Uj Ember

2002.06.30
LVIII. évf. 26. (2813.)

Főoldal
Címlap
Magyarországi meghívást kapott a Szentatya
Mádl Ferenc köztársasági elnök vatikáni látogatásáról
Diakónusszentelés Dunaújvárosban
A Szentszék és Ukrajna kapcsolata
A Vatikánba látogat I. Teoktiszt pátriárka
Búza és konkoly
Lelkiség
Ki a hiteles Krisztus-követő?
Évközi 13. vasárnap
Az Emmánuel Közösség
Harmincöt éves a katolikus Karizmatikus Megújulás
Életige - 2002. július
A hét liturgiája
(A év)
Hortobágyi imádság
(részlet)
Katolikus szemmel
Hurrá! Pihenünk...
Köszöntő táblák
Esti futballmérkőzés
Kedves Barátaim, Tisztelt Polgártársak!
Lapszél
Apropó, Biatorbágy!
Élő egyház
Magyarország előtérben
Giuliano Urbani miniszter beszéde az olaszországi Magyar Kulturális Évad megnyitásakor
Drágakő-kereskedelem és afrikai polgárháborúk
A magyar miniszterelnök a pápánál
Élő egyház
Ezer év és tíz év
A szentendrei plébánia ünnepel
Csángó-magyar papot szenteltek Esztergomban
Boldog Apor Vilmos templom Nyársapáton
Túllépni a középszerűségen
Papi találkozó a Regnum Marianum-plébánián
Fórum
Könyvespolc
Erzsébet - régi-új mese egy királylányról
Mit jelent számunkra a gyónás?
Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye
Lélekben, testben - egészséggel
Krisztust "vezetgető" plébános
Fórum
A Magyar Örökség Díj
"A kisebbségi és szórványsors valósághű elbeszéléséért" Beke György vallomása
Krisztusi korban
Két katolikus fiatalember a világról, megváltásról és más ügyekről
Egy keresztény művész emlékezete
Tíz éve halt meg Margittay Sándor karnagy, orgonaművész
Fórum
Mindenkihez szól küldetésünk: ateistához, kommunistához egyaránt
Beszélgetés Tempfli József püspökkel
Ifjúság
Ne kallódjanak el!
Romák és értelmi sérült gyerekek a szanyi katolikus iskolában
Igenmondók
Misegondolatok
A bizalom zarándokútján
Pályázat!
Rejtvény
Kultúra
"Szeretem ezt a földet"
Gyógyszentély
Ifjúság és katolicizmus
55 éve írtuk
Régi aratások
Kalászok dala
Hűtlen dal
Fórum
Az első érettségi a miskolci jezsuita gimnáziumban
Megőrizte szlovákos kiejtését
Csernoch János emlékezete
Bagolyirtás, Stella üdülő
Vakációs ötletek
Diakónus- és papszentelés
Mozaik
Válaszd az életet!
Doktorrá avatás
Madárparadicsom

 

Lélekben, testben - egészséggel


Ezen a helyen imádkozott a Szentatya még bíborosként

A "dicső rónaság" Petőfi szeretett tája. A Hortobágy. A Sárrétről Szűcs Sándor, a néprajzkutató írt könyveket. És még itt van a Hajdúhát; a Tisza elhagyott medrei, a gyógyvíz meg az aranykincs: a napfényfestményeken köszönnek elénk kiállításokon is a Hajdúságban. Az Árpádok történelmi pecsétjét viseli számos település oklevele. Szoboszló első írásos említése I. Géza királyunk idejéből való, 1075-ből, amikor az uralkodó a messzi Garamszentbenedek bencés apátságának adományozta a mostani város "ősanyját": Szoboszlóvásárt. Aztán jött a tatár, s a várost eltörölte az Alföld színéről. Csak a XVII. század hozott újjászületést: Bocskai István és hétszáz lovas hajdúja. Szoboszló nevében hajdú előtagját a XIX. században kapta.


A fürdőváros jelleg meghatározza a pasztorációt is...

Hetvenöt esztendeje fürdőváros, 1925-ben tört fel a hévíz, amikor egy évi földgázkutatás nyomán a geológus Pávai Vajna Ferencet ezzel a drága kinccsel lepte meg az anyaföld...

A plébániára tartunk, a református nagytemplomnál fordulunk el, Gönczy Pál, a XIX. századi magyar pedagógus emlékszobra előtt.

A legjobb helyre jöttünk - mondhatom Varga Béla apát-kanonoknak, az éppen nyugdíjba készülő esperes-plébánosnak. (A sok és nehéz, de - mint hozzáteszi - mindig örömben gazdag évtizedek után.)

- Az öröm volt az úr az életemben, a zsoltáros szavaival bevallhatom. Negyvennyolc esztendő a szolgálat érdeme és jutalma, ebből tizennyolc Hajdúszoboszlón...

Öröm?

- Ahogy az egyik papköltő írja: "Kifordított értelmű szavak / bolyhos melegébe bújni / nemcsak taposnia köveken / de földobni őket a magasba is / játszani velük mint a gyerekek / kik meghúzkodják nagyapjuk ősz szakállát." Most lesz időm kiásni "az eltemetett kincset", és nézegetni a verőfényben.

Megerősít ennek a bölcs Krisztus-szolgának minden szava, akit nem akartak betegsége miatt fölszentelni, de váratlanul rendbe jött, a szentelése után viszont azonnal összeesett. Különös üzenetek jutnak eszébe az embernek változások, épülések-rombolások során, egy azonban biztos: valahol Ugyanaz szólít, aki legelőször, s a szófogadó gyerek elindul a Szó után...

Amolyan igazi változást mikor érzett?

- Amikor idejöttem. Egyetlen hittanos gyerek sem volt. Nekiláttam a munkának, s egyszeriben kilencven vett körül. A segítőm az Ige átadásában Répási Borbála hitoktató és kántornő, aki ellátja a konyhát is gondos szorgalmával.

Ezt rövidesen megtapasztaljuk a kollégámmal: "egyedi minőségű" pogácsa kerül az asztalra, s mellé a receptje; Borbála úgy járt, mint az az angol úr, aki Pézente francia kisvárosban már unta a mediterrán menüt, s maga sütött különös pogácsát - kalácsot, amely azóta szövetséges védelmet élvez...

- Most a nyugdíj előtti köztes heteket élem, várom az utódomat, elgondolkodom éveim folyásán. Sokszor műtöttek, hozzászoktam a "bajokhoz", talán ebből ered a folytonos derűm. Nehéz ezt megérteni, viszont ha azzal folytatom: sokan járnak templomba, visszaadták a kántorlakást, kápolnát, négy-öt ágyas lakószobákat tudunk kiadni hatvan embernek minimál összegért (hatszáz forintért), s hogy tavaly az iskolát is a magunkénak mondhatjuk, mindez öröm, jó folytatás az új lelkipásztornak...

A fürdőváros jelleg meghatározza a pasztorációt is...

- Vendégek két csoportban érkeznek: lengyelek és németek - áprilistól, illetve júniustól. Templomunkban kétszázon felül elférnek a szentmiséken, és ott is vannak. Nemegyszer olaszok. Lengyel vendégeinkhez Debrecenből kijáró domonkos atyák látogatnak.

Mint egyszer - a hetvenes évek végén Karol Wojtyla, krakkói bíboros...

- Hát akkor megmutatom a historia domust. Tessék. (Tintával írt sorok, Varga Béla elődje jegyezte be.)

"1977 nyara. Wojtyla Károly krakkói bíboros-érsek inkognitóban Hajdúszoboszlón járt. Részt vett a 10 órai, majd a fél 12 órai lengyel nyelvű szentmisén, melyet Gulácsi Pál helybeli esperes-plébános celebrált. A bíboros-érsek a plébánián tett tisztelgő látogatása után Kabára ment, ahol meglátogatta a lengyel vendégmunkásokat (kb. 2500-3000), akik cukorgyárat építenek ott. Kabáról Egerbe, illetve Göncre ment, s onnan vissza Krakkóba. Állítólag Bulgáriából jött."


A historia domus bejegyzése Karol Wojtyla bíboros 1977-es látogatásáról

Mindezt Béla bácsi nem tudja megerősíteni, csupán táviratban a templomi látogatást, melyet Casaroli bíboros államtitkár aláírásával a pápa igazolt, a templom kétszáz éves jubileumán. Megmutatja a helyet is, ahol a Szentatya ült. Az oltárkép Szent László királyt ábrázolja lovagi vértezetben, fegyvereivel. Történelmi festőiskola mestere készítette 1893-ban. A nevét csak S-sel jelezte.

A hitoktatónő a helyi szeretetszolgálatról számol be.

- Nem vagyunk szervezettek, de az ismeretségek jól eligazítanak, ha segíteni kell - mondja. Nálunk az egyházközség a legjobb "szervezeti egység", bizonyára sajátságos helyzetünk miatt. A hívek adnak jelzéseket - válogatás nélkül, aztán kihirdetjük a templomban, meg az iskolában a "szükségállapotot". Öt-hat gyerekes családok jutnak élelmiszer- és egyéb csomagokhoz. Ami különleges: a hívek 70-80 százaléka értelmiségi (a katolikusok itt kétezren vannak), s ők a fiatalabb korosztály. Azt viszont el kell mondanom, hogy a temetések kétharmada polgári.

Amikor 1984-ben Varga Béla átvette az egyházközséget és megkezdte a munkát, a városban semmibe vették. Az őskeresztény gondolat vezette törekvését: a bizalom, hogy jönnek szebb napok. Az önkormányzati szociális otthon sem nélkülözi a papot. Gyóntatás, áldoztatás, beszélgetések, talán hogy igazolódjék: "nincs bárányvér a hajnalok kapuján, nem kell az angyallal se viaskodni."


Lengyel-magyar: hármas-egy család

Szent László napján is ez történik, más, isteni tartalommal. A három egyház (református, katolikus, görög katolikus) papja megáldja a test egészségét szolgáló gyógyfürdő bővített részeit, köztük a mediterránt ide varázsló Aqua Partot (vízpartot), amely sziklákkal, tengerkék vízzel fogadja a látogatókat, ahogyan Oros István menedzser tájékoztat. Koszorúk kerülnek a vízbe Pávai Vajna emlékére és - szeretet-kötelekként", ahogyan Maugham, az angol író emlegeti valamelyik távoli kikötőt, ahol a beérkező hajókat "kötözték" a parthoz a helyiek - virágfonatokkal...

Tavaly egymillió-hatszázezer vendége volt Hajdúszoboszlónak. Bizonyára ennek többszörös haszna a lélekben jelentkezett.

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu