme előtt a becsület, a felebaráti szeretet, a hitelesen és pontosan elvégzett munka, a családi élet kiteljesített boldogsága lebegett, s nem hagyta magát tévutakra vezetni. Jól tudjuk: a modern élet rendkívül sok kísértéssel, negatív hatásokkal telített. Nehezebbé vált kereszténynek és magyar szellemiségűnek maradni - kiváltképp egy fél évszázados ateista "átképzés" után - ám mindez nem emelkedhet követendő példává, végleges életcéllá. A magunk testi és lelki világának, napi életünknek szebbé és jobbá tétele ne egy milliárdossá nőtt réteg vagy párt privilégiuma legyen, a kisebb posztokon lévő személyek élhessék a maguk becsületes és jó szándékokkal övezett életét - önmaguk és az ország boldogulásáért. Szeghalmi Elemér
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|