Misegondolatok

Néha varázsos a mise. Csodálatos. Szól az orgona, hangzik az ének, nézem a színes üvegablakot. Béke van és nyugalom. Szeretet és egység. Erősek vagyunk így együtt, vasárnaponként.

Nézem a tucatnyi ministráns gyereket. Különféle egyéniségek, valahogy mégis egyformák. Még más világban élnek, nem hiszem, hogy értik az atya komoly prédikációját. Gondolatban talán nem itt járnak, mennének haza játszani, de mégis minden vasárnap, olykor hétköznap is rendületlenül serénykednek kis fehér ruháikban. Izgágaságuk ellenére érzik, hogy jó itt, jó, hogy ide tartoznak.

A hajlott hátú idős atya mélyen fejet hajt az oltár előtt, és olvassa a könyörgést. Évtizedek óta, napról napra megteszi ezt: rendíthetetlen a hite. Jó neki, én sokszor megingok. Olyankor napokra - néha hetekre - elzárkózom a Jóisten elől, és monoton magányban élem a mindennapokat. Nem szeretem az ilyen időszakokat. Olyan üresek.

Szent Antal szobra előtt ülök. Mosolyog rám. Ő tud valamit, amit én csak néha érzek meg. Szent Antal végigmosolyogta a huszadik századot, tudta, hogy nem kell aggódnia.

A "Béke veled" szavaknál megszorítom a mellettem ülő néni kezét. Nedves a ráhulló könnyektől. Elszorul a torkom, én is sírok. Folynak a könnyeim, és énekelek. Istenem, itt vagy közöttünk. Igen, erősen érezlek.

Áldozáskor a helyemen maradok, mert elkéstem a miséről. Imáimba fordulnék, ha menne. Ehelyett lesütöm a szemem, éppen az áldozók lábait látom. Sok mindenről árulkodnak. Vékony, csontos néni-lábak, apró, sáros gyerekbakancsok, elegáns magas sarkú cipők, határozott férfiléptek. Mindenki itt van. Egyek vagyunk.

Áldást kapunk a következő hétre. Megpróbálom elraktározni, mert szükség lesz rá.

Vége a misének, a csodálatos misének. Megfogadom, hogy hétköznap is eljövök. Muszáj, nem szabad hagyni, hogy kiürüljek a jövő vasárnapig.

A templomon kívül megint a "világban" vagyok. Kutyapiszok, piros lámpa, autódudálás. Sehol egy színes üvegablak, nem látom a mosolygó Szent Antalt. A hívek szétszéledtek, a könyörgő atya már a boltba siet: ismét hétköznap van. Egy kicsit szomorú vagyok.

Békési Erika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu