Búza és konkoly

Már két hete elkezdődött az aratás, bár, mint mondják, kényszerű betakarítás ez. Most az aszály adott valamelyest idő előtti parancsot a kaszák lendítésére, más években az esőtől kellett menteni, nehogy elfektesse a gabonaszálakat. Kényszerről beszélünk, az időjárás okozta kényszerekről, pedig hát az aratás ünnep, amióta világ a világ. "Akik könnyek közt vetnek, örömmel aratnak" - mondja a zsoltáros, s nemcsak azt olvashatjuk ki soraiból, hogy az aratás az emberi erőfeszítés, olykor keserves munka eredményének ünnepe, hanem közvetve arról is tudósít bennünket a zsoltár, hogy a gabonatermesztés, a letelepedett életforma ősidők, a Krisztus előtti VIII-VII. évezred óta sajátja a Palesztinában élő népeknek.

Mi is vetettünk és arattunk már a honfoglalásunk korában, a mi eleink is ismerték a föld ajándékát, a régi magyarok is tudták, hogy a búzaszem maga az Élet. Értették a krisztusi szót az Isten országáról, amely olyan, mint amikor "az ember magot vet a földbe. ... A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor a termés beér, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás." (Mk 4, 26-29).

Most kényszerűen, valamelyest idő előtt kezdődött az aratás. De egyébként is más már a módi. Ki fogna ma kezébe sarlót, ki törölné inge ujjával a feje búbjára tolt kalap alatt verejtékező homlokát egy pillanatnyi pihenőkor a kasza nyelére támaszkodva? Ki állna ma marokszedőnek, ki gyűjtené kévékbe a levágott gabonát? Ki gyötörné, kínozná cséphadaróval, hogy az érett szem kihulljon a kalászból? Más a módi, s rendjén is van ez így. Más a módi, de ugyanaz a tanítás, más a módi, de ugyanaz a különbség a konkoly és a búza között. Most azok sürgetik erővel a maguk aratását, akik korábban konkolyt szórtak a jó mag közé. Most a pirosszirmú, mérges gyom vetői próbálják kényszerű örömünneppé tenni az aratást. Úgy is mondhatnánk, régiesen, az ő régiességükkel: a kaszálást. Csak hát, amint a konkolyból nem lesz soha búza, s a méregből csak halál fakad, úgy az idegen hatalmat kiszolgáló diktatúra elvtársaiból, tettestársaiból, soha nem válik rendszerváltó demokrata, a hit, erkölcs, hazaszeretet, tisztesség és becsületes munka gyilkosainak aratásából nem lesz soha az élet ünnepe.

Más a módi, de ugyanaz az aratás Ura. Ugyanaz, ha sokan nem is akarják ezt tudomásul venni. Más a módi, de az Úr szava ugyanaz: "Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe." (Mt 13,30)

Szikora József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu