|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Egy keresztény művész emlékezete Tíz éve halt meg Margittay Sándor karnagy, orgonaművész Margittay Sándor a pesti bencés gimnázium harmóniumán jásztva kezdte pályafutását, mint a vasárnapi diákmisék orgonistája. Alig éri el lábával a pedált, amikor Sugár Viktor tanítványaként a Zeneakadémián Bach B-dúr prelúdiumát játssza. A Zeneakadémián szerzett orgona-karnagyszakos diplomájával az 1945-öt követő évtizedekben nem tekinthetett ragyogó pálya elé, már csak azért sem, mert egyértelműen elköteleződött a keresztény értékek és az egyházi zene művelése mellett. Rögös pályáján több mint ezer fellépése volt, ezek egy része templomi koncertek, áhítatok keretében. Budapest szinte minden nagyobb templomába meghívták orgonálni. Kezdetben Bach, Händel művei, majd a romantikusok, modern francia szerzők kerültek repertoárjára. Pécstől Debrecenig, Győrtől Kalocsáig mindenhova meghívást kapott, mint az orgonamuzsika kiemelkedő művelője. Ez akkoriban, nemcsak hogy nem volt "divatos", hanem, mivel az orgona klerikális hangszer, államilag nem igazán népszerűsítették. Koncertjein mégis népes hallgatóság jelent meg. Úttörő kezdeményezésként szólaltatta meg a Zeneakadémián egy sorozatában Bach összes orgonaművét, talán a világon elsőként. Az Orgelbüchlein előadásával olyan sikert aratott, hogy a súlyos korallok után a közönség ráadást kért. Orgonaművészi mellett karnagyi pályája is szépen alakult. A budai ciszterciek templomában a Forrai Miklós vezette kórusnak előbb orgonistája, majd másodkarnagya, s az ekkor már Budapesti Kórusnak - Forrai nyugdíjba vonulását követően - a karnagya lett. Karmesterként is elsősorban az egyházi zene területén tevékenykedett, Bach, Händel oratóriumait vezényelte, majd Liszt munkáiba merült el. Az első magyar "Grand Prix"-t az ő Liszt összes orgonaműveinek interpretálására adták, s ugyancsak csodálatos élmény volt Liszt Szent Erzsébet- és Krisztus-oratóriumának előadását hallgatni összefogott, ihletett vezényletével. Sokan emlékeznek korrepetáló tevékenységére, a nagyközönség számára írt ismertetőire a Filharmónia műsorfüzeteiben. A zene művelésének és megértetésének vágya élt benne, kutatótevékenységében és külföldi cégek forgalmazásában megjelent orgonaiskolája megírásakor is. Nem kereste az érvényesülést. Hogy mégis számtalan külföldi elismerést, díjat, még az "érdemes művész" kitüntetést is megkapta, ennek oka vitathatatlanul zseniális művészi teljesítménye, sokszor lélegzetállítóan szép muzsikálása volt. Mire az idő megérett volna igazi elismerésére, már nem volt a pályán. Bencés diáknak és kereszténynek vallotta magát rádió-nyilatkozataiban, tévéinterjújában is akkor, amikor ez nem volt "nyerő". A küzdelmes élet felőrölte ideg- és érrendszerét, a Máté-passió főpróbájának vezénylésekor érte az első agyi érkrízis. Ez a negyvenéves jubileumi koncertjét követően megismétlődött. A tragikus eseményt kilenc betegányon töltött év követte. Felesége, Pavlánszky Edina, testvérei, barátai tehetetlenül nézték hanyatlását. Lelki támasza volt P. Bucsi László muzsikus, művészbarátja, esketője, gyóntatója, aki végső útravalóval is ellátta. Június 10-én gyászmisét mutattak be érte, amelyen egykori barátja, Kolos István orgonált, a Budapesti Kórus és a Liszt Ferenc Kórus tagjaiból alakult énekkart Farkas Mária vezette. Margittay Erzsébet
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|