Ujházy András

Hurrá! Pihenünk...

Elkezdődött a nyár. Az iskolának vége, a felnőttek is szabadságra készülődnek. Mindenki pihenni szeretne. Letenni az elmúlt év minden gondját, nyűgét, hogy feltöltődjék a következő esztendőre. Éppen ezért nagyon fontos megvizsgálnunk, hogy keresztény szemszögből mit jelent a pihenés. Csak egyszerű, profán része-e az életünknek, vagy fontos teológiai jelentést is hordoz. Olyan erkölcsi értékeket, amelyek alapjában meghatározzák, hogy hogyan is pihenjünk.

A pihenés nem egyszerűen kikapcsolódás, nem kizárólag a napi robot szüneteltetése, hanem a keresztény ember számára ennél sokkal több. Részesedés Isten világából. Erre utal a Teremtés könyvének első fejezete is:

"Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. Isten megáldotta, megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után." (Ter 1,2-4) Lám, Isten is pihen. Amit alkotott, megáldotta, mert látta, hogy mindez jó. Megpihent, és gyönyörködött benne. Sőt, amint a bűnbeesés története leírja, nappali szellőben járkált a kertben. Mint boldog tulajdonos szemlélte azt. Bimbózik-e, hoz-e hajtást, termést. Igazi gazda, aki sétál, pihen, de egyszerre szemmel is tart. Ezért rendelte az Úr Izraelnek a Szombatot, a nyugalom napját.

Szükségünk van nekünk is a pihenésre. Amikor "körbejárjuk" azt, amit alkottunk. Amikor kicsit távolabbról szemléljük az eseményeket. Elmélázunk a történteken. Végiggondoljuk: hogyan tovább. Rá kell csodálkoznunk saját teremtésünkre, mindarra, amit alkottunk! Meg kell éreznünk a mindezek mélyén meghúzódó Teremtőt. Fel kell fedezni, honnét jött az ötlet, az erő. "Én ültetek, más öntöz, de a növekedést Isten adja." Ez nem jár mindig hosszas nyugalommal. Néha csak kiegyenesítjük kapálás között a derekunkat, lerogyunk a tanáriban két óra között. Mondunk egy fohászt, mielőtt a következő telefont felvennénk. Mégis kicsiben megpihenünk, mert belesimulunk a transzcendens valóságba.

A pihenés nem az ész nélküli kikapcsolódás, nem az új élmények parttalan keresése. Azok inkább menekülést jelentenek a pihenés elől. Mert nem merünk szembenézni önmagunkkal, sorsunkkal, munkánk értelmes vagy értelmetlen voltával. Erre a kikapcsolódásra annak van szüksége, aki nincs a helyén. Ezért menekül onnan, ahol hétköznap él, ezért menekül azoktól, akikkel hétköznap együtt dolgozik. Ezért hiszi többnek, jobbnak az ismeretlen tájat, az ismeretlen embereket. Ki kell engesztelődnünk sorsunkkal teljes mélységéig, el kell fogadnunk életünket. Az igazi pihenésre csak így juthatunk el.

A pihenés a szív tisztaságának a tükre. "Lefekszem hát, és békében alszom, hiszen te biztonságot adsz nekem, Uram!" (Zsolt 4,9) "Ha lefekszel, jót pihensz, úgy alszol" (Péld 3,24). Mindannyian tudjuk, ha nyomaszt valami, csak forgolódunk az ágyban, nem alszunk, rosszat álmodunk, fáradtan ébredünk, mert "bűnöm előttem lebeg szüntelen". "Nem menekülhetsz, úgyis tudod. Vízbe merülhetsz, le nem mosod. Tűzbe merülhetsz poklok ölére, nem menekülhetsz, rajtad a vére" - énekeljük Sillye Jenő keresztútjában. A megnyugvást a megtérés mindent megtisztító szeretetáradása adja. Tisztáznunk kell Istenhez fűződő kapcsolatunkat, meg kell tisztítani szívünket. Így valódi szabadságra jutunk. Nem csak a napi munka alól való szabadságra. Tiszta lelkiismerettel pihenhetünk. Istenéi vagyunk, és ő "szárnyaival betakargat minket, nem kell félnünk az éjjeli rémtől".

Akkor boruljunk térdre a szentség előtt, és ne mozduljunk sehová! - gondolhatnánk leegyszerűsítve a kérdést. Erről szó sincs. A lélek békéjén túl szükség van a test, a szellem pihenésére is. Szükség van a jó könyvre, a szép zenére, az ünnepre, a táncra, Uram bocsá´, néha még a ponyvára is. Szükség van a vidám nevetésre, az utazásra, minden szép és új megismerésére. De úgy, mint aki egyaránt tud bővölködni és szűkölködni is, mert számára minden mindenben Krisztus. A lelkületünket kell megváltoztatni, nem a szokásainkat. Lelkületünk megváltozásával szokásaink is megtisztulnak. De fordítva ez nem igaz. Szokásaink tisztogatásával lelkünk nem változik meg. A gondok nem tűnnek el, legfeljebb mások jönnek a régiek helyébe.

Éppen ezért vigyázzunk gyermekeinkre és családunkra. Olyan pihenést keressünk, amely nem kizárólag az új élményeket, a divatos nyári üdülőhelyeket tartja szem előtt, hanem a belső megnyugvást, a rejtett szépségek felfedezését. Ilyenkor van idő a bennünket egész évben ért élmények rendszerezésére, tisztázására. Ilyenkor van idő a család összekovácsolására, amely sok közös beszélgetést, játékot, egymásra figyelést igényel. Tudom, hogy sok család nagyon nehezen engedheti meg a közös nyaralást, de ez az együttes pihenés nagyon egyszerűen is megszervezhető. Fontosak a távoli tájak élményei, de még fontosabbak a közösen töltött percek, akkor is, ha csak a közeli erdőkbe jutunk ki, vagy az országon belül megyünk valahova.

Fiataljaink nagyon szeretnek szórakozni. Erre ma már egy teljes iparág épül. Ezek jelentős része sajnos nem a lélek nemesítését szolgálja, hanem kizárólag a fogyasztói felszínen mozog. Éppen ezért mindig újabb és újabb formát igényel. Ezt mutatja a gyorsan változó divat, zenei ízlés, a mind újabb extrém sportok elterjedése. A gyerekek sokszor pihenés címén olyan pszichikai terhelésnek vannak kitéve, amely a hétköznapoknál sokkal fárasztóbb. Nem a lélek megnyugvását, hanem folyamatos izgalomban tartását célozzák, amelyen keresztül megfoszthatják önállóságától, személyiségétől. Öntudatlan kényszerként hat legtöbbjükre, hogy erőltetett jópofasággal, bulizással feleljenek meg a kor "követelményeinek". Keressük meg számukra az értékesebb lehetőségeket. Először ugyan tiltakozni fognak, de hamar rájönnek az ízére. Természetesen ez tőlünk, felnőttektől nagyfokú odafigyelést, időt és energiát igényel. De megéri! Itt dől el, hogy milyen emberek lesznek gyermekeink. Minden rájuk fordított energia sokszorosan térül meg.

Végül ne felejtsük, a halál is pihenés. Ha valaki nem Istenben élte le életét, de legalább ott, a Kapu átlépése előtt volt ereje Hozzá fordulni, az megpihen. Hány szenvedőnek simul ki az arca halálában! Hazatalál, végleg otthonra lel. Élete beteljesedett. Kezében ott a kincs, amelyet örök életre gyűjtött, saját húsz, negyven vagy nyolcvan éve során. Beteljesedett! Kész, itt vagyok. Fogadj be országodba, Uram, mert lelkem kívüled nem találhat sehol máshol nyughelyet!

Mindenkinek nagyon gazdag pihenést kívánok!

A szerző iskolaigazgató

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu